Vigyázz, gyerek, bebuzít a Netflix!

  • narancs.hu
  • 2022. augusztus 17.

Narancsblog

Egy újabb hiábavaló harc a világ ellen…

Tanulságos cikk jelent meg augusztus 7-én a Mandiner honlapján Egyelőre a füstje nagyobb "a homofóbtörvénynekcímmel, amely az egy évvel ezelőtt született ún. pedofiltörvény médiavonatkozásainak járt utána, melyek szerint „tilos tizennyolc éven aluliak számára (…) olyan tartalmat elérhetővé tenni, amely    (…) a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, valamint a homoszexualitást népszerűsíti, jeleníti meg”.

Nos, a cikkből egyértelműen az derül ki, hogy nálunk végképp nem kell attól tartani, amivel megannyi politkus riogat Orbán Viktorral az élen, hogy a „meleglobbi” a liberális médiával karöltve próbálja a kiskorúakat nemváltásra buzdítani, és ennek érdekében semmitől sem riad vissza. A Mandiner megkeresésére ugyanis az illetékes hivatal,

a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) egyetlen olyan esetet sem talált a törvény hatályba lépése óta, amely miatt eljárást kellett volna indítaniuk.

Mindez azért is örvendetes, mert buzgó feljelentőkből eleinte nem volt hiány, ráadásul a kormányközeli hatóságról sem feltételeznénk, hogy ne venné komolyan feladatát, vagyis ne próbálná meg tűzzel-vassal megakadályozni, hogy veszélyes tartalmak kerüljenek a magyar gyerekek elé.

Az NMHH tájékoztatása szerint egy év alatt 96 lakossági panasz érkezett, jellemző azonban, hogy a feljelentések java – 84 – fél évvel a törvény hatályba lépése után kelt, míg 2022-ben eddig csak tizenkettőt kaptak. Persze az is előfordult, hogy a műsor szolgáltatója kért a hatóságtól korhatáros besorolást, megelőzvén az esetleges problémákat; így vált a korábban 12+-os besorolású, két nő házasságáról szóló Jenny esküvője című limonádé kizárólag felnőtteknek ajánlott műsorszámmá. Az NMHH indoklása szerint egész pontosan azért, mert a „jelenetek alapján Jenny az egyetlen, aki boldog és őszinte párkapcsolatban él, az őt körülvevő heteroszexuális emberek kapcsolata kiüresedett, hazugságra épülő és boldogtalan, így Jenny kapcsolata a hagyományos modell fölé emelkedik”.

A hatóság ezen indoklása természetesen nemcsak korhatári besorolásként, de a pedofiltörvény ostobaságát és abszurditását jelképező önleleplezésként is értelmezhető, a bejelentések számának drasztikus csökkenésese pedig jól mutatja az „érdeklődés hiányát”.

Azt, hogy a közönséget csak ideig-óráig lehetett mozgósítani efféle műbalhékkal.

Mégis úgy tűnik, hogy az Orbán Viktor meghirdette harcot nem lehet ennyivel elintézni. Legalábbis erre utal, a Mandiner ezen a héten már nem a homofób törvény „nagyobb füstjéről” cikkezik, hanem egy bizonyos csókról, amely a Jurassic World: Krétakori tábor című sorozatban csattan el. „A rajzfilmsorozat egyébként dinoszauruszokkal teli szigetre vetődött gyerekek kalandjairól szól – de nem hiányozhatott egy LMBTQ-szál sem belőle” – írja a Mandiner egy szemfüles olvasóra hivatkozva, aki kiszúrta, hogy „a mese egyik lány főszereplője szerelmet vallott egy másik lánynak, a vallomás pedig csókkal zárult”, és mivel a sorozat csupán 7+-os besorolású, az NMHH is értesítve lett.

A baj csak az, hogy a Jurassic Worldöt nem az RTL Klub vagy más hazai televíziós csatorna adja, hanem a Netflix, vagyis egy nemzetközi streaming szolgáltató, mely kívül esik a médiahatóság felségterületén, s nem is magyar törvények vonatkoznak rá a korhatárokat illetően. Mindezt jól mutatja, hogy a hatóság legfeljebb azt tudta tanácsolni a Mandiner olvasóinak, hogy használják a Netflix szülői felügyeleti beállításait, amelyekkel a korhatár-besorolást be lehet állítani és műsorokat lehet blokkolni – bárhol a világon.

Ez azonban ismét csak önleleplezés, és a pedofiltörvény feleslegességét mutatja,

hiszen szülői felügyeleti beállítás minden tévékészüléken van, vagyis a magyar televíziós tartalmakkal hasonlóan tudnának eljárni a szülők. Legalábbis akkor, ha nem helyettük akarnák megmondani, hogy mi az, amire a gyereküknek szüksége van, vagy épp nincs.

Természetesen olyan nem fordulhat elő, hogy bárki is elismerné a hatalom oldaláról, hogy nemcsak ostoba, de teljesen hiábavaló is volt a botrányos törvényt keresztülverni. Ezért inkább készüljünk arra, hogy hamarosan egy újabb hiábavaló harc veszi kezdetét a világ ellen.

Arra ugyanis nem vennénk mérget, hogy a kormány részéről, a Jurassic-csókkal indokolva nem lesznek-e különféle próbálkozások immár a streaming-szolgálatók megregulázására, ami végeredményben az internet korlátozásának első lépese is lehetne, vagyis a határ a csillagos ég. Mindenesetre ismeretlen „civilek” már aláírásgyűjtésbe kezdtek azzal jelszóval, hogy „Fejezze be a Netflix a hétéveseink agymosását!”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.