Hathárom, te csillag – Mit ünnepeljen a magyar?

  • narancsblog
  • 2013. november 25.

Narancsblog

És még mindig nincs vége! Buzánszkyról és Grosicsról egy-egy metrószerelvényt is elneveztek.

Ünnepel a magyarság, hatvan évvel ezelőtt győztük le az angolokat a Wembley stadionban. A találkozót a korabeli angol sajtó nevezte el az „évszázad mérkőzésének”, ám kötve hinnénk, hogy ma bármelyik angol sportújságíró le merné írni ugyanezt. Mi azonban úgy megjegyeztük a korabeli aktuális brit szenzációt, hogy azóta sem tudunk lehasadni róla.

Pedig ha már emlékezünk, emlékezni illene a köztes állomásokra is. Nem a londoni, hanem a berni hazatérőket fogadó tömegre, 1956 „főpróbájára”, vagy például arra, hogy a disszidens Puskás nevét évtizedekig nem volt szabad kimondani. És 1981-re emlékszünk, amikor Puskás – méretes sörhassal – újra parádézhatott a Népstadionban? És 1993-ra? Amikor behúzták szövetségi kapitánynak, persze ő sem tudott csodát tenni, hogy is tudott volna. És ne feledkezzünk meg 2006-ról, a nemzeti gyásznapról sem, amikor Koltay Gábor nem rockoperát, hanem temetést rendezett. Érdemes lenne visszaemlékezni már csak azért is, mert azóta néhai Puskás Öcsi egy személyben az aranycsapat, a többieket inkább kisegítő személyzetként emlegeti még a két túlélő, Grosics és Buzánszky is. Azóta van már Puskás Akadémiánk, meg utcánk, köztéri szobraink…

false

 

Fotó: Jászai Csaba – MTI

Mégsem kell ahhoz Orbán Viktornak lennie a miniszterelnöknek, hogy kijelentsük: a „londoni diadal” körüli rongyrázás mindig is szemfényvesztés volt kezdettől fogva, az épp aktuális politikai széljárás szerint.

De generációk szopják be ezt a maszlagot az évszázad mérkőzéséről. Mire föl?

Nézzük a híreket, és nem hiszünk a szemünknek. Pár hete Szentesen felavattak Puskás Öcsi legújabb egész alakos szobrát, a hétvégén Áder János Buzánszky Jenőt fogadta, aki előtte a Debreceni Egyetemen (!) tartott előadást. Az MTI közleménye szerint „a kerek évfordulón a Kossuth rádió és a Duna Tv nemcsak a teljes mérkőzést tűzi műsorára, hanem háttérbeszélgetésekkel föleleveníti a kort, amikor az egész világ a mágikus magyarokról beszélt”. És még mindig nincs vége! Buzánszkyról és Grosicsról egy-egy metrószerelvényt is elneveztek.

Már az is röhejes, hogy szent tehénként tekintsünk egy barátságos meccsre, és nevezünk aranycsapatnak egy olyan együttest, amely pont ott esett pofára, ahol az aranyérmet osztották. Csakhogy röhögésről szó sincs, kínos feszengésről sem, pedig Rákosiék propagandafogása lassan az államalapítással, a nándorfehérvári diadallal, március tizenötödikével kerül egy polcra.

Miért is röhögnénk, feszengenénk? Nem lehet, hogy mégis a 20. századi magyar történelem legfényesebb napja november 25-e? Vagy tud valaki jobbat?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.