Válasz az OTP helyreigazító levelére
Köszönöm a bank észrevételeit, pontosítom az érintett állításaimat.
Először. Örülök, hogy a banknak nincs szüksége arra, hogy az EBRD hitelkeretét ténylegesen is igénybe vegye. Hasonlóan ahhoz, ahogy szerencsére Magyarországnak sem kellett eddig az IMF hitelkeretét teljes mértékben felhasználnia - persze az ország helyzetét mégiscsak stabilizálta az, hogy ez a keret bármikor a rendelkezésére áll. Tévedtem tehát, amikor azt írtam, hogy az EBRD kölcsönt nyújtott a banknak, hiszen valóban csak hitelkeretet nyújtott. De azért idemásolnám az EBRD és az OTP 2009. július 10-i, 220 millió eurós kölcsönmegállapodás a magyarországi OTP Bankkal alcímmel kiadott közös közleményéből a nemzetközi pénzintézet igazgatójának szavait: "A mostani, a régió egyik meghatározó bankjával kötött hitelmegállapodással az EBRD mintegy demonstrálja a reálgazdaság számára nyújtott támogatását. Ez a tranzakció tovább erősíti az OTP Bank kapitalizációját, és hozzájárul Magyarország és a régió bankszektora iránti bizalom szintjének emeléséhez." Ebből érzékelhető, hogy abban a válságos helyzetben menynyire fontos bizalomerősítő akció volt a megállapodás ténye.
Másodszor. Örülök, hogy nem volt szükség annyi nyereségre az OTP kelet-európai leánybankjainak feltőkésítéséhez, mint amekkora a magyarországi alaptevékenységben keletkezett. Én sem mondtam persze, hogy szüksége volt rá, csak azt, hogy "elegendőnek bizonyult".
Harmadszor. Nemcsak valószínűsíthető, de a cikkem megfogalmazásából egyértelműen kiderül, hogy a közel 20 százalékos tőkejövedelmezőséget a bank magyarországi alaptevékenységére értettem.
Végül örülök, hogy a bank helyreigazításai nem érintették a cikkem fő mondanivalóját.
Várhegyi Éva
Ha jön az álom
Magyar Narancs, 2010. február 25.
Utódpártra vagy elődpártra?
Magyar Narancs, 2010. április 1.
Bauer Tamás közgazdász-publicista Fideszt támogató cikkemre küldött válaszában megró, mert a jobboldali párt melletti szavazásra buzdítok.
Nem lirizáló argumentumai döntő többségével szemben is lehetne ellenérveket felhozni, de miközben a szellemes megoldásoknak járó elismeréssel díjazom, ahogy fordulataimat és hasonlataimat gondolatmenetem ellen fordítja, a vitához nincs sok kedvem. Bauer Tamás cikke pontosan illeszkedik abba a közírói magatartásba, ami miatt magyar politikai publicisztikát nem nagyon érdemes olvasni. A kérlelhetetlenség, a kételyt nem ismerő projekciók, az öncélú jelzőhalmozás, a "lehetséges" vagy az "esetleg" negligálása, az állandóan az ellenfélből kiinduló gondolkodás, a "mindenre tromfolunk valami-vel" attitűdje lehet, hogy szórakoztató; én intellektuálisan sivárnak találom.
Nem tudom viszont másnak, mint lovagiatlannak tartani, ahogy Bauer az általa ellenszenvesnek talált jobboldal egyes lépéseiért személyesen is felelőssé tesz, a Wass-szobrokon át a nemzetpolitikáig és a bejegyzett élettársi kapcsolatig. Ha olyan pártra szeretnék szavazni, amelynek minden lépésével egyetértek, akkor nyilván alapítanék egyet. Az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolatát például támogatom. A házasságukat nem. És tényleg csak az olvasók tájékoztatására: nemzetpolitikával kapcsolatos egyes gondolataimat épp Bauer Tamással vitázva fejtettem ki az Élet és Irodalomban (2008. november 14.). Nem értettünk egyet, de ettől még nem vizionáltam a demokrácia végzetes megroppanását. Ha meg valaki a nemzettel mint politikai-kulturális entitással vagy Wass Alberttel kapcsolatos véleményemre kíváncsi, az [origo] véleményoldalán, a komment.hu-n írott cikkeimből tájékozódhat. (Nem politikai publicisztikák, mielőtt.)
