Olvasói levelek

  • .
  • 2011. május 19.

Olvasói levelek

Egy nem hívő nézi a boldoggá avatást Magyar Narancs, 2011. április 21. A.
Domoslawski kitűnő cikkében a fordító szinte leiterjakabot követ el, de mindenképpen nagy bakot lő, mikor a "katolikus pap"-ot (lengyelül felekezettől függetlenül ksiaþdz, a lengyelek általában ks. rövidítésben a névvel együtt használják) többször is "tiszteletes"-nek fordítja, a helyes "tisztelendő" helyett. Tessék szíves erre legalább a szerkesztőknek jobban odafigyelni, pláne hogy, amint nézem, a Narancs igen szívesen foglalkozik mostanában a különféle protestáns egyházak ügyes-bajos dolgaival.

Pribilszka Joanna

Komfort és exkluzivitás

Magyar Narancs, 2011. május 12.

Szemerey Samu a Ferihegy új utasforgalmi termináljáról írt lelkes kritikájában pontos állítást tesz, amikor remek részletmegoldásokról beszél, azt viszont, hogy a SkyCourt mitől volna igazán izgalmat gerjesztő esztétikai teljesítmény, finoman szólva is sovány érvekkel támasztja alá. Ahogy a szerző kifejti, a terminál színei, anyagai, valamint a látható formák is a mai repülőgépek részleteit idézik - ami egy 21. századi reptéri épület esetében azért bajosan tekinthető a szabadon szárnyaló fantázia eredeti találatának. Szemerey szerint továbbá máris a világ homlokán táncolunk csupán azért, mert a terminálban helyet szorítottak pár korrekt minőségű termékeket kínáló üzletnek is. Elhiszem, hogy a szerzőt mindez a Heathrow ötös termináljára emlékezteti, én viszont a Váci utcán sétálva sem vagyok képes az Oxford streeten érezni magam.

Szeifert Ákos

Transzirónia

Magyar Narancs, 2011. április 28.

A pusztulás útvesztőiben

Magyar Narancs, 2011. május 12.

Tisztelt Szerkesztőség,

szeretném a kultúrrovatban folyó szerkesztői munka néhány, a fordítókkal, illetve a fordítással kapcsolatos hiányosságát szóvá tenni. Két, egyébként gondolatgazdag kritika (Radics Viktóriáé Piotr Rawicz, illetve Bán Zoltán Andrásé W. G. Sebald könyvéről) sem pazarol egyetlen szót sem a fordításra, s csak a lap alján tudjuk meg, hogy a recenzált könyvek nem magyarul íródtak. Ez annál is furcsább, mert mindkét kritikus maga is egészen első osztályú műfordító, egyikük a Műfordítók Egyesülete (Megy) tagjaként is hosszú ideje vívja szélmalomharcát a fordítók megbecsüléséért. Bánt még mentheti az a körülmény, hogy nem akarta indoklás nélkül levágni a - szerintem - csapnivaló fordítást, az azonban rejtély, hogy Radics miért nem említi a bravúros munkát végző Klimó Ágnesnek még a nevét sem.

Bojtár Endre

Neked ajánljuk

A világképlet nyomában

  • Kovács Róbert

Az Ásatás legújabb részében megnézzük, hogy vélekedtünk 2000-ben A tér és az idő természetéről