Film

Távol-lét

Kore-eda Hirokazu: Az igazság

  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Nincs annál mélyebb filozófiai, ismeretelméleti probléma, mint hogy mi az igazság, hiszen a szellemtörténet legjelentősebbjei már abban sincsenek közös nevezőn, hogy a valóság, amelyre az igazság vonatkozhatnék, egyáltalán létezik-e.

Nincs annál felszínesebb bulvárklisé, mint az, hogy az igazság mennyire relatív, és mindenkinek megvan az ún. „maga igaza” (és akkor egyik vélekedés sem hátrébb való a másiknál – teszik hozzá az új-kispolgár hadak).

A cannes-i nagydíjas, Oscar-jelölt Bolti tolvajokkal végleg befutó, s most már francia produkciót irányító Kore-eda Hirokazu meglepő módon a bulvárból közelít alapkérdések felé, szinte észrevétlenül hatolva egyre mélyebbre első pillantásra narcisztikus, egoista főhőse (a korosodván is világszép és világhíres Színművésznő) pszichéjében és a főhősét körülvevő viszonyrendszer szövevényeiben. Catherine Deneuve több mint önreflexív, néha kifejezetten a személyes feltárulkozás benyomását keltő alakításában életre kelő Fabienne (Deneuve második keresztneve is ez) nemcsak a filmvásznon játszik szerepet, hanem az életben is (ez még a bulvár). Nem környezete van, hanem udvartartása, az ő Művészetének kiszolgálóival. Erősen kozmetikázott életrajzának kiadása, gyermekként elhanyagolt s frusztrációi­val felnőttként is küzdeni kénytelen lányának megjelenése, és egy új, kelletlenül elvállalt, ám végül színészi és személyes próbatételnek is bizonyuló film forgatása végül egyfajta számvetésre készteti – nem csak a színésznőt, de az őt körülvevő szeretteit is. Lánya (Juliette Binoche, aki itt szarkasztikus ítélkezőként is a mama ölelését mindörökre vágyó, magányos gyermek) a biográfia valótlanságait fejére olvasván felidézi a régen elhunyt barátnő, a szeretett-gyűlölt-irigyelt művészi és magánéleti vetélytárs emlékét. Akinek személyén s emlékén is átlépve érte el nagy sikereit a díva. S akinek szinte hasonmásával, egy feltörekvő fiatal filmcsillaggal kell most együtt játszania, ráadásul egy sci-fi köntösbe burkolt anya-lánya drámában: méghozzá (mivel a sosem öregedő mama tízévenként látogathat a Földre) az örök hiánnyal együtt élni kénytelen lányt. Azokat az érzelmeket megélve és felmutatva, amelyeket ő maga keltett örökös jelen nem létével (hiszen nem csak akkor volt távol, amikor elutazott). És éppen ez: a szerep kibontásához a lélek legféltettebb zugaiba száműzött s onnan felszakított érzelmek segítik megérteni saját voltaképpeni élettragédiáját – amelyet persze azonnal szereppé is transzformál, privát életé­ben is, hiszen nincs is egyéb élete, mint az, amit szerepként fel tud dolgozni. És éppen ez: a szerepkibontás folyamatának végigkísérése segít megérteni a tanúként figyelő lánynak a művészetben menedékre lelt, sérülékenységét nárcizmusával kompenzáló asszony döntéseit. Amelyek közelebbről nézvést mégsem csak egy sikereiben tetszelgő egoista döntései.

Vajon nem része-e az „igazságnak” az, ahogyan életeseményeit az ember megéli, s vajon nem része-e ennek a megélésnek az a sajátos tudatállapot, amelyben az események és az eseményekhez kialakított viszonyulások nyilvánvaló ellentmondásai meghitt egységet képeznek? A japán író-rendező ezúttal sem ad válaszokat, viszont okos kérdéseket tesz fel. A legapróbb részletekig láttatja a hősei közötti viszonyokat, de nem megoldja az ezen viszonyok indukálta kérdéseket, hanem engedi továbbgondolni azokat.

Forgalmazza a Vertigo Média

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.