Bizonyosan ezek közé tartoznak azok a döntések, amelyek azon az alapon kérdőjelezték meg ajánlószelvények érvényességét, hogy azon nem ugyanazzal az írással és/vagy tollal szerepelnek a jelölt és a jelölőszervezet adatai, mint az ajánló választópolgáréi. Ugyanakkor az az állítás, hogy az MDF fővárosi listaállításával kapcsolatos elutasító, sőt az OVB esetében még az azt jóváhagyó döntések is - a Legfelsőbb Bíróság végső ítélete kivételével - mind a választási törvény nyílt semmibevételével születtek, egyhén szólva nem felel meg a valóságnak. A szerkesztőségi cikk bevezetője felidézi a választási eljárásról szóló törvény néhány rendelkezését, majd levonja a következtetést: az egyértelmű magyar mondatok szerint listát az a párt állíthat, amelyik a bejelentés pillanatában rendelkezik a listaállításhoz szükséges, nyilvántartásba vett, azaz jelölési igazolással rendelkező indulóval. E sommás ítélettel csak az az egy probléma, hogy a kulcsfogalom, hogy ti. a szükséges számú nyilvántartásba vett jelölti igazolással a bejelentés időpontjában kell rendelkezni, egyáltalán nem szerepel a normaszövegben. Ez már a T. Szerk. jogszabály-értelmezése, ami történetesen megegyezik a Legfelsőbb Bíróságéval, de talán nem kell mondanom, ettől még nem biztos, hogy ez a helyes. A Fővárosi és az Országos Választási Bizottság történetesen úgy értelmezte ugyanazt a hézagos mondatot, hogy a kellő számú jelöltnek a lista nyilvántartásba vételéről szóló döntés pillanatában kell meglennie. Ellenkező esetben nyilvántartásba lehetne venni egy olyan párt területi listáját is, amelynek a döntés pillanatában már egyetlen jelöltje sincs, mert mind visszalépett vagy ne adj' isten, meghalt. A két kárhoztatott testület ezen az alapon nem vette számításba Csapody Miklós jelöltségét, aki még a döntés előtt visszalépett, és így a szükséges nyolc alá csökkent a jelöltek száma. A Fővárosi Választási Bizottság ezenkívül nem számította be Király Zoltánt és Slosár Gábort sem a minimálisan szükséges jelöltek közé, mert őket a párt egyszerűen elfelejtette bejelenteni. Márpedig annak még a T. Szerk. egyszerű mondatokra épülő jogértelmezéséből - amely szerint a bejelentés pillanata a döntő - is ki kell tűnnie, hogy ha egy testület bejelentés hiányában nem vesz figyelembe egy jelöltet, az nem a választási szabályok nyílt semmibevételével jár el. Az OVB éppen a többféleképpen értelmezhető szabályokat és a listaállítást ellehetetlenítő határidőket írta az MDF javára, amikor úgy határozott, hogy a be nem jelentett, de a döntés idejére már nyilvántartásba vett két képviselőt is beszámítja, és így kilenc jelölt alapján nyilvántartásba veszi a listát. Ez a döntés nem "figyelmetlenségből, tájékozatlanságból vagy a jó isten tudja miért" született, hanem azért, hogy az ellehetetlenítésre irányuló tudatos és módszeres törekvések a hézagos jogi szabályozással együtt ne vonhassák el a választók jogát egyetlen párt megítélésére sem.
A régi szeretettel:
Halmai Gábor, az OVB elnökhelyettese
