Elhunyt Harkányi Endre

  • narancs.hu
  • 2025. február 23.

Színház

A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész kilencven éves volt.

Kilencvenéves korában meghalt Harkányi Endre Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész – írja az Index. Harkányi január elején került kórházba, miután otthonában elesett, és combnyaktörést szenvedett.

Harkányi Endre 1934. március 26-án született Budapesten zsidó családban. Szüleit még gyerekként, a második világháború alatt elvesztette, édesanyja a deportálás áldozata lett, édesapja az ukrajnai munkaszolgálatból ugyan hazatért, de betegen, és nem sokkal később meghalt.

Harkányi kiskamaszként önmagát játszotta Radványi Géza 1947-ben készült, Valahol Európában című, háborús árvákról szóló filmjében. A Valahol Európában forgatása után több nevelőotthont is megjárt. Rokonai nyomására esztergályosnak kellett tanulnia, s ez ellen lázadva jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Miután felvették, egy év alatt letette az érettségit is, diplomáját 1957-ben szerezte meg – írta a Fidelio.

Végzett színészként a debreceni Csokonai Színházban lépett színpadra (1957–1960), majd három évre a budapesti Petőfi Színházhoz szerződött. Ezután játszott a Vígszínházban, a Mikroszkóp Színpadon és a József Attila Színházban is. 1984-ben visszatért a Vígszínházhoz, ahol 1993-ig volt a társulat tagja, amikor is egy évre a rövid életű Művész Színházhoz szerződött, hogy aztán 2015-ig ismét Vígszínház tagja legyen.

Többször kölcsönözte hangját Louis de Funés-nak és Danny de Vitónak is.

Részt vett a Bálint Ágnes által írt Futrinka utca című bábsorozat készítésében, a Vízipók, csodapók című rajzfilmsorozatban az ő hangján szólalt meg a Keresztes pók. A Mézga család című rajzfilmsorozatban Mézga Gézának kölcsönözte a hangját.

Munkásságát több díjjal is elismerték, 1962-ben Jászai Mari-díjat, 1982-ben érdemes művészi címet, 2005-ben a kiváló művész címet vehette át. 2008-ban a Halhatatlanok Társulatának tagja lett, 2010-ben a nyíregyházi Vidor Fesztiválon Életmű Díjjal jutalmazták. Ebben az évben művészi életútja elismeréseként átvehette a legrangosabb állami művészeti kitüntetést, a Kossuth-díjat.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.