Film

Papucshős

Christopher Nolan: Tenet

  • - köves -
  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Aki vett már részt időutazáson, tudja, nem is olyan nagy szám, a magyar kórházakban például évtizedeket lehet visszaugrani az időben – persze Christopher Nolant az idő másfajfa folyása és már megint egy James Bond-film lehetősége izgatta.

Csinált is egyet, a Bond-filmek humora nélkül, de azok világutazós látványával és olyan töltényekkel, melyek röppályája csak az időinverzió és a másnaposság szabályai szerint értelmezhető. Ne kerteljünk: folyik a temporális hidegháború. Ilyeneket szerény, de gagyiságukat vállaló gagyikban szoktak teljes komolysággal kimondani, meg a kétszázmillió dolláros Nolan-filmekben; a technikai finesz, a gondolatok emelkedettsége és a celluloidba vetett hit mindenképp a világhírű angol oldalán áll.

Szóval, folyik. De nem csak egy pisztolygolyó, az ennél jóval kifejezőbb Kenneth Branagh is képes visszafelé haladni az időben, és így talán még mérgesebben is néz, mint időben előre. Tekintetében ott parázslik egy régi Shakespeare-színész dühe, meg egy orosz oligarcháé, aki asszonyverésből és világhatalmi törekvésekből diplomázott az oligarchaképzőn. Titkon megvillanó strandpapucsával és a hátára kent napolajjal kicsit kilóg ugyan a fémesen letisztult nolani világból, melyben a legkisebb természetesség is üldözendő, de azért Mike Leigh nyugodtan aludhat: a temporális hidegháborúban legfeljebb a napolajig jutunk a brit hátak kisrealista ábrázolásában.

A világvégét reggeliző Andrejjel szemben áll délcegen a jól szabott titkosügynök (John David Washington), akinek legfőbb ismertetőjegye öltönyén és hangtompítóján túl, hogy egy sajtreszelővel is képes legyőzni bárkit – konyhaeszközhumorban azért vannak erősebb versenyzők is Nolannál. Brit tudósok kimutatták: tud az irónia létezéséről, de még nem próbálta, pedig azt mondják, oldja a világvégét. Az öltöny, akit Washington alakít, bár titkos küldetésben jár, alighanem az Üres Nézések Minisztériumának Készenléti Osztályáról jár be dolgozni. Az időinverzió nem tűri a komolyabb színészkedést, hősünk ennek megfelelően közlekedik térben és időben, konokul tesz-vesz, ügyei intézéséhez hol katamaránt, hol tűzoltóautót használ. Számos világrészt és Michael Caine-t is érintő útja során néha valaki azt mondja, temporális háború, de senki nem nevet fel, mert ha látni nem is látjuk, de az életmű ismeretében érezzük, sőt tudjuk: újabb nagy nolani alkotás születésénél lehetünk ott. Bár ebből legtöbbször csak egy hangos akció sci-fi látszik.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.