A győri polgármester arra büszke, hogy nincs rászorulva a milliókra, ami jár neki

  • narancs.hu
  • 2022. október 21.

Narancsblog

„Én abból élek, hogy szorgalmas vagyok” – mondja a fideszes Dézsi Csaba András

„Én annak idején a Mosoni-Dunában tanultam meg úszni nyáron, télen pedig korcsolyázni. Arra is emlékszem, hogy gyerekként a nagymamám átküldött a hideg szobába almáért, mert nem volt pénzük arra, hogy minden szobát kifűtsenek” – nyilatkozta az Indexnek pár napja Dézsi Csaba András polgármester, annak kapcsán, hogy rezsicsökkentés címén be kellett a győri uszodákat. Túl az ebből fakadó logikus következtetésen, hogy kár volt Győrben uszodákat építeni, Dézsi megnyilatkozása leginkább egy házmester sóhajtozásait idézi, és eszmefuttatásából már csak a katonaság-honvédség felemlegetését hiányolhatjuk. Mármint a sorköteleset.

Igaz, hogy a polgármester a nélkülözést állítja mondandója fókuszába – ezért óhatatlanul az is beugrik, hogy milyen messze lehetett az a „hideg szoba” a nagyszülőknél, ha ekkora traumát okozott a megközelítése –, de úgy tűnik, hogy azóta nagyot fordult a világ, legalábbis ami a takarékos fűtési szokásokat illeti. Dézsi a hvg.hu-nak adott nyilatkozatában ugyanis így reagált arra, hogy 35 éves munkaviszonya után 5,2 millió forintot kapott: „Kellene a rossebnek az a pénz. Elég jól keresek, nem is én kértem ezt a pénzt, a jegyző nyújtja be automatikusan.” Márpedig ebből egyértelműen kiderült, hogy nincsenek filléres gondjai.

Olyannyira nem, hogy a jótékonykodásra is odafigyel. Mint mondta, ő az 5,2 milliónál is többet adott. „Egymillió forint alatt nem adok és csak egyet kérek, hogy ne mondják el, hogy én adtam” – jelentette ki Dézsi Csaba András, dicséretre méltó szerénységről téve tanúbizonyságot. De ugyanitt azt is kifejti, hogy a 5,2 millió forintos jutalmával/elismerésével mások a tervei. A hírportál azon felvetése ellen, hogy a város nehéz helyzetére való tekintettel a pénz jobb helyen lenne az önkormányzat kasszájában, már sértődötten így tiltakozott: „Ha jár, akkor jár. Maga mit tenne? Adjam vissza, vagy vegyek mindenkinek 5 gombóc fagyit?”

„Én abból élek, hogy szorgalmas vagyok” – mondta még a győri polgármester, jelezve, hogy ő ezt a pénzt megérdemli.

Mindenesetre Győrben kisebb balhé kerekedett abból, hogy jár-e Dézsinek 5,2 millió, vagy sem. Nos, minden jel arra utal, hogy valóban jár a jutalom/elismerés, úgyhogy egy szavunk nem lehetne, vagy ha mégis, legfeljebb azzal kapcsolatban, hogy az ilyesmi mennyire tekinthető általános gyakorlatnak.

Az viszont egészen biztos, hogy

mindenki jobban érezte volna magát, ha a polgármester nem nagyképűen, cinizmussal bizonyítja igazát, és nem mond olyat, hogy nincs rászorulva („kell a rossebnek”); közvetlenül ezután nem cáfolja meg önmagát („ha jár, akkor jár”); leginkább pedig nem próbálja az egészet úgy beállítani, hogy „oka van” a tisztes summának („abból élek, hogy szorgalmas vagyok”).

Ezzel ugyanis éppen azokat a szorgalmas győrieket – köztük a saját szavazóit – sértette vérig, és akiknek a háta mögött ugyancsak 35 éves munkaviszony áll, mégis nélkülöznek, és nemhogy ötmilliós jutalmat, vagy öt gombóc fagyit, de még egy köszönömöt sem kapnak ezért.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.