Publicisztika

Ha nemrég még azt fájlaltam, hogy az új oktatási kormányzat törekvéseiből egyelőre alig látszik valami (lásd: Derűs rendben végezzük a dolgunkat! Magyar Narancs, 2010. május 6.), úgy ma már nem panaszkodhatunk. Bár nem Hoffmann Rózsa vagy az újonnan alakuló Nemzeti Erőforrások Minisztériuma (NEM) terjesztette be, hanem Semjén Zsolt és Szászfalvi László KDNP-képviselők, de a közoktatási törvény módosítását célzó önálló képviselői indítvány jól mutatja, hogy merre tartunk.

A múlt csütörtökön Pokorni Zoltán fideszes képviselő és XII. kerületi polgármester olyan törvénymódosító indítványt terjesztett be a parlamentnek, mely szerint a jövőben a köztereken felállítandó (áthelyezendő, elbontandó) műalkotásokról ne a fővárosi, hanem az illetékes kerületi önkormányzat döntsön. Szép javaslat, minél nagyobb önállóságot a kerületeknek, a kisközösségeknek, pártsejteknek és miegymásoknak, vivát! Ám némileg beárnyékolja e szándék nemességét, hogy Pokorni polgármesternek épp felülvizsgálat alatt áll a jogerősen és többszörösen lebontásra ítélt turulszobra a Legfelsőbb Bíróság előtt, mely testület október 13-ára tűzte ki a tárgyalást.

Izgalmas törvényjavaslatok jegyében telt a múlt hét, de most csak (a lapunk vége felé részletesebben is boncolgatott) ún. Trianon-törvény preambulumát vizsgáljuk. E dokumentum főmondatának első alárendelő mellékmondata - a köztársaság történetében eddig merőben szokatlan módon - egyfajta hitvallást is tartalmaz. "Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni..." A szerzők bevallottan a lengyel alkotmány preambulumát vették elő, mielőtt a szövegezéshez láttak, s azt sem különösebben titkolják, hogy ez csak az első esete lesz a Jóisten fölemlegetésének bizonyos fontos törvényekben. Az Alkotmány például aligha fogja sokáig istentelenül húzni.

A politika olyan, mint a mosópor. Ez a régi, egyszerűcske (és inkább a mosóporreklámokra nézve hízelgő) mondás részben még ma is igaz.

- Hogy bírjátok? - kérdeztem egyetemi kollégáimtól Athénban alig három héttel a rendkívül szigorú megszorító intézkedések március elejei első csomagja után. Hisz tudod - válaszolták -, itt csaknem minden családnak van valamilyen egyéb, nem kis részben a szürke- vagy feketegazdaságból származó jövedelemforrása. Persze mindannyian szívunk, de ez enyhíti valamennyire a megszorítások hatását.

Hétfőn beterjesztette, augusztus 20-án hatályba léptetné, jövő év január 1-től pedig a gyakorlatban is alkalmazná a Fidesz a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatát. Lehet bármilyen emelkedett szavakba csomagolni e javaslat indoklását, a lényeg mégis az, hogy a határon túli magyarok egyéni kérelemre úgy szerezhetnek magyar állampolgárságot, hogy nincs állandó lakhelyük Magyarországon, és az állam működéséhez sem adó-, sem járulékfizetőkként nem járulnak hozzá. Szavazati jog egyelőre nem jár, de ha valaki nagyon akarja majd, könnyen kijátszhatja e korlátozást egy bejelentett lakcímmel.

Ha valaki a Marsról érkezett múlt pénteken Magyarországra, először arra is gyanakodhatott, hogy itt nem tisztelik eléggé a törvényeket. Legalábbis azt, ami tiltja a templomok kétszáz méteres körzetében a riszálást s a ridikül pörgetését, egyszóval a magakellető viselkedést. Szerencsére a parlamentben megengedi, így Vona Gábor, ahogy a templomuktól egyre közelebb haladt az ország házához, úgy sértett egyre kevésbé törvényt - benn meg már egyenesen törvénytől védve volt. Az addig tartó úton kíváncsi szempárok kísérték, eléugrott egy riporter, s nekiszegezte a kérdést: Gábor, leveszi? Gábor talányosan mosolygott, s annyit mondott, legyen ez meglepetés...

Lenin 1894-ben írott művének címe így folytatódik: "...és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen?" Ma az MSZP tekinti magát a magyar szociáldemokrácia letéteményesének, a "népbarátok", azaz az áldemokraták, szemfényvesztők szerepét pedig az LMP-re osztották, amely objektíve a demokrácia ellenségeinek malmára hajtja a vizet (lásd Lendvai Ildikó pártelnök nyilatkozatát, miszerint ha nem lépteti vissza jelöltjeit, az LMP lesz a bokréta a Fidesz kalapján).

