Ezt nevezik ők harmadik útnak: Toroczkaiék bejelentkeztek Orbánhoz munkásőrnek

  • narancs.hu
  • 2018. december 23.

Narancsblog

Javasolják a Fidesznek, hogy kezdjen nemzeti konzultációt.

Tegnap legfeljebb az arra járó autósok káromkodása, amúgy teljes érdektelenség kísérte a Toroczkai-féle Mi Hazánk Mozgalom félpályás útlezárását, amit a Tesco logisztkai központjánál tartottak, Gyálon.
Pedig a demonstráció apropója – az elmúlt napok tüntetéseihez hasonlóan – ugyancsak a rabszolgatörvény volt, de itt már az elejétől fogva tudni lehetett, hogy a „radikális, jobboldali, nemzeti-konzervatív párt” elnöke

nem ugyanazt fogja mondani, amit a mostanában a Kossuth téri szónokok.

Talán emlékszünk még a párt ökleként fellépő Volner Jánosra, aki a múlt héten azzal szerzett negyedórányi hírnevet, hogy a Betyársereggel fenyegette meg a tüntetőket.
„Aki a Parlamentet megrongálja, az nekünk okoz kárt. Szerencsére az egyenruhások profin és végtelen türelemmel kezelik a helyzetet. De ha egyszer úgy látjuk, hogy nem lesznek elegen, vagy egyszerűen csak veszélyben érezzük a Szent Koronát, kihívom a Kossuth térre a Betyársereg 300 jól képzett emberét és magunk teszünk rendet” – írta Facebook-bejegyzésében, amiből csakis egy masszív Orbán-hűségeskü volt kiolvasható, még akkor is, ha az ex-jobbikos versenyző azt is leírta: „ellene vagyok a túlóraszabályozásra vonatkozó változásoknak és ellene is szavaztam”. Ő csak tudja.
Tegnap Toroczkai nem fenyegetőzött, és – Volnerrel ellentétben – nem csürhézte, patkányozta le a Parlamentnél tüntetőket, bár ez még nem jelenti azt, hogy másképp tekintene rájuk. Látszólag higgadtan közölte, hogy azért mentek Gyálra, mert a Kossuth teret „jelen pillanatban

azok foglalták el, akik létrehozták az egyesült balliberális oldalt,

és mi velük nem akarunk közösséget vállalni”. Toroczkai elmondta azt is, hogy azokat a dolgozókat és szakszervezeteket támogatják, akik elutasítják a túlóra-törvényt, sőt pártja a Parlamentben előterjeszti, hogy helyezzék a törvényt hatályon kívül, mi több, javasolják a Fidesznek, hogy kezdjen nemzeti konzultációt a témában.

Toroczkai további demonstrációkat is kilátásba helyezett,

hangsúlyozva, hogy a szakszervezetek és a magyar munkavállalók oldalán állnak (mint kábé mindenki, beleértve a Boszorkányszövetséget is), mivel „a Fidesz és az egyesült balliberális oldal (MSZP-DK-Jobbik-LMP-Momentum) ugyanúgy kiszolgálja a multikat, ugyanúgy a nemzetközi tőkések polipja irányítja őket, amit most látunk, csupán bábszínház”, ám arról egy árva szót sem ejtenek, hogy valójában mit akarnának ezzel.

Talán kommunizmust?

Mert miközben bőszen hirdetik, hogy „a Mi Hazánk útja, a harmadik út: a magyarok útja”, és a gaz multikat, Gyurcsányt meg persze a Jobbikot gyalázzák, a tegnapihoz hasonló bolhacirkusszal kizárólag a Fidesznek tesznek szívességet. Mert az csak a kormánypártnak jó, hogy van az ellenzéki oldalon egy olyan képződmény, ami szóról-szóra Orbán Viktor szövegét hirdeti, és néha ugyan belekeveri a mondandójába a jelenlegi hatalmat, de mindjárt hozzáteszi azt is, hogy a fő ellenséget ne a Fidesz-székházban keressék. Persze játszhatják továbbra is a hülyét, jöhetnek a nyolc évvel ezelőtti Jobbiktól ismerős unióellenes és alig burkoltan antiszemita szövegekkel, de ahogy számukra létkérdés, hogy a Parlamentből vegyék fel a fizetésüket, Orbánnak is legalább annyira fontos, hogy

legyenek olyan „nemzeti radikálisok”,

akik – papíron – nem az ő csapatában játszanak, akikkel – ha úgy alakul – el lehet végeztetni a piszkos munkát. Nem kell túlzott képzelőerő ahhoz – ráadásul Volner is ezt pedzegette –, hogy ha a Mi Hazánk emberei nem Gyál, hanem a Kossuth tér felé veszik irányt, nem azért fognak odamenni, hogy tüntetőkhöz csatlakozzanak, épp ellenkezőleg. Márpedig ha emiatt kitör a balhé, s a rendőrök meg hátat fordítanak, Orbánnak más dolga sem lesz, csak ölbe tett kézzel végignézni az egészet, majd azt mondani, hogy nem ő tehet arról, hogy ilyen ellenzéke van.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.