Olvasói levél

Címlap

Magyar Narancs, 2012. január 19.

  • 2012. február 26.

Olvasói levelek

Tisztelt Dr. Magyar Narancs! Felszólítom, hogy a jövőben mellőzze a címlapon szereplő, a doktori fokozat birtoklására utaló megjelölést. Hosszú évek óta olvasom ugyanis az Ön neve alatt hétről hétre megjelenő írásokat, és egyre erősödött bennem az a felismerés, hogy azok valójában - gyakran majdnem teljesen szó szerint, más esetekben pedig csupán csekély mértékben eltérő megfogalmazással - az én gondolataimat tartalmazzák.

Ma már bizonyos vagyok abban, hogy ezzel Ön plágiumot követett el, így a doktori cím használatára méltatlan. Megjegyzem, az is előfordult, hogy egy-egy mélyebb, új elméleti következtetéseket magában foglaló okfejtés az Ön neve alatt jelent meg ugyan először, és én jutottam később azonos vagy hasonló álláspontra, ez azonban nem más, mint a plágium egyik minősített esete, nevezetesen a visszaható hatályú plágium. Emlékeztetni szeretném arra, hogy köztünk az elmúlt években semmiféle szakmai együttműködés nem alakult ki, gondolataimat - egy-két kivételes esetet leszámítva - sem Önnel, sem másokkal nem osztottam meg, így erre nem hivatkozhat. Kérem, hogy jogsértő magatartásával felhagyni és a jogszerű állapotot haladéktalanul helyreállítani szíveskedjen.

Tisztelettel,

Dr. jur. Valki László

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.