Film

The Vast of Night

Mikrofilm

Azt hihettük, hogy az Alkonyzóna halott, hisz miért lenne szükségünk inváziós sci-fikre, ha már eltűnt a szovjet fenyegetés? Andrew Patterson remek pastiche-t készített az 50-es évek filléres sci-fijeinek és tévésorozatainak stílusában, mely úgy eleveníti fel a korszak hangulatát, hogy bravúros, anakronisztikusan modern formai fogásokat alkalmaz.

Egy fiktív új-mexikói kisvárosban épp minden lakos a helyi gimi kosármeccsén tolong, csak az ifjú telefonos kisasszony, Fay és a helyi dj, Everett próbálja átvészelni az éjszakai műszakot. Fay furcsaságokat tapasztal a telefonközpontban, majd el is csíp egy kísérteties hangjelenséget, melyet továbbít Everettnek. Együtt erednek a hang nyomába, miközben egy titkos katonai hadművelet és egy kisfiú titokzatos eltűnésének nyomaira bukkannak – úgy, hogy ki sem teszik lábukat a poros kisvárosból. A két forgatókönyvíró, James Montague és Craig W. Sanger szinte fullasztóan leszűkítik a cselekmény terét: a feszes másfél óra egy kosármeccs ideje alatt, nagyjából három helyszínen bonyolódik. Ebből a szűk perspektívából tekint ki a film a korszak Amerikájára: a rasszizmusra (a veszélyes és titkos hadműveleteket direkt fekete katonákkal végzik), a szexizmusra (senki nem hisz az idős nőnek, akinek eltűnt kisfia), a paranoid rettegésre az oroszoktól és az új kommunikációs technológiáktól – ezek mind-mind izolálják és vakká teszik a derék állampolgárokat. Amikor pedig már elalélnánk a feszültségtől, a film pajkosan emlékeztet, hogy csak egy ócska fekete-fehér tévéjátékot nézünk.

Elérhető az Amazon Prime Videón

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.