Olvasói levelek

  • .
  • 2011. május 19.

Olvasói levelek

Egy nem hívő nézi a boldoggá avatást Magyar Narancs, 2011. április 21. A.
Domoslawski kitűnő cikkében a fordító szinte leiterjakabot követ el, de mindenképpen nagy bakot lő, mikor a "katolikus pap"-ot (lengyelül felekezettől függetlenül ksiaþdz, a lengyelek általában ks. rövidítésben a névvel együtt használják) többször is "tiszteletes"-nek fordítja, a helyes "tisztelendő" helyett. Tessék szíves erre legalább a szerkesztőknek jobban odafigyelni, pláne hogy, amint nézem, a Narancs igen szívesen foglalkozik mostanában a különféle protestáns egyházak ügyes-bajos dolgaival.

Pribilszka Joanna

Komfort és exkluzivitás

Magyar Narancs, 2011. május 12.

Szemerey Samu a Ferihegy új utasforgalmi termináljáról írt lelkes kritikájában pontos állítást tesz, amikor remek részletmegoldásokról beszél, azt viszont, hogy a SkyCourt mitől volna igazán izgalmat gerjesztő esztétikai teljesítmény, finoman szólva is sovány érvekkel támasztja alá. Ahogy a szerző kifejti, a terminál színei, anyagai, valamint a látható formák is a mai repülőgépek részleteit idézik - ami egy 21. századi reptéri épület esetében azért bajosan tekinthető a szabadon szárnyaló fantázia eredeti találatának. Szemerey szerint továbbá máris a világ homlokán táncolunk csupán azért, mert a terminálban helyet szorítottak pár korrekt minőségű termékeket kínáló üzletnek is. Elhiszem, hogy a szerzőt mindez a Heathrow ötös termináljára emlékezteti, én viszont a Váci utcán sétálva sem vagyok képes az Oxford streeten érezni magam.

Szeifert Ákos

Transzirónia

Magyar Narancs, 2011. április 28.

A pusztulás útvesztőiben

Magyar Narancs, 2011. május 12.

Tisztelt Szerkesztőség,

szeretném a kultúrrovatban folyó szerkesztői munka néhány, a fordítókkal, illetve a fordítással kapcsolatos hiányosságát szóvá tenni. Két, egyébként gondolatgazdag kritika (Radics Viktóriáé Piotr Rawicz, illetve Bán Zoltán Andrásé W. G. Sebald könyvéről) sem pazarol egyetlen szót sem a fordításra, s csak a lap alján tudjuk meg, hogy a recenzált könyvek nem magyarul íródtak. Ez annál is furcsább, mert mindkét kritikus maga is egészen első osztályú műfordító, egyikük a Műfordítók Egyesülete (Megy) tagjaként is hosszú ideje vívja szélmalomharcát a fordítók megbecsüléséért. Bánt még mentheti az a körülmény, hogy nem akarta indoklás nélkül levágni a - szerintem - csapnivaló fordítást, az azonban rejtély, hogy Radics miért nem említi a bravúros munkát végző Klimó Ágnesnek még a nevét sem.

Bojtár Endre

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.