Vannak híresebb dalai Ennio Morriconénak, de ennél aktuálisabb aligha

  • L.T.
  • 2020. július 7.

Mikrofilm

Joan Baezzel búcsúzunk a mestertől.

Guiliano Montaldo 1971-ben forgatta Sacco és Vanzetti című filmjét, amely az elfogult amerikai igazságszolgáltatás talán legbotrányosabb epizódját elevenítette fel. 1920-ben két anarchistát, az olasz származású Nicola Saccót és Bartolomeo Vanzettit rablógyilkossággal gyanúsították meg. Noha a tárgyaláson nem (sőt azóta sem) sikerült kettejük bűnösségét, vagy ártatlanságát bizonyítani, az elfogult bíró és az ugyancsak elfogult esküdtszék halálra ítélte őket. Amint azt Tarján M. Tamás a Rubiconban írja: Thayer bíró „elfogultságát mutatja, hogy a per során nem a bűncselekményre, illetve a rendelkezésre álló sovány bizonyítékokra koncentrált, hanem morálisan akarta megsemmisíteni a két »felforgatót«, akiknek többek között azt is felrótta, hogy az első világháború idején elkerülték a katonai szolgálatot”.

false

 

Fotó: Wikipédia

 

Mindez akkora felháborodást váltott, hogy – hasonlóan, mint most, George Floyd halála után – már a tárgyalás idején tüntetések kezdődtek világszerte, többszázezren vonultak utcára, Párizsban még bombamerénylet is volt. És mindez csak fokozódott 1921 júliusában, a halálos ítélet kihirdetése után. „Genftől San Franciscóig több millióan tüntettek a két férfi ügyének újratárgyalásáért, közben pedig számos értelmiségi, például Albert Einstein, Romain Rolland, és H. G. Wells is felszólalt Sacco és Vanzetti védelmében” – írja Tarján. Mindezek ellenére a két férfit 1927-ben kivégezték. „Fiatal koromban azt vártam, hogy Sacco és Vanzetti történetét egyszer majd épp olyan gyakran és épp olyan meghatóan mesélik, épp olyan ellenállhatatlan lesz, mint Jézus Krisztus története” – írta az esetről Kurt Vonnegut.

Montaldo filmje a hetvenes évek elején virágkorát élő „olasz politikai krimik” közé sorolható még úgy is, hogy nem a jelenben játszódik. Szinte magától értetődő volt már akkoriban (is), hogy Morriconét kérjék fel zeneszerzőnek, aki nagyszerű munkát végzett. Noha a Sacco és Vanzetti 100 százalékban olasz film, olaszul is beszélnek, de van abban valami szimbolikus, hogy betétdalát, a Sacco és Vanzetti balladáját a polgárjogi harcos Joan Baez énekli angolul.

Joan Baez-Here's To You (Nicola and Bart)

From the film "Sacco And Venzetti"

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.