Olvasói levelek

"A Fidesz hátországáról semmiféle információm nincs"

Magyar Narancs, 2012. január 5.

  • 2012. február 26.

Olvasói levelek

A Médiatanács (MT) egyik tagja, Auer János felháborodott azon, hogy a Magyar Narancs őt személyesen nem kérdezte meg, mielőtt publicisztikát közölt a Klubrádiót sújtó döntésről. Ő maga kereste hát meg a lapot, hogy készítsenek vele interjút, különben jogi úton kér elégtételt.

Újat persze nem tud mondani, az MT eddigi patronjait pufogtatja, a beszélgetés mégis igen tanulságos olvasmány: a hosz-szúra nyúló válaszokban ugyanis feltárul az illusztris testület érvelésének inkoherenciája, tetten érhető számos csúsztatás és ferdítés, mellyel a demagóg nyilatkozatok elfedni próbálják a nyilvánvaló szándékot. Ez a szándék pedig a magyar rádiós kínálat egyetlen beszélgetős, a kétharmad által még nem gleichschaltolt adójának elhallgattatása.

Arra a felvetésre, hogy miért zenei tematikájú rádióra írtak ki pályázatot mindhárom felszabaduló budapesti frekvencia esetében, amikor már temérdek ilyen rádió van, Auer tanácsnok sajátos választ ad: semmi nem bizonyítja, "hogy Budapesten és vételkörzetében azonos paraméterekkel ne működhetne jól három kereskedelmi rádió". És eszébe jut még egy ütős érv: "De a pályázati feltételeket úgy fogalmaztuk meg, hogy az se rettenjen meg, aki a közéleti tematikát is fontosnak tartja, arra lehetett ugyanis a legmagasabb pontszámot kapni." Azt viszont már elhallgatja a tanácsnok, hogy a pályázat a közéleti tematika értékelésében csak a helyi közélettel foglalkozó és a mindennapi életet segítő műsorszámokat veszi figyelembe, ami logikus a kisvárosi helyi adókörzeteknél, de nonszensz egy 350 ezer fő által hallgatott rádiónál. A kiírás megszabja ugyan, hogy a "Pályázó köteles ismertetni és röviden jellemezni az egyes műsorszámokat, megjelölve köztük a helyi közélettel foglalkozó, a helyi mindennapi életet segítő műsorszámokat, illetve az Mttv. 83. §-a szerinti célt szolgáló közszolgálati műsorszámokat", ám ez utóbbiakért már nem lehetett pontokat kapni. Pedig az e paragrafusban felsorolt célok között ott szerepel például "az egyes eltérő vélemények ütköztetése, a közösség ügyeivel kapcsolatos viták lefolytatása, a megbízható tájékoztatáson alapuló, szabad véleményalkotáshoz való hozzájárulás" - ami pontosan illik a Klubrádió tevékenységére.

Auer szerint "a frekvencia hasznosulásának fogalmát sokféleképpen lehet értelmezni. Az egyik legfontosabb szempont az, hogy az állam képviseletében a frekvenciát hasznosító MT milyen bevételekre tesz szert (!). (...) Azt is csak találgatni lehet, hogy mennyien fogják majd a nyertes szolgáltatók műsorát hallgatni." Az MT számára tehát az a kulcskérdés, hogy mondjuk 55 millió forint helyett 58-at kasszírozzon be évente egy frekvenciáért, amikor a közmédiára és médiaigazgatásra 100 milliárd jut a költségvetésből? - tudakozódik tovább a Narancs, mire Auer arról beszél, hogy "a Médiatanács nem szólhat és nem szól bele a közmédia tartalmába". A Médiatanács, melynek törvény szerinti feladata a sajtószabadság érvényesülésének biztosítása, ellenőrzése, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzetértékelése, ne szólhatna bele a közmédia tartalmába?!

Törvénytisztelő állampolgárként fel vagyok háborodva, mert a Klubrádiót érintő pályázattal a Médiatanács megsértette a médiatörvényben biztosított jogaimat: "Mindenkinek joga van arra, hogy megfelelően tájékoztassák a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről, valamint a Magyar Köztársaság polgárai és a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről. A médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről." (2010. CIV. törvény, 10. § A közönség jogai)

Pataki Pál rádióhallgató

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.