Még mentik a bőrüket, fut Mondok, még szökik Tállai, ha orrontják valahol a sajtót, de ez már a vég biztos jele. A lapokat betiltották, lehetetlenné tették, felvásárolták, de még mindig futniuk kell, eblábolnak is világtalan világig, át a konyhán, félútról visszafordulva, ha meghallják, hogy várja őket két újságíró, aki meg akarja kérdezni tőlük, hogy hogyan is gondolják, amit cselekedtek.
Mondok József, az izsáki polgármester, aki EU-s pénzekből építtetett vadászházakat –
persze, hogy vadászházakat, mi a fenét is
mást – saját magának, most valami lóbasz’ szövetség elnökének lett századszor is megválasztva, naná, hogy a sajtó kizárásával.
Milyen szövetség az, amelyik folyamatosan egy ilyen alakot emel maga fölé?
Milyen emberek szavaznak valakire, akiről alig pár napja merült föl, hogy a jelek szerint cégéres gazember?
„A többség még szóba elegyedni is alig mert a hvg.hu tudósítójával, míg Mondok szabályosan menekült a kérdések elől. »Most nem tudok beszélni, Aranyos, sok a dolgom« – vetette oda futtában. Valóban akadt tennivalója: egy órán át szüntelenül folyt a körbegazsulálás a küldöttekkel: az egyedüli elnökjelölt Mondok folyamatosan ölelgette, puszilgatta a gyakorlatilag tét nélküli voksolásra érkezőket” – írta a hvg.hu a választási gyülekezetről, amit végül villámgyorsan nyilvánítottak zárttá a sajtó előtt.
Vajon miért titkos egy lószöv vezetőválasztása egy lovas nemzet országában?
A beszámoló így folytatódik: „A voksolás a média kizárásával végül gond nélkül lement, »kommunikében« hirdették ki a végeredményt: a lovasszervezet nyílt (!) szavazással »ellenszavazat nélkül« választotta újra Mondok Józsefet elnöknek, aki így »ötödik ciklusát kezdi meg a sikersportág élén«. A dicsőségesen újrázó vezető információink szerint a szünetekben is folyamatosan menekült a gyűlésről kitessékelt N1 tévé kamerája elől, miközben több lovas tagtársa szó szerint azzal ugratta, hogy: Fuss, Mondok, jön a média.”
S ha valaki úgy gondolná, hogy ez csak vicc, hát nagyon el talált tévedni.
Mint ahogy az sem vicc, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, tehát a legfőbb adóhatóság elnöke, Tállai András két adótanácsadó cégtől húz havi félmilliónál is többet, most kapaszkodjunk meg: azért, mert ő a főszerkesztője az állami adóújságnak. Figyeljük tehát a pénz útját: az állam csenget a privát adótanácsadóknak az újságért, azok meg visszacsengetnek a NAV-főnöknek, hogy főszerkessze a lapot. Kicsit orcátlan, nemde? Gondolta is a 444 két újságírója, hogy megkérdezik Tállait, szerinte is tök frankó-e így, ugye? S lementek az egyik haknijának a helyszínére…
„Aztán ahogy a faluház előtt a multifunkciós államtitkárt vártuk, a helyi fogadóbizottság tagjai egyre inkább gyanakodva méregették a Botos Tamás kollégám nyakában lógó kamerát. A hivatal egyik agilisabb dolgozója rá is kérdezett, hogy mi is Tállai András eljövetelét várjuk-e. Mivel álmunkban sem gondoltunk volna arra, hogy ennek végzetes következményei lehetnek, bólintottunk, hogy persze, a 444-től jöttünk, és vele akarunk beszélni.
De mire megkérdezhettük volna, mivel várják az államtitkárt, a hivatalnok már visszafordult a faluház felé, és hevesen telefonálni kezdett. Mire aztán eljött volna a nagy pillanat, minden felborult. Nemhogy az államtitkári autó nem érkezett, de az addig reményteljes várakozással teli környék is teljesen kiürült: a faluház előtt parkoló kocsik elhúztak, a hivatal dolgozói hazamentek, végül pedig a takarítónő is rácsapta a rácsot az épületre, és eltekert” – írja a portál.
Nincs ezen sok magyarázni való, de az nyilvánvaló, hogy
örökké nem futhat senki,
még ezek sem. Már fáradnak, s a konyhán átiszkolva bizonyosan átvillan rajtuk: mi lesz, ha zárva találom a vészkijáratot?
