Az „emberi jogok bibliájaként” emlegetik a Karsai Dániel küzdelméről szóló könyvet

Sorköz

Az Egy tökéletes nap című kötetnek – amely a jogász sorsát feldolgozó színdarabból és egyéb kapcsolódó írásokból, fotókból áll – rövid időn belül a második kiadása került a boltokba.

„Ez a könyv az emberi jogok bibliája” – ezekkel a szavakkal jellemezte a kiadónak az Egy tökéletes nap című, október közepén megjelent kötetet az Alkotmánybíróság egy ma is regnáló bírája. Dési Péter, a Minerva kiadó vezetője szerint bírói körökben nyilván ismert Karsai Dániel ügye, és ez a megfogalmazás, még ha némi barokkos túlzással is, de szépen megragadja a könyv lényegét.

 
Fotó: Dusza Erika
 

A család azt szerette volna, ha a Minerva adja ki a kötetet. A nagy múltú kiadóról tudni kell, hogy az elmúlt években kiemelt figyelmet fordított olyan könyvek megjelentetésére, amelyek középpontjában gyógyíthatatlan vagy rémisztő betegség és annak elszenvedője, egyúttal szerzője vagy társszerzője áll.

„Célunk mindig a példaadás, az emberi küzdelem bemutatása”

– fogalmaz Dési Péter, aki szerint az Egy tökéletes nap műfaja meghatározhatatlan. A kötet középpontjában az a színmű áll, amelyet Dániel kezdett el írni, s amelyből – Szenteczki Zita rendező és Bíró Bence dramaturg közreműködésével – olyan színdarab született, amelyet június óta nagy sikerrel játszanak a Jókai utcai 6SZÍN teátrumban. 

Karsai Dánielnél 2022 augusztusában diagnosztizálták az amiotrófiás laterálszklerózis (ALS) nevű gyógyíthatatlan betegséget, amely az izmokat mozgató idegsejtek elsorvadása miatt teljes bénuláshoz vezet. Az alkotmányjogász 2023-ban tárta a nyilvánosság elé betegségét, majd az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult, hogy elérje: a hozzá hasonló helyzetben lévők kapják meg a jogot arra, hogy méltósággal fejezhessék be az életüket. A magyar kormány nem tartotta megalapozottnak az alkotmányjogász kérelmét, ezért arra kérte a testületet, állapítsa meg, hogy Karsai Dániel emberi jogai nem sérülnek amiatt, hogy Magyarországon a jogszabályok szerint nem megengedett az aktív eutanázia. Az EJEB júniusban elutasította Karsai Dániel kérelmét, szeptember elején pedig indoklás nélkül a fellebbezését is.

Az október közepén megtartott könyvbemutatót követő harmadik-negyedik héten már jelezték a terjesztők, hogy nagyon fogy a könyv – olyannyira, hogy karácsonyra el is kelt a háromezer példány. Mint Dési Péter a Narancs.hu-nak elmondta, mostanra a második kiadásnak is több mint a fele elkelt. „Ez magyar csúcs két hónap alatt.”

„Ez egy nagyon érvényes és fontos kortárs színdarab.

Mert elmesél egy különleges történetet. Egy olyan emberről, akinek egyik pillanatról a másikra változott meg az élete, változik meg minden értékrend körülötte, és változnak meg körülötte az emberek is” – írja az Egy tökéletes nap előszavában Alföldi Róbert. A színész-rendező számára a darab „legbátrabb és legfájdalmasabb kegyetlensége, hogy arról is mer beszélni, hogy mennyire összezavarodunk mi, egészségesek is, és hogy mennyire nem tudjuk sokáig, hogy hogyan és miként is kellene egy halálos betegséggel küzdő barátunkkal, családtagunkkal, szerelmünkkel létezni, beszélni. Hogy igenis lehet és kell is összeveszni egy halálos beteggel.”

 
Karsai Dániel
Fotó: Sióréti Gábor
 

Belépni egy életbe, meglesni, kikérdezni...”

A Karsai-könyv nem csupán a színdarab átiratát tartalmazza. Mondhatjuk:

egy végletekig őszinte kordokumentum,

amennyiben az alkotmányjogász méltóságteljes életért és kegyes halálért vívott küzdelmének valamennyi apró mozzanatát, elhangzott dialógusát, belső monológját és írásos dokumentumát magába foglalja.

Több részre tagolódik a kötet; az első részben a színdarab rendező-társszerzőjével, Szenteczki Zitával olvasható rövid interjú, amelyben a darab születésének körülményeiről esik szó: a munka úgy indult, hogy Karsai György, Dániel nagybátyja megkereste Szenteczkit, s arra kérte, Bíró Bence dramaturggal (a színdarab másik társírójával) olvassák el a Dániel által írt színházi szövegeket.

 
Az Egy tökéletes nap című kötet borítója
 

„Aztán jött egy hosszú folyamat, amikor Bence és én rendszeresen találkoztunk Danival és beszélgettünk, aminek alapján Dani újabb és újabb szövegeket írt.

Aztán már a próbafolyamat közben, az egész alkotócsapattal együtt találkoztunk Danival, a hozzátartozóival, jogászokkal és már közösen beszélgettünk. Ezek a beszélgetések is bekerültek az előadásba.”

