Olvasói levelek

  • .
  • 2011. május 19.

Olvasói levelek

Egy nem hívő nézi a boldoggá avatást Magyar Narancs, 2011. április 21. A.
Domoslawski kitűnő cikkében a fordító szinte leiterjakabot követ el, de mindenképpen nagy bakot lő, mikor a "katolikus pap"-ot (lengyelül felekezettől függetlenül ksiaþdz, a lengyelek általában ks. rövidítésben a névvel együtt használják) többször is "tiszteletes"-nek fordítja, a helyes "tisztelendő" helyett. Tessék szíves erre legalább a szerkesztőknek jobban odafigyelni, pláne hogy, amint nézem, a Narancs igen szívesen foglalkozik mostanában a különféle protestáns egyházak ügyes-bajos dolgaival.

Pribilszka Joanna

Komfort és exkluzivitás

Magyar Narancs, 2011. május 12.

Szemerey Samu a Ferihegy új utasforgalmi termináljáról írt lelkes kritikájában pontos állítást tesz, amikor remek részletmegoldásokról beszél, azt viszont, hogy a SkyCourt mitől volna igazán izgalmat gerjesztő esztétikai teljesítmény, finoman szólva is sovány érvekkel támasztja alá. Ahogy a szerző kifejti, a terminál színei, anyagai, valamint a látható formák is a mai repülőgépek részleteit idézik - ami egy 21. századi reptéri épület esetében azért bajosan tekinthető a szabadon szárnyaló fantázia eredeti találatának. Szemerey szerint továbbá máris a világ homlokán táncolunk csupán azért, mert a terminálban helyet szorítottak pár korrekt minőségű termékeket kínáló üzletnek is. Elhiszem, hogy a szerzőt mindez a Heathrow ötös termináljára emlékezteti, én viszont a Váci utcán sétálva sem vagyok képes az Oxford streeten érezni magam.

Szeifert Ákos

Transzirónia

Magyar Narancs, 2011. április 28.

A pusztulás útvesztőiben

Magyar Narancs, 2011. május 12.

Tisztelt Szerkesztőség,

szeretném a kultúrrovatban folyó szerkesztői munka néhány, a fordítókkal, illetve a fordítással kapcsolatos hiányosságát szóvá tenni. Két, egyébként gondolatgazdag kritika (Radics Viktóriáé Piotr Rawicz, illetve Bán Zoltán Andrásé W. G. Sebald könyvéről) sem pazarol egyetlen szót sem a fordításra, s csak a lap alján tudjuk meg, hogy a recenzált könyvek nem magyarul íródtak. Ez annál is furcsább, mert mindkét kritikus maga is egészen első osztályú műfordító, egyikük a Műfordítók Egyesülete (Megy) tagjaként is hosszú ideje vívja szélmalomharcát a fordítók megbecsüléséért. Bánt még mentheti az a körülmény, hogy nem akarta indoklás nélkül levágni a - szerintem - csapnivaló fordítást, az azonban rejtély, hogy Radics miért nem említi a bravúros munkát végző Klimó Ágnesnek még a nevét sem.

Bojtár Endre

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.