Amarcord
| ||
Hogy miért Federico Fellini az emberiség földre szállása óta a legeslegnagyobb művész a világon, azt egy szimpla rejszolás is a napnál világosabban bizonyítja. Nos, nem azért, mert az adott igyekezet megnevetteti a nézőjét, hiszen az önkielégítés – lévén alapvetően magántermészetű, alig is a nyilvánosságra tartozó ügymenet – viszonylag könnyen fajulhat akár burleszkké is, vagy tragikomédiává, bármivé, ami röhejes. Nos, Fellini nem nevetségessé teszi a gyönyörről első információt szerző embert (mindközönségesen a gyermeket), hanem megmutatja eredendően angyali természetét (másnak ez még nem sikerült, amiből sokan azt a téves következtetést vonták le, hogy nincsen is az embernek olyan). Persze, amikor Keitel A mocskos zsaruban lenyúl a nézőben lakó ördögig, nem kell hosszan kotorásznia, rögtön a kezébe akad. De a nagy mutatvány mégis Fellini, aki angyalt húz elő még belőlünk is. Ja, hogy nevetünk közben, hát persze, az angyalok mindig nevetnek, vagy legalább mosolyognak.
Amerikai pite
Ahogy a Keresd a nőt „hajzseléje”, úgy a filmcímbe foglalt forró sütemény is örök érvényű klasszikussá nemesedett a tárgyban. Szegény ember köztudottan vízzel főz, de a lányok lába közé bejutni képtelen szegény kamaszfiú azért a víznél alkalmasabb dolgokkal is képes eljuttatni magát a néhány másodperces nagy boldogságig. Szomorú, hogy a kreatív akció közben rajtakapja Jimet a papája, de a néző csak örülhet, hogy az amúgy is erős gegre rá tudtak fektetni még egy másodikat is.
A boldogságtól ordítani
Még az egyébként meglehetősen liberális és a művészi szabadságra kényes Sundance Fesztivál is vonakodott vetíteni – Todd Solondz filmje világszerte megfeküdte a gyomrokat, pedig nagyszerű filmről van szó, még ha nézni, hát, azt nem nagyon jó. A perverzek rangadóján Dylan Baker pedofil apukája viszi a prímet, de Philip Seymour Hoffman sem marad le sokkal mögötte, nem is beszélve a családi kutyáról, aki a film végén alakít nagyot, leírni sem merjük, mit. Részletek a videóban.
Fekete hattyú
| ||
Az a mondat, hogy Natalie Portman lázasan maszturbál, úgy hangzik, mint egy álom, amiből sohasem akarnánk felébredni. Darren Aronofsky thrillerjében azonban nem ennyire édes a felállás, hiszen Nina Sayers épp a tetőponton kénytelen ráébredni, hogy saját (durván elnyomó típusú) anyja ott szunyókál ágya mellett egy székben. Vagyis inkább rémálom ez, de Portman kisasszony miatt azért erre is áll, hogy nem szívesen ébrednénk fel belőle.
Fiatal és gyönyörű
| ||
Kár, hogy kurva – a frappáns színdarabcím jól illik Francois Ozon tavalyi próbálkozásának hősnőjére, a poétikusan fiatal Isabelle-re, aki mielőtt áruba bocsátaná hamvas, 17 éves testét, először még önkezével (ahogy a költő írja: ágyban, párnák közt) tesz kísérletet az örömszerzés terén. Nem is igazi (francia) színésznő az, aki még nem maszturbált Ozon-filmben; a szépséges Marina Vacth jól vette az első akadályt, innentől jöhetnek akár az állig begombolkozott, ruhás szerepek is.
A gyönyör összeesküvői
| ||
Eddig, és e helyt eztán is, csupa olyasmiről volt szó, amikor mindenféle dolgok történnek a világban, élünk, halunk, ki- s bebujkálnak bennünk az ördögök és más vadállatok, s ez nem véletlen. A maszturbálók ugyanis ritkán kapnak egy teljes egész estés filmet, nagyregényeket, nagyoperákat is ritkán írnak róluk/hozzájuk. Az emberi kultúra e fájó kulturálatlanságát indult orvosolni a jó doktor, Jan Svankmajer, amikor nekilátott e könyörtelen művének. Könyörtelen volt, mert tudta: a gyönyörben nincs középút, azt nem lehet félszívvel, csak úgy mellesleg, valami mellett művelni. Nincs háttérgyönyör. Csodálatos kaleidoszkópjából azonban különös figyelmet érdemel az a figura, aki a halakkal szórakozó tévébemondót nézve egy szerfelett elmés, ám legalább annyira szürreális szerkezet segítségével jut el a kielégüléshez, azaz hajszálpontosan az emberiség szürreális zónájának szívcsakrájához.
