„Én annak idején a Mosoni-Dunában tanultam meg úszni nyáron, télen pedig korcsolyázni. Arra is emlékszem, hogy gyerekként a nagymamám átküldött a hideg szobába almáért, mert nem volt pénzük arra, hogy minden szobát kifűtsenek” – nyilatkozta az Indexnek pár napja Dézsi Csaba András polgármester, annak kapcsán, hogy rezsicsökkentés címén be kellett a győri uszodákat. Túl az ebből fakadó logikus következtetésen, hogy kár volt Győrben uszodákat építeni, Dézsi megnyilatkozása leginkább egy házmester sóhajtozásait idézi, és eszmefuttatásából már csak a katonaság-honvédség felemlegetését hiányolhatjuk. Mármint a sorköteleset.
Igaz, hogy a polgármester a nélkülözést állítja mondandója fókuszába – ezért óhatatlanul az is beugrik, hogy milyen messze lehetett az a „hideg szoba” a nagyszülőknél, ha ekkora traumát okozott a megközelítése –, de úgy tűnik, hogy azóta nagyot fordult a világ, legalábbis ami a takarékos fűtési szokásokat illeti. Dézsi a hvg.hu-nak adott nyilatkozatában ugyanis így reagált arra, hogy 35 éves munkaviszonya után 5,2 millió forintot kapott: „Kellene a rossebnek az a pénz. Elég jól keresek, nem is én kértem ezt a pénzt, a jegyző nyújtja be automatikusan.” Márpedig ebből egyértelműen kiderült, hogy nincsenek filléres gondjai.
Olyannyira nem, hogy a jótékonykodásra is odafigyel. Mint mondta, ő az 5,2 milliónál is többet adott. „Egymillió forint alatt nem adok és csak egyet kérek, hogy ne mondják el, hogy én adtam” – jelentette ki Dézsi Csaba András, dicséretre méltó szerénységről téve tanúbizonyságot. De ugyanitt azt is kifejti, hogy a 5,2 millió forintos jutalmával/elismerésével mások a tervei. A hírportál azon felvetése ellen, hogy a város nehéz helyzetére való tekintettel a pénz jobb helyen lenne az önkormányzat kasszájában, már sértődötten így tiltakozott: „Ha jár, akkor jár. Maga mit tenne? Adjam vissza, vagy vegyek mindenkinek 5 gombóc fagyit?”
„Én abból élek, hogy szorgalmas vagyok” – mondta még a győri polgármester, jelezve, hogy ő ezt a pénzt megérdemli.
Mindenesetre Győrben kisebb balhé kerekedett abból, hogy jár-e Dézsinek 5,2 millió, vagy sem. Nos, minden jel arra utal, hogy valóban jár a jutalom/elismerés, úgyhogy egy szavunk nem lehetne, vagy ha mégis, legfeljebb azzal kapcsolatban, hogy az ilyesmi mennyire tekinthető általános gyakorlatnak.
Az viszont egészen biztos, hogy
mindenki jobban érezte volna magát, ha a polgármester nem nagyképűen, cinizmussal bizonyítja igazát, és nem mond olyat, hogy nincs rászorulva („kell a rossebnek”); közvetlenül ezután nem cáfolja meg önmagát („ha jár, akkor jár”); leginkább pedig nem próbálja az egészet úgy beállítani, hogy „oka van” a tisztes summának („abból élek, hogy szorgalmas vagyok”).
Ezzel ugyanis éppen azokat a szorgalmas győrieket – köztük a saját szavazóit – sértette vérig, és akiknek a háta mögött ugyancsak 35 éves munkaviszony áll, mégis nélkülöznek, és nemhogy ötmilliós jutalmat, vagy öt gombóc fagyit, de még egy köszönömöt sem kapnak ezért.
