Azeri emlékpark létesülne a Városligetben, sőt a nagykövetség is odaköltözne, de ez titok, mivel „a magyar vezetés baráti gesztusai az új külpolitika egyik fontos partnere felé eddig mindig erős negatív visszhangot váltottak ki belföldön és külföldön egyaránt”. Az Index cikkéből kiderül, hogy azért kell Alijevéknek az emlékpark, mert az örményeknek már van ilyenjük Budapesten, és milyen dolog az már, hogy nekik meg nincsen.
Olcsó poén lenne most azzal jönni, hogy az örményeknek meg baltás gyilkosuk nincs, vagy ha van, az nem Orbán Viktor közbenjárására lett népi hős, ám ennél már csak a cirkusz meg az állatkert közelségét emlegetni lenne ócskább tréfa. Vagy azt, hogy az elképzelt nagykövetség és emlékpark valóban otthonra lel, hiszen régebben is a mutatványosbódék voltak a Liget legvonzóbb látványosságai.
| ||
Csakhogy itt már régen nincs gúnyolódásnak, lesajnálásnak helye, már csak azért sem, mert a napnál is világosabb, hogy Alijev és kis barátai feltűnő élvezetüket lelik abban, ha úgy szórakozhatnak egy EU- és NATO-tagállammal, ahogy általában a zsarnokok szoktak alattvalóikkal, macska az egérrel, gazda a szamár elé horgászboton belógatott répával. Amikor Szijjártó Péter kijelenti, hogy „Azerbajdzsán mindig számíthat ránk”, nem játsszák a süketet, és lesz is egy apró kérésük: előbb emlékbélyeg, aztán emlékpark. Mi lesz a következő? Nyilván stadion. Vagy megfinanszíroznak egy Duna-hidat, ha Alijevről nevezzük el? Miért ne?
Mert mire számítunk Azerbajdzsántól? Jó sok pénzre, még annál is többre. Ugyanis – az IMF-ével ellentétben – az azeriek pénze jó pénz, ha olyanunk van, attól nem leszünk gyarmat, mert az azeri kölcsön nem olyan kölcsön. Igaz, hogy ez a pénz egyelőre nem akar megérkezni, sőt talán soha nem is fog. De mire ezt Szijjártó és a gazdája felfogja, addigra már az emléktáblát is felavatták a börtön falán, ahol a baltás raboskodott, és nemcsak az örmények, de az egész világ úgy tekint majd ránk, mint a lúzer cinkosra, akit még jól át is vertek.
