Olvasói levelek

"A Fidesz hátországáról semmiféle információm nincs"

Magyar Narancs, 2012. január 5.

  • 2012. február 26.

Olvasói levelek

A Médiatanács (MT) egyik tagja, Auer János felháborodott azon, hogy a Magyar Narancs őt személyesen nem kérdezte meg, mielőtt publicisztikát közölt a Klubrádiót sújtó döntésről. Ő maga kereste hát meg a lapot, hogy készítsenek vele interjút, különben jogi úton kér elégtételt.

Újat persze nem tud mondani, az MT eddigi patronjait pufogtatja, a beszélgetés mégis igen tanulságos olvasmány: a hosz-szúra nyúló válaszokban ugyanis feltárul az illusztris testület érvelésének inkoherenciája, tetten érhető számos csúsztatás és ferdítés, mellyel a demagóg nyilatkozatok elfedni próbálják a nyilvánvaló szándékot. Ez a szándék pedig a magyar rádiós kínálat egyetlen beszélgetős, a kétharmad által még nem gleichschaltolt adójának elhallgattatása.

Arra a felvetésre, hogy miért zenei tematikájú rádióra írtak ki pályázatot mindhárom felszabaduló budapesti frekvencia esetében, amikor már temérdek ilyen rádió van, Auer tanácsnok sajátos választ ad: semmi nem bizonyítja, "hogy Budapesten és vételkörzetében azonos paraméterekkel ne működhetne jól három kereskedelmi rádió". És eszébe jut még egy ütős érv: "De a pályázati feltételeket úgy fogalmaztuk meg, hogy az se rettenjen meg, aki a közéleti tematikát is fontosnak tartja, arra lehetett ugyanis a legmagasabb pontszámot kapni." Azt viszont már elhallgatja a tanácsnok, hogy a pályázat a közéleti tematika értékelésében csak a helyi közélettel foglalkozó és a mindennapi életet segítő műsorszámokat veszi figyelembe, ami logikus a kisvárosi helyi adókörzeteknél, de nonszensz egy 350 ezer fő által hallgatott rádiónál. A kiírás megszabja ugyan, hogy a "Pályázó köteles ismertetni és röviden jellemezni az egyes műsorszámokat, megjelölve köztük a helyi közélettel foglalkozó, a helyi mindennapi életet segítő műsorszámokat, illetve az Mttv. 83. §-a szerinti célt szolgáló közszolgálati műsorszámokat", ám ez utóbbiakért már nem lehetett pontokat kapni. Pedig az e paragrafusban felsorolt célok között ott szerepel például "az egyes eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás" - ami pontosan illik a Klubrádió tevékenységére.

Auer szerint "a frekvencia hasznosulásának fogalmát sokféleképpen lehet értelmezni. Az egyik legfontosabb szempont az, hogy az állam képviseletében a frekvenciát hasznosító MT milyen bevételekre tesz szert (!). (...) Azt is csak találgatni lehet, hogy mennyien fogják majd a nyertes szolgáltatók műsorát hallgatni." Az MT számára tehát az a kulcskérdés, hogy mondjuk 55 millió forint helyett 58-at kasszírozzon be évente egy frekvenciáért, amikor a közmédiára és médiaigazgatásra 100 milliárd jut a költségvetésből? - tudakozódik tovább a Narancs, mire Auer arról beszél, hogy "a Médiatanács nem szólhat és nem szól bele a közmédia tartalmába". A Médiatanács, melynek törvény szerinti feladata a sajtószabadság érvényesülésének biztosítása, ellenőrzése, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzetértékelése, ne szólhatna bele a közmédia tartalmába?!

Törvénytisztelő állampolgárként fel vagyok háborodva, mert a Klubrádiót érintő pályázattal a Médiatanács megsértette a médiatörvényben biztosított jogaimat: "Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről." (2010. CIV. törvény, 10. § A közönség jogai)

Pataki Pál rádióhallgató

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.