A könyv a színdarab színészeinek írásaival folytatódik. Mint a fejezet nyitányaként olvasható, a szerzők színművészek, „érzékeny, érzelemdús emberek, akiknek a szövegmorzsáiból többet tudunk meg, mint megannyi elől-hátul aláírt és oda-vissza lepecsételt hivatalos diagnózisból”.

Vizi Dávid, Török-Illés Orsolya és Kurta Niké valóban szépírói minőségben mesélnek a Dániellel töltött időről. Három ember, három nézőpont, mégis mindben közös az a rezzenéstelen, együttérző figyelem, amivel Dániel felé fordulnak e látogatások során. Szeretnék megérteni, átérezni a beteg és a környezete lelkiállapotát, hiszen aztán el kell azt játszaniuk.

„Nem illetlenség ez? Belépni egy életbe, meglesni, kikérdezni, rögzíteni, beépíteni, analizálni, felhasználni?” – teszi fel a kérdést Kurta Niké, majd azonnal meg is adja a választ magának: „Egyszerűen haszon és cél nélkül

csupán találkozni, beszélgetni, feloldódni a másikban.”

A következő fejezet „szerkesztve átadja az Olvasónak az előadás szövegkönyvét”, vagyis abban maga a színdarab olvasható. Végletekig szókimondó, sokszor dühös, keseredett, máskor befelé forduló, de mindvégig a humorral is játszó dialógusok ezek; olyan kendőzetlen mondatok, amik máskülönben csak szűk családi körben hangoznának el. De itt, a halál viszonylatában, a szavak is másképp súlyosak. Pláne annak tudatában, hogy mindez nem egy fikció.

A harmadik fejezet – ahogy Dési Péter fogalmaz – „csak Danival foglalkozik”: ebben Karsai Dániel 83 Facebook-bejegyzése olvasható. A POST MORTEM-sorozat onnan indul, hogy az alkotmányjogász bejelenti, halálos beteg („Hogyan kell »jól« meghalni?”), s odáig tart, hogy arról mesél, épp két éve kapta meg a diagnózist a kaposvári kórházban.

„Az égiek ezzel új korszakot nyitottak az életemben”

– írta Dániel a LXXXIII. Két év vakáció című posztjában.

Ez a Dani könyve”

A könyvben külön mellékletbe kerültek a fotók – jelenetek a darabból, egy közös kép Dánielről és ápolójáról, Márkovics Ákosról, s legvégül Dániel alakja, amint, már tolószékből, reflektor fényében figyeli a színpadi játékot.

A könyv első kiadásának megjelenését Karsai Dániel már nem élte meg. „Az volt a álma, hogy még ott lehessen a könyvbemutatón, de sajnos a megjelenés előtt alig két héttel eltávozott Dani” – meséli Dési Péter. „A fotókat még együtt válogattuk és a könyvborítót is jóváhagyattam vele. Úgy tudtam Danival együtt dolgozni a könyv szerkesztése során, mint egy kiadói kollégával;

az a könnyedség, humor, ami áradt belőle, segítette a könyv megszületését.

Szenteczki Zita és Bíró Bence, a színdarab társszerzői is ott vannak természetesen a borítón, de ez akkor is a Dani könyve.”

A Minerva kiadó vezetője szerint „fontos, hogy Dani, noha maga alkotmányjogászként dolgozott, az életvégi döntések ügyét nem csak a jog területén tudta képviselni, hanem valóban széleskörű társadalmi párbeszédet indított el. A színház és a könyv az a két médium, amelyen keresztül sokakat megszólíthat egy olyan téma, mint az eutanázia kérdése” – fogalmazott Dési Péter.

Beszélgetéssorozatot rendeznek Az életvégi döntések – Tények és tévhitek címmel

„Dani ügyét, ami egyben mindannyiunk ügye is, továbbvisszük. Dr. Frank Evelynnel, a Karsai Dániel ügyvédi iroda partnerével idén négy konferenciát, beszélgetést fogunk megszervezni” – adta hírül Facebook-oldalán január végén Karsai Péter, a 47 évesen elhunyt Karsai Dániel testvére. Az első fórumot csütörtökön tartják

„Amióta 2023 őszén Dani kiállt a nyilvánosság elé a betegségével, az életvégi döntések kérdése megkerülhetetlen témává vált a magyar társadalomban. Szó esik róla a tárgyalótermekben, a kórházakban, de még a baráti beszélgetések során is. Számos megvitatandó pont merül fel vele kapcsolatban: van-e jogunk dönteni a saját halálunkról? Ha igen, ki hozhatja meg a döntést és ki hajtja végre? Mikor hozhatunk ilyen döntést? Min mennének keresztül ezáltal a családtagjaink? A sor szinte a végtelenségig folytatható” – fogalmaznak a rendezvény szervezői. A többrészes sorozat első állomásán jogászok és orvosok járják körül az életvégi döntések kérdéskörét, hazai szabályozásának lehetőségeit. A pódiumbeszélgetés végén a szervezők lehetőséget biztosítanak a közönségnek is, hogy feltehessék a saját, eddig megválaszolatlan kérdéseiket.

A konferenciát Somos András moderálja, a beszélgetés résztvevői: Karsai Péter, Frank Evelyn, Stánicz Péter, Csikós Dóra, Élő Gábor és Tóth Kriszta. A részvétel regisztrációhoz kötött és ingyenes. Aki nem tud elmenni, vagy már nem fér be a terembe (amire van esély), az a tervek szerint online is követheti a beszélgetést.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.