Az "1895 előttre visszaforduló magyar jobboldal" képe mindenesetre bátor bemondás az amúgy is erősen kezdő licitben. Ha másért nem, ezért érdemes volt megírni Bauer Tamás húszezer leütését.
Ablonczy Balázs
A szerk: Inkább hagyjuk
Magyar Narancs, 2010. március 18.
Kedves MaNcs, tisztelt Szerk.!
Alaposan gyepáljátok az MTV-t a választási kampánnyal és a miniszterelnök-jelölti vitával összefüggésben. Ez rendjén is van, a helyetekben mi is ezt tennénk. Hiszen Magyarországon a focihoz, a politikához és a tévéhez mindenki ért (személyes pechünk, hogy mindhárom hozzánk tartozik), kell-e ennél jobb alkalom, hogy - kis stiláris erőfeszítéssel a Fradit ill. az MTK-t is belekeverve - mindhárom témában jelentékeny megállapításokat fogalmazzatok meg.
Csekély mértékben csökkenti a hivatkozott értekezés értékét, hogy a T. Redaktor urak vélhetően - hasonlóan egyébként a köztévét úgyszintén előszeretettel nagy erővel és csekély szakértelemmel ekéző politikusokhoz - anélkül alakították ki bíráló véleményüket, hogy bírálatuk tárgyát tanulmányozták volna. Magyarul, úgy írtatok rólunk, hogy 1) nem nézitek a műsorainkat, 2) nem tájékozódtatok a tényeket illetően, 3) elmulasztottátok az érintettet (értsd: MTV) megkérdezni azokról.
Csintalan Sándor egykori szocpárti ügyvezető pontos megfogalmazásával élve, a tények ismerete nem zavarta meg politikai tisztánlátásotokat - és most csakazértse hivatkozunk a moszkvai mercédeszosztogatás esetére, pedig. Ezzel szemben engedjétek meg, hogy - nem szűnő tiszteletünk kinyilvánítása mellett - megismertessük veletek és B. Olvasóitokkal a tényeket.
A Magyar Televízió a választási kampányban túlzás nélkül reggeltől estig (konkrétan: a Ma Reggel-től Az Esté-ig), minden más televíziónál többet foglalkozik a választási kampánnyal, a pártokkal, a jelöltekkel, a programokkal, a vitákkal, a mostani és a négy év előtti ígéretekkel. Közelebbről eddig a következő műsoraink tárgyalták a felsorolt témák valamelyikét: Ma Reggel, Híradó, Regionális híradók, A szólás szabadsága, Kassza, Az Este.
Példálózó jelleggel: A szólás szabadsága rendszeresen közölt választási elemzéseket (méghozzá mindenkinél alaposabban); a pártok programjait bemutatták azok vezetői (vö. valós, később számon kérhető közlések stb.); foglalkozott amúgy a kopogtatócédula-gyűjtés fonákságaival, feljelentést tett, midőn észlelte, hogy kopogtatócédulát tudott vásárolni; elemezte a magyar gazdaság helyzetét és esélyeit a válságban stb. A Ma Reggel és Az Este napi szinten követte a választási kampány legfontosabb mozzanatait, az egyéni jelöltállítás, a kopogtatócédula-gyűjtés, a területi listaállítás folyamatát; stúdiójában megvitatták a magyar gazdaság helyzetét és lehetőségeit; elemezte az elmúlt négy év törvényalkotását; a választásokon induló pártok prominens személyiségei folyamatosan mutatják be a programjukat, szakértők elemezték és elemzik azokat, ahogy a közvélemény-kutatási adatokat, a kampányeseményeket is... A Kassza című műsor az elmúlt hetekben az általatok reklamált témák közül az alábbiak feltárásával igyekezett "az ország helyzetének megismertetésében" jeleskedni: korrupció, kórházak helyzete, nyugdíjrendszer. Ezután fog "végigmasírozni" olyan "húsbavágókon", mint az igazságszolgáltatás és a mezőgazdaság helyzete. És bár nem reklamáltátok, szóba került illetve fog kerülni: az adórendszer, a cigányság helyzete, a közösségi közlekedés stb.
