Film

Papucshős

Christopher Nolan: Tenet

  • - köves -
  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Aki vett már részt időutazáson, tudja, nem is olyan nagy szám, a magyar kórházakban például évtizedeket lehet visszaugrani az időben – persze Christopher Nolant az idő másfajfa folyása és már megint egy James Bond-film lehetősége izgatta.

Csinált is egyet, a Bond-filmek humora nélkül, de azok világutazós látványával és olyan töltényekkel, melyek röppályája csak az időinverzió és a másnaposság szabályai szerint értelmezhető. Ne kerteljünk: folyik a temporális hidegháború. Ilyeneket szerény, de gagyiságukat vállaló gagyikban szoktak teljes komolysággal kimondani, meg a kétszázmillió dolláros Nolan-filmekben; a technikai finesz, a gondolatok emelkedettsége és a celluloidba vetett hit mindenképp a világhírű angol oldalán áll.

Szóval, folyik. De nem csak egy pisztolygolyó, az ennél jóval kifejezőbb Kenneth Branagh is képes visszafelé haladni az időben, és így talán még mérgesebben is néz, mint időben előre. Tekintetében ott parázslik egy régi Shakespeare-színész dühe, meg egy orosz oligarcháé, aki asszonyverésből és világhatalmi törekvésekből diplomázott az oligarchaképzőn. Titkon megvillanó strandpapucsával és a hátára kent napolajjal kicsit kilóg ugyan a fémesen letisztult nolani világból, melyben a legkisebb természetesség is üldözendő, de azért Mike Leigh nyugodtan aludhat: a temporális hidegháborúban legfeljebb a napolajig jutunk a brit hátak kisrealista ábrázolásában.

A világvégét reggeliző Andrejjel szemben áll délcegen a jól szabott titkosügynök (John David Washington), akinek legfőbb ismertetőjegye öltönyén és hangtompítóján túl, hogy egy sajtreszelővel is képes legyőzni bárkit – konyhaeszközhumorban azért vannak erősebb versenyzők is Nolannál. Brit tudósok kimutatták: tud az irónia létezéséről, de még nem próbálta, pedig azt mondják, oldja a világvégét. Az öltöny, akit Washington alakít, bár titkos küldetésben jár, alighanem az Üres Nézések Minisztériumának Készenléti Osztályáról jár be dolgozni. Az időinverzió nem tűri a komolyabb színészkedést, hősünk ennek megfelelően közlekedik térben és időben, konokul tesz-vesz, ügyei intézéséhez hol katamaránt, hol tűzoltóautót használ. Számos világrészt és Michael Caine-t is érintő útja során néha valaki azt mondja, temporális háború, de senki nem nevet fel, mert ha látni nem is látjuk, de az életmű ismeretében érezzük, sőt tudjuk: újabb nagy nolani alkotás születésénél lehetünk ott. Bár ebből legtöbbször csak egy hangos akció sci-fi látszik.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.