Olvasói levelek

"A Fidesz hátországáról semmiféle információm nincs"

Magyar Narancs, 2012. január 5.

  • 2012. február 26.

Olvasói levelek

A Médiatanács (MT) egyik tagja, Auer János felháborodott azon, hogy a Magyar Narancs őt személyesen nem kérdezte meg, mielőtt publicisztikát közölt a Klubrádiót sújtó döntésről. Ő maga kereste hát meg a lapot, hogy készítsenek vele interjút, különben jogi úton kér elégtételt.

Újat persze nem tud mondani, az MT eddigi patronjait pufogtatja, a beszélgetés mégis igen tanulságos olvasmány: a hosz-szúra nyúló válaszokban ugyanis feltárul az illusztris testület érvelésének inkoherenciája, tetten érhető számos csúsztatás és ferdítés, mellyel a demagóg nyilatkozatok elfedni próbálják a nyilvánvaló szándékot. Ez a szándék pedig a magyar rádiós kínálat egyetlen beszélgetős, a kétharmad által még nem gleichschaltolt adójának elhallgattatása.

Arra a felvetésre, hogy miért zenei tematikájú rádióra írtak ki pályázatot mindhárom felszabaduló budapesti frekvencia esetében, amikor már temérdek ilyen rádió van, Auer tanácsnok sajátos választ ad: semmi nem bizonyítja, "hogy Budapesten és vételkörzetében azonos paraméterekkel ne működhetne jól három kereskedelmi rádió". És eszébe jut még egy ütős érv: "De a pályázati feltételeket úgy fogalmaztuk meg, hogy az se rettenjen meg, aki a közéleti tematikát is fontosnak tartja, arra lehetett ugyanis a legmagasabb pontszámot kapni." Azt viszont már elhallgatja a tanácsnok, hogy a pályázat a közéleti tematika értékelésében csak a helyi közélettel foglalkozó és a mindennapi életet segítő műsorszámokat veszi figyelembe, ami logikus a kisvárosi helyi adókörzeteknél, de nonszensz egy 350 ezer fő által hallgatott rádiónál. A kiírás megszabja ugyan, hogy a "Pályázó köteles ismertetni és röviden jellemezni az egyes műsorszámokat, megjelölve köztük a helyi közélettel foglalkozó, a helyi mindennapi életet segítő műsorszámokat, illetve az Mttv. 83. §-a szerinti célt szolgáló közszolgálati műsorszámokat", ám ez utóbbiakért már nem lehetett pontokat kapni. Pedig az e paragrafusban felsorolt célok között ott szerepel például "az egyes eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás" - ami pontosan illik a Klubrádió tevékenységére.

Auer szerint "a frekvencia hasznosulásának fogalmát sokféleképpen lehet értelmezni. Az egyik legfontosabb szempont az, hogy az állam képviseletében a frekvenciát hasznosító MT milyen bevételekre tesz szert (!). (...) Azt is csak találgatni lehet, hogy mennyien fogják majd a nyertes szolgáltatók műsorát hallgatni." Az MT számára tehát az a kulcskérdés, hogy mondjuk 55 millió forint helyett 58-at kasszírozzon be évente egy frekvenciáért, amikor a közmédiára és médiaigazgatásra 100 milliárd jut a költségvetésből? - tudakozódik tovább a Narancs, mire Auer arról beszél, hogy "a Médiatanács nem szólhat és nem szól bele a közmédia tartalmába". A Médiatanács, melynek törvény szerinti feladata a sajtószabadság érvényesülésének biztosítása, ellenőrzése, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzetértékelése, ne szólhatna bele a közmédia tartalmába?!

Törvénytisztelő állampolgárként fel vagyok háborodva, mert a Klubrádiót érintő pályázattal a Médiatanács megsértette a médiatörvényben biztosított jogaimat: "Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről." (2010. CIV. törvény, 10. § A közönség jogai)

Pataki Pál rádióhallgató

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.