Felemelő esemény helyszíne volt az Országház Delegációs terme: itt írta alá Orbán Viktor miniszterelnök a 16 „kiemelt” sportági szövetség elnökeivel kötött megállapodást. (A megható jelenetsor közvetítése most is megtekinthető a kormany.hu nyitóoldalán és a sajtószobában.) Ebben az esetben mindez korántsem merő formalitás és protokoll: az ország első emberének akarata szerint 2014 és 2020 között röpke 135 milliárdot költenek a 16 érintett sportágra. A későbbiek miatt érdemes felsorolni: asztalitenisz, atlétika, birkózás, evezés, cselgáncs, kajak-kenu, kerékpársport, korcsolyasport, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, tenisz, torna, úszás, vívás – szemünk előtt máris megjelent megannyi klasszis hazai sportoló az érintett szakágakból.
Orbán szerint e megállapodás garancia arra, hogy egy eredményes magyar versenyzőnek vagy edzőnek se kelljen megélhetési okokból külföldön sportolnia – kedves szavak attól az embertől, aki egy csöppet sem zavartatja magát amiatt, hogy egészséges, életerős fiatalok százezrei teszik be maguk mögött az ajtót a kevéssé reményteli (ám rendre előremutatónak hazudott) hazai gazdasági, társadalmi, közéleti viszonyok miatt. De hát mit is beszélünk, hazánk napról napra jobban teljesít, s az „európai pénzügyi válság” idején is képes úgy beosztani gazdasági erejét, hogy abból jusson a miniszterelnök személyes passzióira – akarjuk mondani, a magyar sikersportágakra, még ha beledöglünk is! Különben is, ha gyermekekről van szó, akkor semmi sem drága – tette hozzá a lánglelkű és érző szívű kormányfő, a magyar sport ügyeiben járatos megfigyelő pedig kínjában felröhög, hiszen nagyon jól tudja, mennyi jut a „gyerekeknek” az élsportra költött milliárdokból. Amúgy ezzel kapcsolatban nincs illúziója miniszterelnökünknek sem, aki a kormányprogram megvalósult gyermekbarát lépései közül leginkább a mindennapos testnevelés iskolai bevezetését bírta említeni.
Félreértés ne essék, magunk is úgy véljük, a sport, sőt az élsport nagyon fontos szerepet játszik egy nemzet életében – a miénkben meg pláne! Valljuk, hogy nemtelen dolog az efféle, pénzben nehezen kifejezhető hasznot hozó, a nemzeti transzcendenciába történő befektetéseket átszámítani a materiális világ mértékrendszerére, s az összeget demagóg módon lefordítani gyerekétkeztetésre és lélegeztetőgépekre. Meg különben is: ha egy kormány elvégezte a maga – leginkább vakmerő rezsicsökkentésben, a bankok egzecíroztatásában és nemzeti, baráti tőke „helyzetbe hozásában” kifejeződő – dolgát, utána már azt csinál az adófizetők rábízott pénzével, amit akar. Voltaképpen örülhetünk neki, hogy nem hordják kazalba, s nem tüzelik el rögtön (pedig megtehetnék!) – az említett 16 sportágból legalább néhány nemesfém alapú érem kinéz. Nézzünk körül: napról napra újabb értékes magyar helyezések születnek a nemzetközi sportvilágban – legutóbb például a számszeríjász világkupán (itt tennénk fel a kérdést: vajon milyen sötét erők állnak amögött, hogy a fokos, a láncos buzogány, a kelevéz és a csontos kalabér még mindig nem olimpiai szám?).
És nem tudom, figyelték-e – a fenti tizenhatos listából már hiányoznak azok a más eszközökkel amúgy is kiemelten támogatott látványsportok (vízipóló, kézilabda, kosárlabda, jéghoki – s hogy a lényeget a végére hagyjuk: a labdarúgás), melyeket kormányunk egészen más módon, látszólag az államtól függetlenül (valójában az állam csecsén gyarapodó magáncégek által) finanszírozna. Ne feledjük, e pillanatban is épül Orbán Viktor kedvenc futballcsapatának stadionja – a faluban táblák figyelmeztetnek rá, hogy ez egy fillérnyi állami támogatásba sem kerül. Pusztán a CBA, a Mol, az OTP, a Közgép, a Suzuki no meg a Mészáros és Mészáros Kft. és társaik dobtak össze önként 5 milliárdot e nemes célra (s persze a labdarúgó-akadémia működtetésére) – meg kell a szívnek szakadnia ennyi jó szándék láttán. S egy percig se felejtsük el, hogy a számlát ekkor is mi fizetjük. A cégek zömmel a TAO-program (TAO = társaságiadó-kedvezmény) keretében adakoznak, azaz a vállalkozás vagy a társaság leírhatja a támogatás összegét adóalapjából, majd a csökkentett adóalapból még a támogatás mértékével egyező adókedvezményt is igénybe vehet. Minden látszat ellenére mindez persze egyáltalán nem arra való, hogy az adófizetők elől leplezze, mire is költenek felhatalmazás nélkül az adójukból!
