Agatha Christie legismertebb figurái annak idején kásás képű, zizegő hangú tévéműsorokkal váltak ismertté, mára azonban odáig jutottunk, hogy a krimikirálynő hagyatékából csak a legismertebb regényeknek jár a moziváltozat: a 2017-es, sztárokkal teletűzdelt, amerikai ízlésre szabott Gyilkosság az Orient expresszen után Kenneth Branagh még egy esélyt kapott, hogy Poirot legyen, így nemsokára érkezik a Halál a Níluson. A The Pale Horse-nak (a regény nálunk Bűbájos gyilkosok címmel jelent meg) azonban esélye sem volt a nagyvászonra: egyedüli ismertebb szereplője Ariadne Oliver, Poirot barátja, a krimiíró, akit Christie önmagáról formázott meg. Őt azonban a BBC veterán Christie-adaptátora, Sarah Phelps kihagyta a kétrészes minisorozatból…
Ami maradt, az egy Agatha Christie-utánérzésű sztori bűnnel, mágiával és jó adag gyarlósággal. Az persze nem feltétlen baj, ha egy adaptáció nem száz százalékig szöveghű – az elmúlt évek legsikeresebb (s nem feltétlenül legsikerültebb) Christie-filmjének, a Tőrbe ejtvének például semmi köze sincs az írónőhöz. A The Pale Horse azonban Rian Johnson mozijával ellentétben nem igazán kreatív.
Egy véletlennek tűnő halálesettel kezdődik, de a szálak hamar három boszorkányhoz vezetnek, akiknek a ténykedése nyomán először csak a hajak kezdenek hullani, majd az emberek is. A mű nemcsak a főhősét, az özvegyen maradt Mark Easterbrookot igyekszik becsalogatni a málnásba – ahol tán bizony természetfeletti hatalmak munkálkodnak –, hanem minket is. Aki bedől ennek, az még jól is szórakozhat.
Magyar felirat: Taurusz–Matyika29–Rumpel (első rész, április 20-án)
