Ezt nevezik ők harmadik útnak: Toroczkaiék bejelentkeztek Orbánhoz munkásőrnek

  • narancs.hu
  • 2018. december 23.

Narancsblog

Javasolják a Fidesznek, hogy kezdjen nemzeti konzultációt.

Tegnap legfeljebb az arra járó autósok káromkodása, amúgy teljes érdektelenség kísérte a Toroczkai-féle Mi Hazánk Mozgalom félpályás útlezárását, amit a Tesco logisztkai központjánál tartottak, Gyálon.
Pedig a demonstráció apropója – az elmúlt napok tüntetéseihez hasonlóan – ugyancsak a rabszolgatörvény volt, de itt már az elejétől fogva tudni lehetett, hogy a „radikális, jobboldali, nemzeti-konzervatív párt” elnöke

nem ugyanazt fogja mondani, amit a mostanában a Kossuth téri szónokok.

Talán emlékszünk még a párt ökleként fellépő Volner Jánosra, aki a múlt héten azzal szerzett negyedórányi hírnevet, hogy a Betyársereggel fenyegette meg a tüntetőket.
„Aki a Parlamentet megrongálja, az nekünk okoz kárt. Szerencsére az egyenruhások profin és végtelen türelemmel kezelik a helyzetet. De ha egyszer úgy látjuk, hogy nem lesznek elegen, vagy egyszerűen csak veszélyben érezzük a Szent Koronát, kihívom a Kossuth térre a Betyársereg 300 jól képzett emberét és magunk teszünk rendet” – írta Facebook-bejegyzésében, amiből csakis egy masszív Orbán-hűségeskü volt kiolvasható, még akkor is, ha az ex-jobbikos versenyző azt is leírta: „ellene vagyok a túlóraszabályozásra vonatkozó változásoknak és ellene is szavaztam”. Ő csak tudja.
Tegnap Toroczkai nem fenyegetőzött, és – Volnerrel ellentétben – nem csürhézte, patkányozta le a Parlamentnél tüntetőket, bár ez még nem jelenti azt, hogy másképp tekintene rájuk. Látszólag higgadtan közölte, hogy azért mentek Gyálra, mert a Kossuth teret „jelen pillanatban

azok foglalták el, akik létrehozták az egyesült balliberális oldalt,

és mi velük nem akarunk közösséget vállalni”. Toroczkai elmondta azt is, hogy azokat a dolgozókat és szakszervezeteket támogatják, akik elutasítják a túlóra-törvényt, sőt pártja a Parlamentben előterjeszti, hogy helyezzék a törvényt hatályon kívül, mi több, javasolják a Fidesznek, hogy kezdjen nemzeti konzultációt a témában.

Toroczkai további demonstrációkat is kilátásba helyezett,

hangsúlyozva, hogy a szakszervezetek és a magyar munkavállalók oldalán állnak (mint kábé mindenki, beleértve a Boszorkányszövetséget is), mivel „a Fidesz és az egyesült balliberális oldal (MSZP-DK-Jobbik-LMP-Momentum) ugyanúgy kiszolgálja a multikat, ugyanúgy a nemzetközi tőkések polipja irányítja őket, amit most látunk, csupán bábszínház”, ám arról egy árva szót sem ejtenek, hogy valójában mit akarnának ezzel.

Talán kommunizmust?

Mert miközben bőszen hirdetik, hogy „a Mi Hazánk útja, a harmadik út: a magyarok útja”, és a gaz multikat, Gyurcsányt meg persze a Jobbikot gyalázzák, a tegnapihoz hasonló bolhacirkusszal kizárólag a Fidesznek tesznek szívességet. Mert az csak a kormánypártnak jó, hogy van az ellenzéki oldalon egy olyan képződmény, ami szóról-szóra Orbán Viktor szövegét hirdeti, és néha ugyan belekeveri a mondandójába a jelenlegi hatalmat, de mindjárt hozzáteszi azt is, hogy a fő ellenséget ne a Fidesz-székházban keressék. Persze játszhatják továbbra is a hülyét, jöhetnek a nyolc évvel ezelőtti Jobbiktól ismerős unióellenes és alig burkoltan antiszemita szövegekkel, de ahogy számukra létkérdés, hogy a Parlamentből vegyék fel a fizetésüket, Orbánnak is legalább annyira fontos, hogy

legyenek olyan „nemzeti radikálisok”,

akik – papíron – nem az ő csapatában játszanak, akikkel – ha úgy alakul – el lehet végeztetni a piszkos munkát. Nem kell túlzott képzelőerő ahhoz – ráadásul Volner is ezt pedzegette –, hogy ha a Mi Hazánk emberei nem Gyál, hanem a Kossuth tér felé veszik irányt, nem azért fognak odamenni, hogy tüntetőkhöz csatlakozzanak, épp ellenkezőleg. Márpedig ha emiatt kitör a balhé, s a rendőrök meg hátat fordítanak, Orbánnak más dolga sem lesz, csak ölbe tett kézzel végignézni az egészet, majd azt mondani, hogy nem ő tehet arról, hogy ilyen ellenzéke van.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.