Film

Az angyal

  • 2019. november 24.

Mikrofilm

Ebben a valódi bűnöző valódi gaztettein alapuló thrillerben elhagynak minden fölösleges ballasztot (motiváció, jellemfejlődés, netán reflexió, sőt önreflexió) annak érdekében, hogy felhőtlenül élvezhesse a rablások és gyilkosságok esztétikusan részletezett jeleneteit az örömét ebben lelő néző. Már az elején közli velünk egy belső monológ keretében az ártatlan megjelenésűnek mondott, valójában tenyérbemászóan ellenszenves tinédzser főhős, hogy őt az isten tolvajnak teremtette (meg nyilván gyilkosnak is), tehát mint­egy küldetést teljesít be olykor élvezettel, olykor melankolikus szenvtelenséggel véghez vitt, de teljes mértékben gátlástalan tevékenységével. Gátlása a címszereplőnek szintén kamaszkorú tettestársával szemben van, akihez szívesen közelítene testileg is, de annyira azért őt sem szereti, hogy el ne árulja, majd meg ne ölje. Ám ez az öncélú és kibontatlanul maradó rendezői ötlet (a valódi bűnöző a lányokat preferálta) sem ad mélységet a karakternek.

Van tehát egy film, amelyben (olykor emberöléssel végződő) rablások megszervezését, kivitelezését látjuk főként. Nincs semmi titok, semmi csak később felfedezhető árnyalat, nincs egyetlen, mégoly szimpla gondolatocska a világ folyásáról, csak vérfürdős pörgés, a végén hajtóvadászattal meg kommandóval. Azonosulást a film legfeljebb lappangó pszichopaták számára kínál, üzenete annyi, mint az ötlábú borjúnál tett látogatásé, hogy jé, hát ennek meg öt lába van. Mindez perfekt technikai színvonalon, kifejezetten jó alakításokkal, tehetségesen megírt párbeszédekkel. Csak minek.

Forgalmazza a Mozinet

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.