A közszolgálati tévé - ellentétben az amúgy nagyra becsült véleményetekkel - azt nem engedheti meg magának, hogy kampányoljon. Mivelhogy nem indul a választáson, a jelölő szervezetek érdekében pedig nem áll szándékában propagandatevékenységet kifejteni; így eljárnia amúgy is tilos.
Ténykérdés, hogy az MTV nem tart miniszterelnök-jelölti vitát (hasonlóan pl. a Magyar Narancshoz), mivel ez nem dolga és nem is kötelessége. És, ami ennél fontosabb, nem is bír ilyet tenni, mivelhogy nem áll módjában az érintett felek helyett megállapodni róla, illetve azokat rákényszeríteni a vitára. Üres, vagy félig üres stúdiót pedig nem akarunk mutogatni, mert az se nem a választók tájékoztatása, se nem műsor; épp úgy, ahogy a Magyar Narancs sem közöl - megítélésünk szerint helyesen - üres oldalakat az el nem készült vitákról, fel nem vett interjúkról.
Több ízben kinyilvánítottuk azonban, hogy az MTV készen áll arra, hogy ha lesz vita, azt természetesen közvetítse. Sőt, ezen túlmenően ugyanezen szándékunkat kinyilvánítottuk egy esetleges pártelnöki vita vonatkozásában is. De még ezen is túlmenően az MTV minden, a választáson országos listát állító párt listavezetőjével készít interjúkat (vö. újra: "valós, később számon kérhető közlések") az obligát Magyarország választ c. műsorában; és azon kívül is, minden, de tényleg minden valamirevaló, fontos és annak látszó politikussal közölt (illetve közölni fog) interjút. (Ellentétben például a Magyar Naranccsal, amely megítélésünk szerint... na de nem dolgunk a véleményalkotás.)
Tette és teszi a köztévé mindezt annak ellenére, hogy az idei költségvetésének jelentékeny részét a politikaiak mellett feltehető üzleti okokból a parlament egy szép gesztussal odaadta a Duna Tv-nek (amely ugye szintén nem rendez vitát, amúgy jól teszik, mert az aztán tényleg ciki lenne, noha az elnöki vitában nyilván Cselényi elnök is ott lenne). A büdzsé nagyjából felét pedig nyilvánvaló politikai okokból, megfélemlítési célzattal egyszerűen elvette a T. Ház. (Amit persze megérdemlünk, hiszen szocik/fideszesek/liberálisok vagyunk; van Napkelte/nincs Napkelte; nem vettük át a petíciót/átvettük a petíciót, de milyen ruhában/megrohamoztuk a saját tévénket; el akartuk adni a foci-vb közvetítési jogait/nem akartuk eladni a foci-vb közvetítési jogait stb.)
Mindent egybevetve, szeretnénk úgy látni a helyzetet, hogy e pillanatban kettőnk közül (ti. MaNcs vs. MTV) nem mi vagyunk azok, akiknek "azon jár az esze, hogy a gazdi gondolatát kitalálja". Arra pedig végképp nem vetemednénk, hogy eltöprengjünk rajta, tulajdonképpen ki lóg ki kinek a seggéből, nyelvvel merre. Tényleg inkább hagyjuk.
Kiváló tisztelettel, az MTV szerk-jei nevében
Kert Attila
kreatív producer, kommunikációs vezető
MTV
Kert Attilának a köztévé műsorpolitikáját érintő csúsztatásait a "150 perc. Vita nincs" című cikk rakja helyre lapunk 54. és 55. oldalán. A Narancsot érintő, bizonnyal jópofának szánt inszinuációival nem foglalkozunk, csak annyit közlünk vele - hisz leveléből nyilvánvaló, neki még nem tűnt ez fel -, hogy a Magyar Narancs magánvállalkozás, a Magyar Televízió pedig közintézmény. Mindebből az is következik, hogy a Magyar Narancs nem Kert Attila pénzéből működik, de a Magyar Televízió speciel a miénkből is. Kicsit több udvariasságot, önmérsékletet és önismeretet a pénzünkért, ha szabad!
