A Heineken csesztetése megint megmutatta, hogy Orbánék a hatalmat nagyon akarják, kormányozni viszont rohadtul nem tudnak

  • narancs.hu
  • 2017. március 23.

Narancsblog

Ellopunk mindent, ti meg marakodjatok a gumicsonton. Jövőkép, élhetőbb ország? Ugyan!

Nincs új a Fidesz-nap alatt: megint bedobtak valamit, amire szépen rá is ugrott mindenki, hogy á, ilyen hülyék azért mégsem lehetnek, most egy több mint 150 éves vállalatnak mennek neki, mert éppen a Heineken lett az új migráns, az új Soros, hiszen kell a változatosság. A jelentős szellemi erővel megáldott fideszes politikusok meg egymás után mondogatják a súlyosabbnál súlyosabb mondatokat, mintha számítana az bármit is, hogy mi van a Heineken üvegein. Mintha ettől jobb, élhetőbb lenne ez az ország.

Sokszor láttuk már ezt, sőt ezt látjuk naponta, most a drogtesztet, a civileket, Brüsszelt cserélték ki a Heinekenre. Hülyeség ez is, csak megint fájdalmasan szemlélteti, hogy számukra ezt jelenti a kormányzás. Bedobják az ostobánál ostobább ötleteiket, kijelölik az ellenségeket, és ezzel tökéletesen elvannak hetekig, hónapokig. Ami nem is volna baj, csak éppen mi is elvagyunk. Ezt adják nekünk már elég régóta, az ellenséget le kell győzni, addig nem szabad nyugodni, harcolni kell. Hogy ez nem kormányzás? Persze, hogy nem az, de évek óta ezt etetik mindenkivel, közben úgy rohad szét itt minden, mint a Péterfy Sándor Utcai Kórház mennyezete.

Régi módszer ez: nem kormányozni kell, nem az oktatást vagy az egészségügyet kell rendbe tenni, nem nyugdíjreformot vázolni, hanem ellenséget kreálni. Mert ehhez még különösebben gondolkodni sem kell, nem kíván ez semmiféle intellektuális erőfeszítést. Orbán Viktor volt nagykövete is azt mondja erre, hogy a kormány félrevezeti a társadalmat.

Pedig nem is volna annyira nehéz meghaladni ezt a víziónak, „történetnek” nevezett őrületet. Mert Magyarország nem ilyen, nem a nem létező ellenségekkel akar harcolni, mert nem támadnak minket a szemét külföldiek; és nem, nem a külföld miatt nem jutunk egyről a kettőre. Nem állandó harci készültségben, hanem nyugalomban akarunk élni.

Leadkép: MTI/Koszticsák Szilárd

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.