Nem leszünk azeri gyarmat!

  • narancsblog
  • 2013. augusztus 1.

Narancsblog

Azeri emlékpark létesülne a Városligetben, sőt a nagykövetség is odaköltözne, de ez titok, mivel „a magyar vezetés baráti gesztusai az új külpolitika egyik fontos partnere felé eddig mindig erős negatív visszhangot váltottak ki belföldön és külföldön egyaránt”. Az Index cikkéből kiderül, hogy azért kell Alijevéknek az emlékpark, mert az örményeknek már van ilyenjük Budapesten, és milyen dolog az már, hogy nekik meg nincsen.

Olcsó poén lenne most azzal jönni, hogy az örményeknek meg baltás gyilkosuk nincs, vagy ha van, az nem Orbán Viktor közbenjárására lett népi hős, ám ennél már csak a cirkusz meg az állatkert közelségét emlegetni lenne ócskább tréfa. Vagy azt, hogy az elképzelt nagykövetség és emlékpark valóban otthonra lel, hiszen régebben is a mutatványosbódék voltak a Liget legvonzóbb látványosságai.

Safarov a Hajdar Alijev emlékmű előtt - Bakuban

Safarov a Hajdar Alijev-emlékmű előtt – visszavárjuk

Fotó: MTI/Anadolu

Csakhogy itt már régen nincs gúnyolódásnak, lesajnálásnak helye, már csak azért sem, mert a napnál is világosabb, hogy Alijev és kis barátai feltűnő élvezetüket lelik abban, ha úgy szórakozhatnak egy EU- és NATO-tagállammal, ahogy általában a zsarnokok szoktak alattvalóikkal, macska az egérrel, gazda a szamár elé horgászboton belógatott répával. Amikor Szijjártó Péter kijelenti, hogy „Azerbajdzsán mindig számíthat ránk”, nem játsszák a süketet, és lesz is egy apró kérésük: előbb emlékbélyeg, aztán emlékpark. Mi lesz a következő? Nyilván stadion. Vagy megfinanszíroznak egy Duna-hidat, ha Alijevről nevezzük el? Miért ne?

Mert mire számítunk Azerbajdzsántól? Jó sok pénzre, még annál is többre. Ugyanis – az IMF-ével ellentétben – az azeriek pénze jó pénz, ha olyanunk van, attól nem leszünk gyarmat, mert az azeri kölcsön nem olyan kölcsön. Igaz, hogy ez a pénz egyelőre nem akar megérkezni, sőt talán soha nem is fog. De mire ezt Szijjártó és a gazdája felfogja, addigra már az emléktáblát is felavatták a börtön falán, ahol a baltás raboskodott, és nemcsak az örmények, de az egész világ úgy tekint majd ránk, mint a lúzer cinkosra, akit még jól át is vertek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.