Keresd a nőt!
A hajzselés jelenetre az is emlékszik, aki nem is látta: Ben Stiller komikusi karrierje csúcsán könnyített magán egy filmtörténeti jelentőségűt, s az eredmény először a fülén, majd pedig Cameron Diaz haján jelentkezett. Hiszen a hajzselé helye a haj, ugyebár. Stiller, mint vérbeli színész, a forgatás során azon problémázott, hogy hiteles-e, ha valaki nem érzi meg, hogy sperma lóg a fülén. A túlbuzgó színész azért rágta a Farrelly fivérek fülét, hogy adjanak már neki valami háttértörténetet; például, hogy a szereplőnek korábban fülbaja volt.
A mocskos zsaru
Az önkielégítés a legtermészetesebb dolog a világon, mégis csinálja mindenki, csak a rendes emberek nem – már ha hihetünk a filmkészítőknek. Csinálják az ördögök, csinálják az angyalok, aztán még egyszer az ördögök, de ha ember csinálja, akkor is az ördög műve. A. Ferrara majd húsz évvel Az ördögűző után készített filmje tán minden mozimaszturbáció legmocskosabbika és legismertebbike, szintén nettó ördögűzés – ahogy a film egésze is az. Sikertelen ördögűzés. Maga az akció egy nyolcperces jelenet végén fél perc, a pokol az előző hét és félben viszont tényleg az örökkévalóságnak tűnik. Harvey Keitel és a két ismeretlen, csóri kurvalányt híven adó művésznő odaadása mint egy villámcsapás talál utat a nézőben lakó ördöghöz.
Mulholland Drive
Nincs abban semmi meglepő, hogy ha Naomi Watts elindul a megrázó maszturbálás versenyszámában, akkor simán a dobogón végzi. David Lynch egyik legjobb filmjében az általa játszott, összeroppantott szívű Diane valami igazi szörnyűségre ad megbízást, a megalázó bűntudatot és szorongást pedig kétségbeesett, részben erőszakos önkielégítéssel próbálja meg feloldani. Kevés sikerrel.
Az ördögűző
Mire ez az 1973-ban készített film elért Magyarországra, azt hittük, mindent tudunk, minket már nem érhet meglepetés. Ráadásul az idevágó jelenet híre messze meg is előzte magát a filmet. S ha mindez nem lenne elég, a kereszt nem kimondottan rendeltetésszerű használata az emberiség szerfelett csapongó élményvilágában alighanem pont egyidős a rendeltetésszerű használattal. S mindez még csak a torta, a tejszínhab – már ha egyáltalán lehet ilyen hasonlatot használni az adott kontextusban – nyilvánvalóan a kereszttel dolgozó művésznő, Linda Blair: hogy a jelenetben élete főművét alkotta meg, az nem is kérdés. S ha mást nem is csinált volna pályája során, akkor is a világnagy művészek között kéne számon tartanunk. Jellemzően csinált is, jellemzően mégis csak Az ördögöző miatt őrzi művészetét a művelt világ emlékezete.
Taxidermia
| ||
Míg generációja jól nevelt tagjai azon ügyködtek, hogy „így jöttem” filmekkel lépjenek pályára, Pálfi György saját meghatározása szerint egy „így mentem el” filmet készített. A kis, nagy és közepes elmenések filmjében (melyet Parti Nagy Lajos novellái ihlettek) a sort Morosgoványi Vendel jelenete nyitja: a kiéhezett tisztiszolga nem egy hazafias dalra gyújt rá, hanem a saját farkára, s nem sokkal később fény derül a fateknő rejtett funkcióira is. A gyertyafényes jelenet láttán alighanem a Jackass-fiúkat is elfogná a rémület.
A zongoratanárnő
| ||
Haneke + maszturbálás = horror: ezt a képletet nem nagyon kell továbbmagyarázni. Minden a fejben dől el, így Isabelle Huppert fejében is, aki egy bécsi pornómoziban a korábban ott járt férfinézők használt zsebkendőit szagolgatva bámulja a pornográf képeket. És ez még mindig jobb annál, amikor egy későbbi jelenetben borotvával hasít bele a vaginájába otthon a kádban. Aki csökkenteni óhajtaná kicsit a libidóját, feltétlenül nézze meg ezt a filmet!
