Német Tibor
A polip bögyében
Magyar Narancs, 2011. május 19.
Lassan már rokonszenvessé teszi Papcsák Ferencet az a szisztematikus törődés, ahogy a MaNcs szépen sorra veszi a képviselő egyre alantasabb, pitibb és költségesebb ügyeit. Aranyos olvasnivalók ezek a jellemóriásról; azonban nem teheti semmissé ezt a pontos érvelést, ha a lap pontatlanul érvel? Egy képviselő mondhat olyat, hogy a polipnak van bögye, a Magyar Narancs viszont azt nem teheti meg, hogy a polip csápjával érvel.
Nincs neki csápja. Az az ízeltlábúaknak van: rovaroknak, bogaraknak.
A polipnak karjai vannak.
Persze az, hogy a lábasfejűeknek hogyan lehet karjuk - mikor fejüknek kellene lennie, ugye, és lábaiknak -, azt a minket követő korosztálynak kell majd logikailag feloldania. De nincs csápjuk. A következő alkotmánymódosításig legalábbis.
Barátsággal:
Kőhídi Imre
Becsukott szemmel is
Magyar Narancs, 2011. május 12.
Gyorsan írok, nincs itthon a fiam, az ilyesmit ő nem szereti, csak ideges lesz tőle, a "hókuszpókusztól", nem is értem, miért, nem került ez neki soha egy fillérjébe se, a Narancsot is titokban hozom föl, azt is utálja, szóval drága, aranyos fiúkák, valamit ezzel a jóslással kapcsolatban, mert nekem személyes megtapasztalásom volt, ilyen is meg olyan is, szóval, ha az ember rászánja magát, hogy elmenjen, akkor már bizonyos értelemben el is dőlt valami, akkor már valamit kezdeni kell azzal, amit ott hallasz. Szerintem az ún. szkeptikusok csak nehezebb helyzetben vannak, hogy úgy mondjam, kitettebbek, mert attól, hogy nemet mond az ész, a dolog, a jóslat maga még dolgozik, utat vág magának a sűrűben, vagy mégsem, de az sem az ész műve, szóval, hogy többről lenne itt szó, mint az önmagát beteljesítő jóslat nevű pszichés aktusról - remélem, nem írtam butaságot -, na ezért mesélném el az én esetemet az én jósommal, jóskámmal, akihez több mint tíz évig jártam, pedig nem volt olcsó, két fodrászat ára egy ülés. Na, nevezzük őt Jóskának, "tisztánlátó", extraszenzorális érzékelés, sat., és tényleg úgy is van, kapásból mondott egy csomó mindent, olyasmiket, személyes dolgokat, amiket nem tudhatott, azt hiszem, ez a minimum, amit minden hasonló kvalitás tud, látta, hogy valami romantikusat játszom az ongorán, és tényleg, Lisztet meg Schubertet szoktam ongorálni, ha nem ezzel kezdi, vagy ebben téved, állj föl azonnal, és hagyd ott, mert csak kidobott pénz és hülyeség, na, az én jóskám ebben nagyon jó volt, és amit mondott, az sem volt éppen egy kedves simogatás, majdhogynem gorombán beszélt rólam, de sajnos minden könyörtelenül igaz volt, és az idő haladtával a jóslatai is bizony rendre bejöttek - így mondom, múlt időben, mert már nem megyek hozzá többet, utoljára akkora luftot rúgott - régen így mondták a fiúk -, semmi se vált valóra, de így, szó szerint, semmi, pedig nagyon súlyos dolgokról volt szó, közeli rokon halála, az én Jancsim (az a fiam) üzleti sikerei, a lakásunk, hogy ügyesen elcseréljük majd, sat, na, ezek mind falsnak bizonyultak, a rokon azóta is éli világát, a Jancsikám cége meg tönkrement, mi meg itt csücsülünk ebben az istenverte lakásban a Lövölde téren - úgyhogy semmi önmagát beteljesítő jóslat, a dolog eddig működött, most meg valahogy befuccsolt ez a Jóska gyerek, szóval, óvatosan azzal a marketing büdzsével, meg stratégiai befektető választással, mert hiába volt igaz kilencszer a jóslat, lám, a tizedik jégre vitt. Én nem tudom, hogy ez az egész hogyan működik, ha működik, és miért nem, ha nem, de mindenesetre vigyázzatok, aranyoskáim, bonyolult ez, mint a Schrödingerék macskája. Vigyázzatok magatokra:
Shreiber Aranka (néni)
