Az egész felől nézve

  • .
  • 2009. szeptember 10.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. július 9. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukban B.
I. szignóval méltató recenzió jelent meg Korpás Zoltán: V. Károly és Magyarország (1526-1538) című könyvéről. A szerző írását így kezdi: "Nem akarnék nagy feneket keríteni neki, engem mégis meglepett, hogy ez a kötet nem a Habsburg Intézet gondozásában jelent meg. Igaz, a szerző többek között a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványának is hálás a segítségért, a köszönetnyilvánításokból azonban kiviláglik, hogy a könyv megszületését mások sokkal inkább ambicionálták. Pedig a magyar nyelvű Habsburg-irodalom igen értékes, és a jövőben megkerülhetetlen alapkutatásáról van szó."

A recenzens értetlenkedése és azon állítása, miszerint mások jobban ambicionálták volna ennek a kitűnő munkának a megjelenését, alaptalan. Ha megnézte volna a honlapunkat (www.habsburg.org.hu), megállapíthatta volna, hogy 2004-2005-ben Korpás Zoltánnak ösztöndíjat biztosítottunk ahhoz, hogy munkáját el tudja készíteni. Pályázatának témája: Magyarország V. Károly törökellenes politikájában. A 9 hónapos pályázat nettó összege 1 800 000 Ft volt. Továbbá 2008-ban a szerző immár a könyv megjelenéséhez újabb 200 000 Ft támogatásban részesült. Nem véletlen, hogy a szerző - korrekt módon - külön köszönetet mond a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványnak.

Kifejezetten örülünk annak, hogy munkáját mások is támogatásra érdemesnek ítélték, de az nem állítható, hogy tőlünk ne kapta volna meg mindazt, amit kért, s az sem, hogy ennek a kitűnő könyvnek a létrejövetelét mások jobban ambicionálták volna.

A szerzőt megjelent munkája minősíti, minket az, hogy érdemesnek és támogatandónak tartjuk-e, az újságírót pedig az, hogy utánanéz-e a tényeknek. Mi fontosnak tartjuk azt, amiért létezünk, s ami arról szól, hogy felelősséggel gazdálkodunk a közpénzzel. A felelősség része az is, hogy támogatjuk a tematikájában profilunkhoz illeszkedő fiatal társadalomtudósok kutatásait és szakmai kiteljesedését.

Jó néven vennénk, ha ezt más is méltányolná.

Tormássy Zsuzsanna, a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány titkára

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.