A szerk.
Szégyenletes, törvénytelen, pimasz
Magyar Narancs, 2010. április 1.
Kedves MaNcs,
igaza lehet a szerk.-nek abban, hogy az elmúlt hetek választási bizottsági történései között található olyan, amely az MDF tudatos és módszeres ellehetetlenítését célozta. Bizonyosan ezek közé tartoznak azok a döntések, amelyek azon az alapon kérdőjelezték meg ajánlószelvények érvényességét, hogy azon nem ugyanazzal az írással és/vagy tollal szerepelnek a jelölt és a jelölőszervezet adatai, mint az ajánló választópolgáréi. Ugyanakkor az az állítás, hogy az MDF fővárosi listaállításával kapcsolatos elutasító, sőt az OVB esetében még az azt jóváhagyó döntések is - a Legfelsőbb Bíróság végső ítélete kivételével - mind a választási törvény nyílt semmibevételével születtek, egyhén szólva nem felel meg a valóságnak. A szerkesztőségi cikk bevezetője felidézi a választási eljárásról szóló törvény néhány rendelkezését, majd levonja a következtetést: az egyértelmű magyar mondatok szerint listát az a párt állíthat, amelyik a bejelentés pillanatában rendelkezik a listaállításhoz szükséges, nyilvántartásba vett, azaz jelölési igazolással rendelkező indulóval. E sommás ítélettel csak az az egy probléma, hogy a kulcsfogalom, hogy ti. a szükséges számú nyilvántartásba vett jelölti igazolással a bejelentés időpontjában kell rendelkezni, egyáltalán nem szerepel a normaszövegben. Ez már a T. Szerk. jogszabály-értelmezése, ami történetesen megegyezik a Legfelsőbb Bíróságéval, de talán nem kell mondanom, ettől még nem biztos, hogy ez a helyes. A Fővárosi és az Országos Választási Bizottság történetesen úgy értelmezte ugyanazt a hézagos mondatot, hogy a kellő számú jelöltnek a lista nyilvántartásba vételéről szóló döntés pillanatában kell meglennie. Ellenkező esetben nyilvántartásba lehetne venni egy olyan párt területi listáját is, amelynek a döntés pillanatában már egyetlen jelöltje sincs, mert mind visszalépett vagy ne adj' isten, meghalt. A két kárhoztatott testület ezen az alapon nem vette számításba Csapody Miklós jelöltségét, aki még a döntés előtt visszalépett, és így a szükséges nyolc alá csökkent a jelöltek száma. A Fővárosi Választási Bizottság ezenkívül nem számította be Király Zoltánt és Slosár Gábort sem a minimálisan szükséges jelöltek közé, mert őket a párt egyszerűen elfelejtette bejelenteni. Márpedig annak még a T. Szerk. egyszerű mondatokra épülő jogértelmezéséből - amely szerint a bejelentés pillanata a döntő - is ki kell tűnnie, hogy ha egy testület bejelentés hiányában nem vesz figyelembe egy jelöltet, az nem a választási szabályok nyílt semmibevételével jár el. Az OVB éppen a többféleképpen értelmezhető szabályokat és a listaállítást ellehetetlenítő határidőket írta az MDF javára, amikor úgy határozott, hogy a be nem jelentett, de a döntés idejére már nyilvántartásba vett két képviselőt is beszámítja, és így kilenc jelölt alapján nyilvántartásba veszi a listát. Ez a döntés nem "figyelmetlenségből, tájékozatlanságból vagy a jó isten tudja miért" született, hanem azért, hogy az ellehetetlenítésre irányuló tudatos és módszeres törekvések a hézagos jogi szabályozással együtt ne vonhassák el a választók jogát egyetlen párt megítélésére sem.
A régi szeretettel:
Halmai Gábor, az OVB elnökhelyettese
