Film

Papucshős

Christopher Nolan: Tenet

  • - köves -
  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Aki vett már részt időutazáson, tudja, nem is olyan nagy szám, a magyar kórházakban például évtizedeket lehet visszaugrani az időben – persze Christopher Nolant az idő másfajfa folyása és már megint egy James Bond-film lehetősége izgatta.

Csinált is egyet, a Bond-filmek humora nélkül, de azok világutazós látványával és olyan töltényekkel, melyek röppályája csak az időinverzió és a másnaposság szabályai szerint értelmezhető. Ne kerteljünk: folyik a temporális hidegháború. Ilyeneket szerény, de gagyiságukat vállaló gagyikban szoktak teljes komolysággal kimondani, meg a kétszázmillió dolláros Nolan-filmekben; a technikai finesz, a gondolatok emelkedettsége és a celluloidba vetett hit mindenképp a világhírű angol oldalán áll.

Szóval, folyik. De nem csak egy pisztolygolyó, az ennél jóval kifejezőbb Kenneth Branagh is képes visszafelé haladni az időben, és így talán még mérgesebben is néz, mint időben előre. Tekintetében ott parázslik egy régi Shakespeare-színész dühe, meg egy orosz oligarcháé, aki asszonyverésből és világhatalmi törekvésekből diplomázott az oligarchaképzőn. Titkon megvillanó strandpapucsával és a hátára kent napolajjal kicsit kilóg ugyan a fémesen letisztult nolani világból, melyben a legkisebb természetesség is üldözendő, de azért Mike Leigh nyugodtan aludhat: a temporális hidegháborúban legfeljebb a napolajig jutunk a brit hátak kisrealista ábrázolásában.

A világvégét reggeliző Andrejjel szemben áll délcegen a jól szabott titkosügynök (John David Washington), akinek legfőbb ismertetőjegye öltönyén és hangtompítóján túl, hogy egy sajtreszelővel is képes legyőzni bárkit – konyhaeszközhumorban azért vannak erősebb versenyzők is Nolannál. Brit tudósok kimutatták: tud az irónia létezéséről, de még nem próbálta, pedig azt mondják, oldja a világvégét. Az öltöny, akit Washington alakít, bár titkos küldetésben jár, alighanem az Üres Nézések Minisztériumának Készenléti Osztályáról jár be dolgozni. Az időinverzió nem tűri a komolyabb színészkedést, hősünk ennek megfelelően közlekedik térben és időben, konokul tesz-vesz, ügyei intézéséhez hol katamaránt, hol tűzoltóautót használ. Számos világrészt és Michael Caine-t is érintő útja során néha valaki azt mondja, temporális háború, de senki nem nevet fel, mert ha látni nem is látjuk, de az életmű ismeretében érezzük, sőt tudjuk: újabb nagy nolani alkotás születésénél lehetünk ott. Bár ebből legtöbbször csak egy hangos akció sci-fi látszik.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.