Kaliforniában, Marine megyében, a Golden Gate hídnak a városhoz képest a túloldalán indul a Sir Francis Drake Boulevard, éppen a leghíresebb kaliforniai börtön, a San Quentin előtt. Ez lehetne az a szoros szakmai kapocs, amely összeköti a XVI. századi angol kalózt és kalandort, Francis Drake-et a 2008-ban 4,8 millárd forintos bevételt elkönyvelő, immár tizenhat éves fényes múltra visszatekintő Civil Biztonsági Szolgálat nevű őrző-védő cég egykori tulajdonosával, Pintér Sándor volt és leendő belügyminiszterrel. Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt történelmi analógiákhoz vonzódó elnöke számára azonban nem a börtön hozta össze a kalózt a mindenkori Fidesz-belügyminiszterrel, hanem az ismert angol szólás, miszerint "kalózból lesz a legjobb viceadmirális". "Anglia történetének legválságosabb pillanataiban, a spanyol Armada partjaink felé tart" - idézte a koronatanács szó szerinti jegyzőkönyvét a leendő miniszterelnök-helyettes, akinek pártja 1998-ban, amikor utoljára saját neve alatt indult a parlamenti választásokon, a második fordulóban 1479 voksot, a szavazatok 0,31 százalékát szerezte meg. "Döntenünk kell, kinek a kezébe teszi le felséged Anglia sorsát... Hosszú hallgatás után a királynő [I. Erzsébet] azt mondta: Drake. Erre megdöbbenve azt mondta a lordkancellár: de felség, Francis Drake, a kalóz? Erre azt mondta a királynő: Nem, Sir Francis Drake, őfelsége admirálisa." A legyőzött Armada hajóinak fedélzetén 188 katolikus pap volt. A történelmi összehasonlítás jelentőségét megvilágítandó, érdemes felidézni a híres kalóz pályafutásának néhány - a Kereszténydemokrata Néppárt számára releváns - epizódját.

Az április 22-i számban A domináns Balkán című ajánlócikkemben tévesen írtam, hogy Joseph Conrad magyarul frissen megjelent könyve, A párbaj regény, mert elbeszéléskötet. Továbbá a "matróz" helyett is okosabb lett volna tengerészt írnom fiatalkori foglalkozásáról szólva.

Még a parlament nyitóüléséig is napok vannak hátra, s onnan kezdve is hetek a kormányalakításig - nem is szólva a Varga Mihály vezette gazdasági tényfeltáró bizottság jelentéséről, hiszen annak ismerete nélkül felelős kormányzati tényező nem is mondhat semmit. Hanem azért van néhány dolog, amit a választópolgár feltétlenül szeretne.

Lapzártánk délutánján műsorváltozás lesz a Duna Tévén, élőben kapcsolják az igazgatói irodát vagy a parkolót, ahol arról beszélnek, hogy az elcsapott Stohl András helyett ki játssza majd Bordás ezredes szerepét a csatorna frissen vásárolt rendőrségi propagandafilmjében, a Tűzvonalban című sorozat negyedik évadjában. Sorolhatnánk tovább is, a lényeg az, hogy a szombat hajnalban részegen autóbalesetet okozó színészt gyakorlatilag azonmód kirúgták mindenhonnan, ahonnan csak lehetett. A bulvár fürdik a vérében, s a nyilvánosság minden további fórumán is épp keresztre feszítik a tévésztárt, a kiszabható büntetési tételt latolgatják magukat szeretettel komolyan vevő orgánumok. Egy mértékadó periodika kiszámolta, hány millió forintot bukik Stohl András az év hátralevő részében. A "fórumozók" tort ülnek, és a hardcore börtönfilmek sztereotípiáit emlegetik mint az igazság adott esetben egyetlen lehetséges megtestesülését. Akiknek sérülést vagy kárt okozott, látni sem akarják, ellenben pert indítanak egy nagyobb szabású kártérítés reményében. Egy szó, mint száz, az eset túlfutott a bulváron, semmi idő alatt a hétköznapjaink szerves vagy éppenséggel vissza-visszatérő része lett, s a szemünk előtt született meg a népítélet: abcúg Buci! (Így: Buci.) Mármost.

Április 18-án, vasárnap zajlott - immár nyolcadszor - a budapesti Élet Menete. Ugyanezen a napon a fővárosi Terror Háza Múzeum előtt is tartottak megemlékezést. E két rendezvényen bal- és jobboldali szónokok beszéltek a holokauszt emlékezetéről, megidézvén azokat az időket, amikor a nyilasok zsidókat gyilkoltak meg vagy deportáltak Magyarországról. A rendezvények különböző emlékezetpolitikai intencióval készültek, ami abból is következik, hogy más és más politikai tábor felvonulási terepének tekinthetők. Az Élet Menetén már évek óta a bal- és a liberális oldal, míg az Andrássy úton a mainstream jobboldal emlékezik - a tragikus eseményekre. Az, hogy a két megemlékezés végre egy napon történt, reménykeltő, hiszen arra utal, hogy ha a koncepcionális egyeztetéstől és az emlékezetpolitikai tartalmak összehangolásától még távol is állnak, de legalább az időpontról egyeztettek a felek. Meggyőződésem az is, hogy mindkét rendezvény szervezőit a jó szándék vezette. Mégis, jövendő tökéletesedésük reményében érdemes megvizsgálni, milyen politikai és történeti szerkezetben zajlottak az események.

E pillanatban úgy tűnik, a következő években dr. Hoffmann Rózsa, a KDNP politikusa lesz a magyar oktatási szféra legfontosabb embere - államtitkári rangban. Minthogy a Fidesznek nincs külön oktatáspolitikai programja (a párt programja említést is alig tesz közoktatási kérdésekről), ha valaki a közoktatás jövőjéről akar megtudni valamit, kénytelen az ő nyilatkozataira hagyatkozni.