„Átmeneti kulturális állapotokat, megzavarodott szemléletet tükröznek a lakberendezési tárgyak. Nem az ízlés a lényeg ebben! Hogy kinek mikor mi tetszik, ez annyi mindennek függvénye, hogy hovatovább dolgozni, számolni se volna szabad az ízléssel mint komoly kategóriával” – írta még 1980-ban, a Művészet című folyóiratban S. Nagy Katalin, amikor a lakótelepi lakások enteriőrét elemezte. A szociológus-művészettörténész ízlésről vallott negyvenhárom évvel ezelőtti álláspontját ma is érvényesnek kell tekintenünk, és nemcsak az „ízlés dolga” szókapcsolat okán; az ízlés szubjektív és mérhetetlen, még ha bizonyos sarokpontjait illetően létezik is valamiféle konszenzus.
Lázár Jánosnak köszönhetően azonban mára a „polgári jó ízlés” szó szerint törvényerőre emelkedett. Az építési és közlekedési miniszterhez köthető ugyanis a nemrég elfogadott, a magyar építészetről szóló törvény, amelynek célja „a polgári jó ízlés elősegítése és az életminőség javítása” – legalábbis ez áll az 1. paragrafus a) pontja alatt. Hogy ez pontosan mit jelent, jelent-e egyáltalán valamit, azt később megpróbáljuk megfejteni, előbb azonban szót kell ejtenünk arról is, hogy miután az Országgyűlés Kós Károly születésnapját (december 16.) a Magyar Építészet Napjává nyilvánította, a jeles napon nagyszabású díjátadót tartottak a Vígadóban, ahol igen magas rangú személyek nyilvánultak meg az új törvény szellemében.
Lázár János például elmondta, hogy „a magyar építészet a magyarok önkifejezése és megmutatja, milyen a 21. századi magyarság”, Novák Katalin pedig egyenesen arról beszélt, hogy büszkék lehetünk rá, hogy a magyar emberek többsége ma saját tulajdonú otthonban él. Amelyek ráadásul egyre magasabb színvonalúak – tette hozzá. A köztársasági elnök azt ugyan nem fejtette ki, hogy mit ért magasabb színvonal alatt, bár aligha fűtetlen szobák, nedves falak, rosszul szigetelt nyílászárók jelentek meg neki, midőn a saját tulajdonú otthonokról áradozott, holott rengetegen élnek ilyen körülmények között Magyarországon. Sokkal inkább a magyar építészetről szóló törvény polgári jó ízlésre vonatkozó szakasza lebeghetett az ő szeme előtt is. Amelyet Lázárék ugyan megfejeltek A polgári jó ízlés és az építészeti minőség elve alcímű paragrafussal is, de a „polgári jó ízlés” definíciójával végig adósaink maradtak. „Az építészeti minőség biztosítása során érvényesíteni kell a polgári jó ízlést, jót és jól kell megvalósítani” – szól a vonatkozó passzus a jogszabályban, és attól sem leszünk sokkal okosabbak, amikor azt írják, hogy a polgári jó ízlés akkor érvényesül, ha „az építési tevékenység figyelembe veszi az adott település építészeti kultúráját és a magyar kultúra értékeit”. Hacsak úgy nem.
De még ezen hiányosságok ellenére sem szabad azt gondolnunk, hogy a törvény alkotói akár egy percre is elbizonytalanodtak volna. S azt is ugyanilyen magabiztossággal jelentenék ki, hogy nemzetinek és ízlésesnek a kormánypárthoz közelálló beruházások tekinthetők, az ízléstelenséget pedig csak 1949 és 2010 között épült házak testesíthetnek meg. Ahol ugyanis törvénybe iktatják a polgári jó ízlés fogalmát, ott az kizárólag azt jelentheti, amit a hatalom annak tart.
(Címlapképünkön: Lázár János építési és közlekedési miniszter beszédet mond a Magyar építészet napja 2023 elnevezésű rendezvény díjátadó ünnepségén a Pesti Vigadóban 2023. december 16-án. Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
