Hétfő délelőtt Pozsonyban a távozó Fico-kormány igazságügy-minisztere, Tomas Borec (Smer) aláírta a döntést, mely szerint Zsák-Malina Hedvig ügyét Magyarországon tárgyalhatják tovább. Szlovákiában a hónap elején tartottak törvényhozási választásokat, mely ugyan meglepő eredményt hozott (hogy mást ne említsünk, két náci párt is bekerült a parlamentbe), de utána váratlan gyorsasággal alakult meg az új kormány, ismét Robert Fico vezetésével, illetve a Siet’ és az ultranacionalista SNS mellett a Híd-Most részvételével. A Bugár Béla vezette magyar–szlovák pártalakulat a kormányalakítási tárgyalások egyik alapfeltételeként beszélt az elmúlt napokban Zsák-Malina Hedvig ügyéről; azt mondták, hogy a Híd-Most hamarosan hivatalba lépő igazságügy-miniszterének, Lucia Zitnanskának az első intézkedése lesz a kerek tíz éve húzódó ügyhöz kapcsolódó bírósági eljárást átadni Magyarországnak. Nem így lett. Bugár odanyilatkozott ugyan, hogy végül is mindegy, ki írt alá, valójában azonban távolról sem közömbös, hogy Bugárékat már a közös kormányuk hivatalba lépése előtt röhögve megvezette Robert Fico, s ehhez magának a Híd-Most elnökének kell éppen jó képet vágnia az ország nyilvánossága előtt. Joggal merül fel ugyanis a kérdés, mi jöhet még, ha például az SNS is teljes erejével beszáll a játékba.
| ||
Hogy a kázust és Fico e húzását teljes egészében átlássuk, kénytelenek vagyunk pár szóban felidézni Zsák-Malina Hedvig végtelenül leverő történetét. 2006. augusztus 25-én, Nyitrán megverték a Konstantin egyetemi szigorlatára igyekvő Malina Hedviget. Az egyetemhez közeli ligetben támadta meg két fiatal, azt sérelmezvén, hogy magyarul beszél a mobilján. Malina Hedvig komoly sérüléseket szenvedett, de eljutott az iskoláig, és onnan hívott segítséget. Ügyében azonnal rendőrségi vizsgálat indult, ám két hét múlva le is zárult.
Szeptember 12-én a miniszterelnök és a belügyminiszter sajtótájékoztatón jelentették be, hogy Malina Hedvig minden szava hazugság, csak kitalálta az egészet. Az akkori miniszterelnököt történetesen Robert Ficónak, a belügyminisztert pedig Kalináknak hívták (szintén Robert). Épp úgy, mint a most leköszönő kormányfőt és belügyminisztert. Épp úgy, mint a hamarosan hivatalba lépő kormányfőt és belügyminisztert. Tegyük fel a kérdést: Robert Fico az elmúlt tíz esztendőben hány folyamatban lévő bűnügyi nyomozás tárgyában tartott még sajtótájékoztatót? Hm, egyben sem. A sajttájt hamarosan tettek is követték, és itt nem is arra gondolunk, hogy Malina Hedvig hiába fellebbezett a nyomozás leállítása ellen, meg nem is arra, hogy Kalinák a sajtónak nem létező bizonyítékokat lobogtatott Fico oldalán, hanem arra, hogy mindennek nyomán a szlovák ügyészség megvádolta Malina Hedviget hamis tanúzással és hamis eskütétellel.
Mert végül is errefel indult az a bírósági procedúra, amit most átadtak Magyarországnak. S e procedúra során nemcsak ötéves börtönbüntetés vagy éppen elmegyógyintézeti vizsgálatok fenyegették Malina Hedviget, de végső soron elüldözték hazájából, és állampolgárságáról is lemondani kényszerült. (Az ügy kronológiáját itt foglalta össze a pozsonyi Új Szó.) Magyar állampolgár lett – ezen az alapon kapja meg most Magyarország Szlovákiától az ügyét. Kezdjünk vele valamit mi. A Híd-Mostnak ez a siker, s tulajdonképpen mindenkinek örülnie kell, hisz a magyarországi ítélet borítékolható. S amikor azt mondjuk, hogy mindenki örüljön, ne feledkezzünk meg Fico és Kalinák Robertekről se, hisz ők örülhetnek csak igazán, hogy megszabadultak e jócskán körmükre égett – és, különösen kezdetben, komoly nemzetközi rosszallást is kiváltó – ügytől.
Magyarországon meg minden el lesz majd intézve. Pontosabban minden el lesz sikálva. Ha azt mondjuk, hogy a szomorújáték, amit Zsák-Malina Hedviggel a politika eljátszott, sokban emlékeztet a baltás gyilkos ügyére, igazságtalanul említünk egy lapon egy ártatlan asszonyt egy cégéres gazemberrel, pedig a jelenlegi, százszázalékosan politikai alapú lépések számtalan külső szemlélőben kelthetnek ilyen érzeteket. Nem, nem csupán az SNS és a Kotleba-párt megrögzött híveiben, akik szerint a szlovák kormány kiadta a szlovák nemzetet megcsúfoló magyart pár szavazatnyi támogatásért a magyaroknak, akik eddig is hőst csináltak belőle, most meg majd pláne.
Zsák-Malina Hedvig számára ugyanis teljesen nyilvánvalóan az igazságszolgáltatásnak kellett volna igazságot szolgáltatnia. A szlovák igazságszolgáltatásnak. Ha igaza van, térden csúszni a bocsánatáért, a tízévnyi meghurcoltatásért. Ha nincs igaza (amit nem tételezünk fel), akkor pedig aszerint eljárni. Mert amit a politika most megint tesz Zsák-Malina Hedviggel, az nem igazságszolgáltatás, az játszmázás. Ami azon túl, hogy elveszi egy embertől az igazságot, még pontosan ki is jelöli a magyar–szlovák párt helyét az új kormányban (valahol a balekok hátsó sorában). E hely és egyáltalán a részvétel ebben a koalícióban – Fico és nácik oldalán – pedig nem csupán a Híd-Most választóinak (ne legyenek senkinek illúziói: csak magyarokról van szó) az arculcsapása, de középtávon simán vissza is hozza a játékba az immár harmadik körben parlamenten kívül maradt szlovákiai Orbán-pártot, az MKP-t.
