Ilyen kevéstől is rettegni kezdenek Orbán pribékjei?

  • narancs.hu
  • 2018. december 17.

Narancsblog

Mától másképp megyünk haza a tüntetésről.

Lehet, hogy voltak hangosabb vagy nagyobb létszámú tüntetések Orbán hatalomra jutása óta, mégis úgy tűnik, hogy a tegnapi demonstráció, illetve, ami mára virradóra az MTVA székházánál történ, fordulópont.

Nemcsak azért, mert az időjárással is dacolva ezrek vonultak a Kunigunda utcáig – ami gyalog nagyjából a világ vége –, de azért is, mert ma reggelig egyetlenegyszer sem fordult elő – beleértve az 1990-2010 közötti időszakot is –, hogy erőszakot alkalmazzanak országgyűlési képviselőkkel szemben. Hogy fegyveres őrző-védők szorítsanak a falhoz, teperjenek földre olyan személyeket, akiknek nemcsak mentelmi joguk van, de jogosítványuk is, hogy képviseljék választóikat. Sőt, Szél Bernadettéknek nemcsak joguk, kötelességük is volt azt tenniük, amit tettek – más egyebet nem tehettek.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

Mert hiába mondja az MTVA vezérigazgatója, hogy az ellenzéki képviselők „visszaéltek a hatalmukkal (…) zavarták, zaklatták a kollégákat és megpróbáltak olyan védett helyiségekbe is bemenni, ahova egyébként a szabályzat alapján tilos”, ha ezt épp annak a szervezetnek az épületében tették, amelynek „a közszolgálati médiaszolgáltatás (…), a közszolgálati célú műsorszámok gyártása és támogatása” lenne a feladata.

Megszólalt az MTVA hírhamisító vezére: az ellenzék zavarja őket a munkában

Papp Dániel szerint „itt családapák, családanyák dolgoznak", akiket az ellenzékiek „zaklattak". Hétfőn délután közel egy napos hallgatás után az MTVA honlapján feltűnt egy videóinterjú, ami Papp Dániellel készült, az MTVA vezérigazgatójával.

Ennek tükrében különösen áll, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás minimuma lenne, hogy egy olyan ügyben, amilyen a túlóra-törvény, az MTVA teljes körű tájékoztatást nyújtson, és ne csak azt mantrázza, amit a kormány és a kormánypárt diktál.

Alig egy hete, hogy tüntetés-sorozat indult, mert a parlamenti többség felrúgva a házszabályt, keresztülverte az immár csak rabszolgatörvényként emlegetett leiratot, ám akik csak a közmédiát kísérik figyelemmel, erről olyan elfogult és egyoldalú tájékoztatást kaptak, amit még azok a szerkesztőségek is szégyellnének, ahol nincs szó közszolgálatról.

Hosszú napok teltek el így, és nemhogy az ellenzéki képviselők nem mondhatták el álláspontjukat, de még azt is igyekeztek eltitkolni, hogy nem mindenkinek tetszik törvény, hogy tüntetnek a Parlament előtt, ha pedig mégis a tiltakozókra esett a reflektorfény, abból olyan képet alkothattak a nézők és hallgatók, hogy pár megveszekedett keresztényellenes szánkókat gyújtogat és lop a Kossuth téren.

Azzal, hogy az ellenzéki képviselők egy csoportja a Momentum ötpontos követelését szerette volna beolvasni a tévében, a legkevesebb volt, amit a választóikért tehetett, mégis a legtöbb, amit 2010 óta a választóikért tett – ezért is példa nélküli a reggeli incidens.

Erőszakkal, földön vonszolva dobták ki Szél Bernadettet és Hadházy Ákost az MTVA-ból

Hadházyt földre is vitték és lökdösték a biztonsági őrök. Továbbra sem engedte a köztévé az épületben tartózkodó ellenzéki képviselőknek, hogy beolvassák követeléseiket, sőt Hadházy Ákost és Szél Bernadettet erőszakkal dobták ki a biztonsági őrök az épületből. Hadházyt előbb az épületben vitték földre, majd az épületen kívülre lökdösték, ahol elesett, és egy kint tarzókodó rendőr sietett a segítségére.

Már az is remek teljesítmény, hogy egyik párt sem jelentkezett be learatni a babérokat, egyik párt sem kezdett mutogatni magára. És legalább ennyire remek teljesítmény az is, hogy a demonstráció résztvevői sem kezdtek rá arra, hogy nincs szükség pártokra, hogy ez ismét csak egy tisztán civil kezdeményezés, nem az van, ami eddig mindig az elmúlt nyolc évben, hogy véget vetnek a zenének és hazamennek…

Az, hogy Orbán „gránitszilárdságú” rendszere milyen gyenge lábakon áll, jól mutatja, hogy ennyi kevés is elég, hogy a hatalom egyre türelmetlenebbül kezelje a helyzetet, hogy egyre idegesebbé váljon.

Ha annyira biztosak magukban, vajon miért nem hagyták, hogy beolvassák azt az öt pontot?

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.