A Heineken csesztetése megint megmutatta, hogy Orbánék a hatalmat nagyon akarják, kormányozni viszont rohadtul nem tudnak

  • narancs.hu
  • 2017. március 23.

Narancsblog

Ellopunk mindent, ti meg marakodjatok a gumicsonton. Jövőkép, élhetőbb ország? Ugyan!

Nincs új a Fidesz-nap alatt: megint bedobtak valamit, amire szépen rá is ugrott mindenki, hogy á, ilyen hülyék azért mégsem lehetnek, most egy több mint 150 éves vállalatnak mennek neki, mert éppen a Heineken lett az új migráns, az új Soros, hiszen kell a változatosság. A jelentős szellemi erővel megáldott fideszes politikusok meg egymás után mondogatják a súlyosabbnál súlyosabb mondatokat, mintha számítana az bármit is, hogy mi van a Heineken üvegein. Mintha ettől jobb, élhetőbb lenne ez az ország.

Sokszor láttuk már ezt, sőt ezt látjuk naponta, most a drogtesztet, a civileket, Brüsszelt cserélték ki a Heinekenre. Hülyeség ez is, csak megint fájdalmasan szemlélteti, hogy számukra ezt jelenti a kormányzás. Bedobják az ostobánál ostobább ötleteiket, kijelölik az ellenségeket, és ezzel tökéletesen elvannak hetekig, hónapokig. Ami nem is volna baj, csak éppen mi is elvagyunk. Ezt adják nekünk már elég régóta, az ellenséget le kell győzni, addig nem szabad nyugodni, harcolni kell. Hogy ez nem kormányzás? Persze, hogy nem az, de évek óta ezt etetik mindenkivel, közben úgy rohad szét itt minden, mint a Péterfy Sándor Utcai Kórház mennyezete.

Régi módszer ez: nem kormányozni kell, nem az oktatást vagy az egészségügyet kell rendbe tenni, nem nyugdíjreformot vázolni, hanem ellenséget kreálni. Mert ehhez még különösebben gondolkodni sem kell, nem kíván ez semmiféle intellektuális erőfeszítést. Orbán Viktor volt nagykövete is azt mondja erre, hogy a kormány félrevezeti a társadalmat.

Pedig nem is volna annyira nehéz meghaladni ezt a víziónak, „történetnek” nevezett őrületet. Mert Magyarország nem ilyen, nem a nem létező ellenségekkel akar harcolni, mert nem támadnak minket a szemét külföldiek; és nem, nem a külföld miatt nem jutunk egyről a kettőre. Nem állandó harci készültségben, hanem nyugalomban akarunk élni.

Leadkép: MTI/Koszticsák Szilárd

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”