Az ehhez hasonló kvázi családi sitcomok legnagyobb rákfenéje általában a gyerekkérdés: csak biodíszlet vagy a történet szerves része, kicsinyített felnőtt vagy valódi kiskorú, de ami a legfontosabb: mennyire idegesítő? Jelen sorozat esetében a válaszok: utóbbi, előbbi és általában eléggé.
Öt egyedülálló szülő próbál egyensúlyt találni a karrier, a magánélet és a gyereknevelés között. Többek közt egy ázsiai apuka, aki a sztereotípiákat megtörve nemcsak félnótás, de munkanélküli is. Kár, hogy rajta kívül nincs olyan vonása a sorozatnak, amit ne láttunk volna ezerszer. A gazdag apuka például a munkája mellett elhanyagolja családját, a vállalkozó asszony viszont szabadosan és szeretetben neveli kisfiát, aki egy bevásárlásból is divatbemutatót kreál. E kissráccal kapcsolatban a sorozat nem szégyell elsütni minden, a jó ízlés határain belül és kívül eső melegpoént.
Az egyedülálló szülők egyfajta dacszövetségként működnek: gyerekeik osztályának életében semmiféle szerepet nem vállalnak, ám egymást azért kisegítik, ha bébiszittelésről vagy fuvarozásról van szó. Mindez akkor változik meg, amikor a csapathoz csatlakozik az érzelmes, gyereknevelésben, csoporttalálkozók szervezésében és osztálysüti készítésében fekete öves Will, aki a magánéletben teljesen csődöt mondott, de a többi szülőt szinte azonnal mozgósítja – így azok nemcsak egymáshoz, de gyerekeikhez is közelebb kerülnek…
A Single Parents tele van sorozatveteránokkal, akik úgy festenek a képernyőn, mint a világbajnok brazil focisták, akik elszerződtek az Emírségekbe levezetni.
