Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. augusztus 20.

Érdekes társadalompszichológiai kísérletbe fogott köztársaságunk kormánya, az alanyok körébe beletartozik nagyjából mindenki, aki fizetett már közért pénztáránál, és legalább közelítő pontossággal tud válaszolni arra a kérdésre, hogy az ezer és a millió közt hány nulla különbség van. Egy augusztusi kormányrendelet szerint az önkormányzati és a többségi állami tulajdonú vállalatoknak nyilvánosságra kell hozniuk vezető beosztású munkavállalóik juttatásait, az alapbértől a prémiumokon és az ebédjegyen át a végkielégítésig. Pár cég már eleget is tett e kötelezettségének, és a nagyközönség értesülhetett arról, hogy - például - a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. üzemeltetési és lebonyolítási osztályvezetője, Sz.-né K. Gyöngyi 839 ezer Ft bruttó fizetést kap (és mellé a megengedett maximális cafeteria juttatásokat). E rendelkezés hivatkozási pontja a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992/LXIII. törvény. Ha egy köztulajdonú vállalat kiadásairól és bevételeiről a köznek értesülve kell lennie, mint ahogy e törvény szerint értesülve kell, és a fizetési lista a kiadások része, akkor nincs mese.

Bodnár Laci - "a nemzet kiemelkedő sportolója" - kihagyni kényszerült két meccset (a Nyíregyháza és a svédek ellen), de a portugálok ellen már a pályára lépett, s a jók között említették a nevét. A Liverpool ellen már harcra kész. Különben is, igazoltan volt távol, gázolás miatt. A debreceni focicsapat tulajdonosa szerint a sajtó fújta fel az ügyet: "Az a meghurcoltatás, amelyben Bodnár Lászlónak része volt a sajtó részéről, a labdarúgónak, a DVSC-TEVA kiváló válogatott játékosának nem járt volna ki." Adtak volna inkább egy signum laudist neki. Gázolásért ez ugyan még szokatlan, de mindenképpen örvendetes lenne, tekintettel arra, hogy a sportoló nyugodt körülmények között készülhessen fel a sorsdöntő nemzetközi találkozókra, amelyek előtt a debreceni csapat áll. Ne felejtsük el, tizennégy év óta nem jutott ilyen magasra magyar futballcsapat a "legrangosabb nemzetközi tornán". Most az egész Európa Debrecenre, Magyarországra figyel. Bodnár Laci pedig Magyarországot képviseli. Most mit szórakozunk, Bodnár Laci maga Magyarország.

Lássuk a tényeket: az MSZP-nek és az SZDSZ-nek esélye sincs folytatni a kormányzást. Nincs ok, amiért megérdemelnék most, hogy maradjanak. A baloldal történelmi leckét kaphat 2010-ben abból, hogy mit válaszolnak a szavazók a havonta új és soha be nem fejezett politikai programokra, a komolytalan nem kormányzásra. Az "üzletelésekre", a korrupcióra, a nagyképűségre. A Fidesz fog kormányozni; és mivel nem ismerjük a programjukat, kiindulni abból tudunk, amit eddig láttunk: a megtagadott "ingatlanadós" programjukból, a kormányzáskor már biztosan vállalhatatlan népszavazásukból, atlantista külpolitikájukból és a gazdasági helyzetből, amely azt mutatja, hogy nagyon mást, mint amit Bajnai tett, a Fidesz sem fog tenni. Nem tehet mást, csak valami hasonlót, folytatásként.

Hiányolom azokat a látványos tévés snitteket, amikor nyolckilós dinnyéket dobálnak a napszámosok egymásnak, hogy a végén teherautóra kerüljön az ínyencség. Megszokott tudósítások voltak, de hát most se dinnye nincs elég, se botrány nem pattant ki, így a dinnyedobálók sem sztárok manapság.

Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre emelkedik egy sor esetben, így például, ha az emberölést előre kitervelten, nyereségvágyból vagy más aljas indokból, illetőleg célból, különös kegyetlenséggel, több emberen követik el, vagy ha tizennégy éven aluli vagy védekezésre képtelen személy az áldozat - így a büntető törvénykönyv. A cigányok elleni merényletek több minősítő körülményt is kimerítenek: anélkül, hogy megelőlegeznénk a nyomozó hatóságok munkájának eredményét vagy a bíróság véleményét, a sajtóból tájékozódva, az ismertté vált tények alapján valószínűsíthető, hogy előre kitervelten, több esetben különösen kegyetlenül több embert, köztük gyermekkorú és védekezésre képtelen embereket gyilkoltak meg. Ez nemhogy egy, de több élet hosszáig tartó szabadságvesztésre is elegendő, és ha nem Magyarországon történt volna a cselekmény, több száz év is járna érte; ha nem halál. Amennyiben tehát egy gyanúsított, majd vádlott bűnössége bebizonyosodik, borítékolható az életfogytiglan. Az alábbi gondolatmenet az aljas indok vagy cél értelmezéséről ezért a végeredmény tekintetében teljesen közömbös, ám annál aktuálisabb.

Magyar Narancs, 2009. augusztus 27. Hüledezve olvasom Mérő László rovatában (Mancs, XXI/35.) ezeket a sorokat: "A profi politikus Orbán Viktor úgy győzte le három év alatt a profi vezérigazgató Gyurcsány Ferencet, hogy ezalatt szemtől szembe egyszer sem csaptak össze.

Magyar Narancs, 2009. július 9. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukban B.

Múlt heti jelentésében az Állami Számvevőszék (ÁSZ) jól nekiment a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt.-nek. A csaknem százoldalnyi szöveg valóban lehangoló olvasmány, még ha elfogadjuk is, hogy a számvevők is tévedhetnek, illetve terjedelmes válaszában a vagyonkezelőnek is akadnak jogos ellenérvei. Nem is a konkrét esetek - Bábolna, a moszkvai kirendeltség ingatlanának vagy a Magyar Posta épületeinek az eladása - a legelszomorítóbbak, noha az állam ezekkel a tranzakciókkal nem járt jól. S hogy egyéb ügyleteken - jelesül a Bábolnai Ménesbirtok Kft., a Kerteskői Gazdaság értékesítésén vagy a sukorói ingatlancserén - előre megfontoltan és magánérdekek javára bukott-e, azt az ügyészség is vizsgálja.

Õsszel új Európai Bizottság kezdi meg működését - ismét eljött tehát az ideje, hogy a magyar politika megmutassa, mit tud. A hazai politikai elit egyébként is sűrű fél évnek néz elébe: a kormánypárt(ok) gyorsított menetrendben tervezi(k) elfogadni a költségvetést, december elején lejár az ÁSZ elnökének 12 éves mandátuma, megkezdődik a választási kampány, és nem mellesleg a folyamat, amit világgazdasági válságnak hívunk, továbbra is megfűszerezi mindennapjainkat. Ebben a közegben és a most nem részletezett, mindenki által jól ismert belpolitikai hangulatban kell az új Európai Bizottságba egy magyar állampolgárt delegálnunk.

A romák körüli közelmúltbeli események, ügyek és folyamatok az egész ország életével kapcsolatos változások rendkívül pontos indikátorai, illetve megvalósítói. Az ezen ügyeket övező közhangulatban és közbeszédben rejlő normák sokasága és a témák által keltett szenvedélyek jóvoltából éles kontúrokkal tűnik fel, milyen elképzelések uralkodnak az országban arról, hogy mik is a bajok életünkben, ezekért ki a felelős, ki miben számíthat a többiek együttérzésére, és miben nem.

"Cseh Tamás a legjobb katonánk, a legjobb harcosunk volt" - idézik a tudósítások Orbán Viktort, aki egyenest a temetésről jövet bírta ezt mondani a Polgárok Háza megnyitásának ötödik évfordulóján. Mi ezzel a baj? Hiszen Cseh Tamás vállalta Orbán Viktort, a hívének mondta magát, beült mögé a csoportképbe a nagygyűlésen, arcát, személyes hitelét kölcsönözte neki. Ráadásul őt is vonzotta valami a férfias küzdelemhez. És maga keverte bele önmagát a pártpolitikába. Hol itt a probléma akkor? Nem olyan bonyolult.

Magyar Narancs, 2009. augusztus 13. Kedvenc Narancs! Úgy vélem, hogy a Sisso készítette interjú Mihályi Gáborral fontos írás.