Film

Papucshős

Christopher Nolan: Tenet

  • - köves -
  • 2020. október 3.

Mikrofilm

Aki vett már részt időutazáson, tudja, nem is olyan nagy szám, a magyar kórházakban például évtizedeket lehet visszaugrani az időben – persze Christopher Nolant az idő másfajfa folyása és már megint egy James Bond-film lehetősége izgatta.

Csinált is egyet, a Bond-filmek humora nélkül, de azok világutazós látványával és olyan töltényekkel, melyek röppályája csak az időinverzió és a másnaposság szabályai szerint értelmezhető. Ne kerteljünk: folyik a temporális hidegháború. Ilyeneket szerény, de gagyiságukat vállaló gagyikban szoktak teljes komolysággal kimondani, meg a kétszázmillió dolláros Nolan-filmekben; a technikai finesz, a gondolatok emelkedettsége és a celluloidba vetett hit mindenképp a világhírű angol oldalán áll.

Szóval, folyik. De nem csak egy pisztolygolyó, az ennél jóval kifejezőbb Kenneth Branagh is képes visszafelé haladni az időben, és így talán még mérgesebben is néz, mint időben előre. Tekintetében ott parázslik egy régi Shakespeare-színész dühe, meg egy orosz oligarcháé, aki asszonyverésből és világhatalmi törekvésekből diplomázott az oligarchaképzőn. Titkon megvillanó strandpapucsával és a hátára kent napolajjal kicsit kilóg ugyan a fémesen letisztult nolani világból, melyben a legkisebb természetesség is üldözendő, de azért Mike Leigh nyugodtan aludhat: a temporális hidegháborúban legfeljebb a napolajig jutunk a brit hátak kisrealista ábrázolásában.

A világvégét reggeliző Andrejjel szemben áll délcegen a jól szabott titkosügynök (John David Washington), akinek legfőbb ismertetőjegye öltönyén és hangtompítóján túl, hogy egy sajtreszelővel is képes legyőzni bárkit – konyhaeszközhumorban azért vannak erősebb versenyzők is Nolannál. Brit tudósok kimutatták: tud az irónia létezéséről, de még nem próbálta, pedig azt mondják, oldja a világvégét. Az öltöny, akit Washington alakít, bár titkos küldetésben jár, alighanem az Üres Nézések Minisztériumának Készenléti Osztályáról jár be dolgozni. Az időinverzió nem tűri a komolyabb színészkedést, hősünk ennek megfelelően közlekedik térben és időben, konokul tesz-vesz, ügyei intézéséhez hol katamaránt, hol tűzoltóautót használ. Számos világrészt és Michael Caine-t is érintő útja során néha valaki azt mondja, temporális háború, de senki nem nevet fel, mert ha látni nem is látjuk, de az életmű ismeretében érezzük, sőt tudjuk: újabb nagy nolani alkotás születésénél lehetünk ott. Bár ebből legtöbbször csak egy hangos akció sci-fi látszik.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.