A fülkeforradalom előtti időkben még olyan kérdések tartották lázban az érzékeny lelkű közvéleményt, hogy a közrádió adott műsorának szerkesztői vajon melyik oldalhoz húznak, vagy hogy a köztévé riportere mennyire kérdezte kritikusan a regnáló miniszterelnököt. Mára ugyanez a társadalom csak biccent egyet, amikor a fideszes simlisek egy komplett tévét vesznek maguknak a pénzünkből. A közmédia a maga harsány hírhamisításával és monoton propagandaanyagaival köznevetség tárgya lett, de komoly hiba lenne legyinteni rá, mondván, „úgysem nézi senki” vagy „úgysem hisz nekik senki”. A közrádiók és a köztévék százezreket érnek el, és még azoknak a lelkét is mérgezik, akiket meggyőzni nem tudnak. Akik viszont tőlük szerzik be politikai ismereteiket, azokat jó eséllyel meg tudják vezetni. Azt talán nem hiszik el, hogy az oktatási reformok működnek, de a sok mocskolódás után könnyen keletkezik az egyszeri tévénézőben rossz érzés, hogy hát ezek a tanárok is csak politizálnak/balhéznak/pénzt akarnak. Ami a kormánynak épp elég.
Ezért tűnt rossz hírnek, hogy a kormánypropaganda közönségelérése a Tv2 igába vonása után megugorhat: a Tények mégiscsak az egyik legnézettebb műsor volt az országban, ami Habony Árpád kezében veszélyes fegyvernek tűnhetett. De az ösztönös zsenialitásáról ismert tanácsadó és csapata úgy kúrta el az egészet, hogy öröm volt nézni.
Kökény-Szalai Vivien hírigazgató először Zuschlag Jánost
eresztette rá Pukli Istvánra, majd a gyorsan szimbolikus alakká növekvő fiatal riporter sétált bele Juhász Péter csapdájába. Ezzel sikerült napokon át tartó intenzív ellenkampányt indítaniuk önmaguk ellen, ami nem csupán a Tv2-n belüli felmondási hullámhoz vezetett, hanem a Tv2 totális hitelvesztéséhez is.
Arról a műsorról beszélünk, ahol ezek az örök érvényű szalagcímek képernyőre kerülhettek: „20 éves mikrohullámút loptak”, „Túlélték, mégis meghaltak”, „Egymásra zuhantak az utasok Pesten”. (A Last Days of Tények gyűjtése.) Az ilyen idióta bulvárhírek folytatólagosan jelennek meg a Tv2 híradójában évek óta, tehát valószínűleg nem ennek, hanem bizony a politikának köszönhető, hogy – az Index összegzése szerint – az elmúlt két évben elvesztettek 300-400 ezer nézőt.
A közelmúlt botrányai után egyenesen mélyrepülésben
vannak, pedig nem olyan régen, 2014-ben a Tények még szinte mindennap verte az RTL Klub Híradóját, és stabilan egymillió nézőnél többet vonzott. A kormánykritikus hangját külső körülmények hatására megtaláló, azóta valódi hírműsorokat készítő RTL Klub ma már fölényesen veri a Tv2-t ezen a terepen: 100 ezerrel növelte nézettségét és stabilan 900 ezer körüli nézőszámot produkál.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a tavaly március 15-én startoló nemzeti hírtelevízió híradója is rögtön elvesztette nézői felét, akkor nehéz másra gondolni, mint arra, hogy a valódi problémákra koncentráló hírszerkesztés növeli a népszerűséget, a szolgalelkűség pedig csökkenti. Úgy tűnik, mégsem olyan könnyű megvezetni a tévénézőt.
