Ilyen kevéstől is rettegni kezdenek Orbán pribékjei?

  • narancs.hu
  • 2018. december 17.

Narancsblog

Mától másképp megyünk haza a tüntetésről.

Lehet, hogy voltak hangosabb vagy nagyobb létszámú tüntetések Orbán hatalomra jutása óta, mégis úgy tűnik, hogy a tegnapi demonstráció, illetve, ami mára virradóra az MTVA székházánál történ, fordulópont.

Nemcsak azért, mert az időjárással is dacolva ezrek vonultak a Kunigunda utcáig – ami gyalog nagyjából a világ vége –, de azért is, mert ma reggelig egyetlenegyszer sem fordult elő – beleértve az 1990-2010 közötti időszakot is –, hogy erőszakot alkalmazzanak országgyűlési képviselőkkel szemben. Hogy fegyveres őrző-védők szorítsanak a falhoz, teperjenek földre olyan személyeket, akiknek nemcsak mentelmi joguk van, de jogosítványuk is, hogy képviseljék választóikat. Sőt, Szél Bernadettéknek nemcsak joguk, kötelességük is volt azt tenniük, amit tettek – más egyebet nem tehettek.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

Mert hiába mondja az MTVA vezérigazgatója, hogy az ellenzéki képviselők „visszaéltek a hatalmukkal (…) zavarták, zaklatták a kollégákat és megpróbáltak olyan védett helyiségekbe is bemenni, ahova egyébként a szabályzat alapján tilos”, ha ezt épp annak a szervezetnek az épületében tették, amelynek „a közszolgálati médiaszolgáltatás (…), a közszolgálati célú műsorszámok gyártása és támogatása” lenne a feladata.

Megszólalt az MTVA hírhamisító vezére: az ellenzék zavarja őket a munkában

Papp Dániel szerint „itt családapák, családanyák dolgoznak", akiket az ellenzékiek „zaklattak". Hétfőn délután közel egy napos hallgatás után az MTVA honlapján feltűnt egy videóinterjú, ami Papp Dániellel készült, az MTVA vezérigazgatójával.

Ennek tükrében különösen áll, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás minimuma lenne, hogy egy olyan ügyben, amilyen a túlóra-törvény, az MTVA teljes körű tájékoztatást nyújtson, és ne csak azt mantrázza, amit a kormány és a kormánypárt diktál.

Alig egy hete, hogy tüntetés-sorozat indult, mert a parlamenti többség felrúgva a házszabályt, keresztülverte az immár csak rabszolgatörvényként emlegetett leiratot, ám akik csak a közmédiát kísérik figyelemmel, erről olyan elfogult és egyoldalú tájékoztatást kaptak, amit még azok a szerkesztőségek is szégyellnének, ahol nincs szó közszolgálatról.

Hosszú napok teltek el így, és nemhogy az ellenzéki képviselők nem mondhatták el álláspontjukat, de még azt is igyekeztek eltitkolni, hogy nem mindenkinek tetszik törvény, hogy tüntetnek a Parlament előtt, ha pedig mégis a tiltakozókra esett a reflektorfény, abból olyan képet alkothattak a nézők és hallgatók, hogy pár megveszekedett keresztényellenes szánkókat gyújtogat és lop a Kossuth téren.

Azzal, hogy az ellenzéki képviselők egy csoportja a Momentum ötpontos követelését szerette volna beolvasni a tévében, a legkevesebb volt, amit a választóikért tehetett, mégis a legtöbb, amit 2010 óta a választóikért tett – ezért is példa nélküli a reggeli incidens.

Erőszakkal, földön vonszolva dobták ki Szél Bernadettet és Hadházy Ákost az MTVA-ból

Hadházyt földre is vitték és lökdösték a biztonsági őrök. Továbbra sem engedte a köztévé az épületben tartózkodó ellenzéki képviselőknek, hogy beolvassák követeléseiket, sőt Hadházy Ákost és Szél Bernadettet erőszakkal dobták ki a biztonsági őrök az épületből. Hadházyt előbb az épületben vitték földre, majd az épületen kívülre lökdösték, ahol elesett, és egy kint tarzókodó rendőr sietett a segítségére.

Már az is remek teljesítmény, hogy egyik párt sem jelentkezett be learatni a babérokat, egyik párt sem kezdett mutogatni magára. És legalább ennyire remek teljesítmény az is, hogy a demonstráció résztvevői sem kezdtek rá arra, hogy nincs szükség pártokra, hogy ez ismét csak egy tisztán civil kezdeményezés, nem az van, ami eddig mindig az elmúlt nyolc évben, hogy véget vetnek a zenének és hazamennek…

Az, hogy Orbán „gránitszilárdságú” rendszere milyen gyenge lábakon áll, jól mutatja, hogy ennyi kevés is elég, hogy a hatalom egyre türelmetlenebbül kezelje a helyzetet, hogy egyre idegesebbé váljon.

Ha annyira biztosak magukban, vajon miért nem hagyták, hogy beolvassák azt az öt pontot?

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.