Két napja szállították el Nagy Imrét a Vértanúk teréről. „Ez az éj leple alatt lebonyolított akció nemcsak Nagy Imre, hanem az 1956-os Forradalom többi mártírjának emlékét, még élő résztvevőinek, a vértanúk és hősök családtagjainak érzékenységét is sérti” – írta közleményében a Nagy Imre Társaság.
A kamion felbukkanása, a melósok riasztása senkit nem érhetett váratlanul: már a nyáron megmondták, Nagy Imrének mennie kell. Júliusban, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén (!), fogadták el a Vértanúk téri beruházással kapcsolatos kérelmet is, ami az első lépés volt a szobor eltávolítását illetően.
| ||
Ahogy akkoriban írta az újság, a téma felelőse, Kossuth téri skanzen, az ún. Steindl Imre Program Nonprofit Zrt. vezérigazgatója, Wachsler Tamás „az ülés zárt jellegére tekintettel a megbeszélés részleteit firtató kérdésre nem válaszolt”, de azt azért elmondta, hogy a „második
világháború utáni szoborrombolásokat megelőző képzőművészeti arculatot kell visszaállítani,
és ennek megfelelően az 1936-ben felavatott és 1945 szeptemberéig a téren álló Nemzeti vértanúk emlékművét korabeli fényképek, dokumentumok alapján tervezik rekonstruálni”.
A vezérigazgató ekkor mondta el azt is, hogy a „Nagy Imre-szobor új, méltó helyre kerül”, a Jászai Mari térre, a jelenlegi képviselői irodaház közelébe. Hamarosan kormányhatározat is született, mely szerint az Alkotmány utca Kossuth Lajos tér felőli részén, a 2020. május 31-éig, azaz még a trianoni békediktátum 100. évfordulója előtt állítsák fel a „Nemzeti Összetartozás Emlékhelyét", amely „magában foglalja a történelmi Magyarország 1913-as összeírás szerinti helységneveinek feltüntetését”.
Ugyanekkor elkezdődött az aláírásgyűjtés a Nagy Imre szobor maradása érdekében. „A szobor áthelyezése szimbolikus, egy aggasztó és elfogadhatatlan tendenciába illik, amelyben a jelenlegi magyar kormány a felfogásának nem megfelelő személyeket és értelmezéseket
egyszerűen kiiktatja a magyar emlékezetből, s ezzel a közös történelmünk kérdéseit aktuálpolitikai céljainak rendeli alá. (…) A szobor méltó helye ott van, ahol jelenleg is áll: az Országház és a Szabadság tér között félúton. Méltó emléke 1956-nak és az ő akkor betöltött szerepének, áthelyezése a Jászai Mari térre, hogy a Fehér Ház felé (az egykori ÁVÓ épületére) nézzen, teljes nonszensz – ha nem egyenesen kegyeletsértő – nem csak rá, hanem az 1956-ban részt vett baloldali, kommunista forradalmárokra nézve is” – írták a tiltakozók, bár valószínűleg ők sem gondolták komolyan, hogy a döntéshozók, a hatalom részéről bárki is foglalkozna megállapításaikkal, netán vitatkoznának velük.
Azzal, hogy kijelentik: a Nagy Imre szobrot nem eltüntetik, hanem a áthelyezik, le is zártak minden vitát. És persze mondhatják azt is – immár a mostani akcióra célozva – hogy éjszaka a legegyszerűbb és a legkevésbé macerás egy ilyen szoborszállítást végrehajtani, mégis mintha épp pökhendi magabiztosságuk csorbult volna meg az éjszakai művelettel.
Mert attól féltek, hogy esetleg felbukkannak azok, akik zavarnák a munkálatokat, akiket karhatalommal kellene eltávolítani, azok, akiknek nem mernek a szemébe nézni.
