Ebben a valódi bűnöző valódi gaztettein alapuló thrillerben elhagynak minden fölösleges ballasztot (motiváció, jellemfejlődés, netán reflexió, sőt önreflexió) annak érdekében, hogy felhőtlenül élvezhesse a rablások és gyilkosságok esztétikusan részletezett jeleneteit az örömét ebben lelő néző. Már az elején közli velünk egy belső monológ keretében az ártatlan megjelenésűnek mondott, valójában tenyérbemászóan ellenszenves tinédzser főhős, hogy őt az isten tolvajnak teremtette (meg nyilván gyilkosnak is), tehát mintegy küldetést teljesít be olykor élvezettel, olykor melankolikus szenvtelenséggel véghez vitt, de teljes mértékben gátlástalan tevékenységével. Gátlása a címszereplőnek szintén kamaszkorú tettestársával szemben van, akihez szívesen közelítene testileg is, de annyira azért őt sem szereti, hogy el ne árulja, majd meg ne ölje. Ám ez az öncélú és kibontatlanul maradó rendezői ötlet (a valódi bűnöző a lányokat preferálta) sem ad mélységet a karakternek.
Van tehát egy film, amelyben (olykor emberöléssel végződő) rablások megszervezését, kivitelezését látjuk főként. Nincs semmi titok, semmi csak később felfedezhető árnyalat, nincs egyetlen, mégoly szimpla gondolatocska a világ folyásáról, csak vérfürdős pörgés, a végén hajtóvadászattal meg kommandóval. Azonosulást a film legfeljebb lappangó pszichopaták számára kínál, üzenete annyi, mint az ötlábú borjúnál tett látogatásé, hogy jé, hát ennek meg öt lába van. Mindez perfekt technikai színvonalon, kifejezetten jó alakításokkal, tehetségesen megírt párbeszédekkel. Csak minek.
Forgalmazza a Mozinet
