A győri polgármester arra büszke, hogy nincs rászorulva a milliókra, ami jár neki

  • narancs.hu
  • 2022. október 21.

Narancsblog

„Én abból élek, hogy szorgalmas vagyok” – mondja a fideszes Dézsi Csaba András

„Én annak idején a Mosoni-Dunában tanultam meg úszni nyáron, télen pedig korcsolyázni. Arra is emlékszem, hogy gyerekként a nagymamám átküldött a hideg szobába almáért, mert nem volt pénzük arra, hogy minden szobát kifűtsenek” – nyilatkozta az Indexnek pár napja Dézsi Csaba András polgármester, annak kapcsán, hogy rezsicsökkentés címén be kellett a győri uszodákat. Túl az ebből fakadó logikus következtetésen, hogy kár volt Győrben uszodákat építeni, Dézsi megnyilatkozása leginkább egy házmester sóhajtozásait idézi, és eszmefuttatásából már csak a katonaság-honvédség felemlegetését hiányolhatjuk. Mármint a sorköteleset.

Igaz, hogy a polgármester a nélkülözést állítja mondandója fókuszába – ezért óhatatlanul az is beugrik, hogy milyen messze lehetett az a „hideg szoba” a nagyszülőknél, ha ekkora traumát okozott a megközelítése –, de úgy tűnik, hogy azóta nagyot fordult a világ, legalábbis ami a takarékos fűtési szokásokat illeti. Dézsi a hvg.hu-nak adott nyilatkozatában ugyanis így reagált arra, hogy 35 éves munkaviszonya után 5,2 millió forintot kapott: „Kellene a rossebnek az a pénz. Elég jól keresek, nem is én kértem ezt a pénzt, a jegyző nyújtja be automatikusan.” Márpedig ebből egyértelműen kiderült, hogy nincsenek filléres gondjai.

Olyannyira nem, hogy a jótékonykodásra is odafigyel. Mint mondta, ő az 5,2 milliónál is többet adott. „Egymillió forint alatt nem adok és csak egyet kérek, hogy ne mondják el, hogy én adtam” – jelentette ki Dézsi Csaba András, dicséretre méltó szerénységről téve tanúbizonyságot. De ugyanitt azt is kifejti, hogy a 5,2 millió forintos jutalmával/elismerésével mások a tervei. A hírportál azon felvetése ellen, hogy a város nehéz helyzetére való tekintettel a pénz jobb helyen lenne az önkormányzat kasszájában, már sértődötten így tiltakozott: „Ha jár, akkor jár. Maga mit tenne? Adjam vissza, vagy vegyek mindenkinek 5 gombóc fagyit?”

„Én abból élek, hogy szorgalmas vagyok” – mondta még a győri polgármester, jelezve, hogy ő ezt a pénzt megérdemli.

Mindenesetre Győrben kisebb balhé kerekedett abból, hogy jár-e Dézsinek 5,2 millió, vagy sem. Nos, minden jel arra utal, hogy valóban jár a jutalom/elismerés, úgyhogy egy szavunk nem lehetne, vagy ha mégis, legfeljebb azzal kapcsolatban, hogy az ilyesmi mennyire tekinthető általános gyakorlatnak.

Az viszont egészen biztos, hogy

mindenki jobban érezte volna magát, ha a polgármester nem nagyképűen, cinizmussal bizonyítja igazát, és nem mond olyat, hogy nincs rászorulva („kell a rossebnek”); közvetlenül ezután nem cáfolja meg önmagát („ha jár, akkor jár”); leginkább pedig nem próbálja az egészet úgy beállítani, hogy „oka van” a tisztes summának („abból élek, hogy szorgalmas vagyok”).

Ezzel ugyanis éppen azokat a szorgalmas győrieket – köztük a saját szavazóit – sértette vérig, és akiknek a háta mögött ugyancsak 35 éves munkaviszony áll, mégis nélkülöznek, és nemhogy ötmilliós jutalmat, vagy öt gombóc fagyit, de még egy köszönömöt sem kapnak ezért.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.