Az egész felől nézve

  • .
  • 2009. szeptember 10.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. július 9. Tisztelt Szerkesztőség! Lapjukban B.
I. szignóval méltató recenzió jelent meg Korpás Zoltán: V. Károly és Magyarország (1526-1538) című könyvéről. A szerző írását így kezdi: "Nem akarnék nagy feneket keríteni neki, engem mégis meglepett, hogy ez a kötet nem a Habsburg Intézet gondozásában jelent meg. Igaz, a szerző többek között a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványának is hálás a segítségért, a köszönetnyilvánításokból azonban kiviláglik, hogy a könyv megszületését mások sokkal inkább ambicionálták. Pedig a magyar nyelvű Habsburg-irodalom igen értékes, és a jövőben megkerülhetetlen alapkutatásáról van szó."

A recenzens értetlenkedése és azon állítása, miszerint mások jobban ambicionálták volna ennek a kitűnő munkának a megjelenését, alaptalan. Ha megnézte volna a honlapunkat (www.habsburg.org.hu), megállapíthatta volna, hogy 2004-2005-ben Korpás Zoltánnak ösztöndíjat biztosítottunk ahhoz, hogy munkáját el tudja készíteni. Pályázatának témája: Magyarország V. Károly törökellenes politikájában. A 9 hónapos pályázat nettó összege 1 800 000 Ft volt. Továbbá 2008-ban a szerző immár a könyv megjelenéséhez újabb 200 000 Ft támogatásban részesült. Nem véletlen, hogy a szerző - korrekt módon - külön köszönetet mond a Habsburg-kori Kutatások Közalapítványnak.

Kifejezetten örülünk annak, hogy munkáját mások is támogatásra érdemesnek ítélték, de az nem állítható, hogy tőlünk ne kapta volna meg mindazt, amit kért, s az sem, hogy ennek a kitűnő könyvnek a létrejövetelét mások jobban ambicionálták volna.

A szerzőt megjelent munkája minősíti, minket az, hogy érdemesnek és támogatandónak tartjuk-e, az újságírót pedig az, hogy utánanéz-e a tényeknek. Mi fontosnak tartjuk azt, amiért létezünk, s ami arról szól, hogy felelősséggel gazdálkodunk a közpénzzel. A felelősség része az is, hogy támogatjuk a tematikájában profilunkhoz illeszkedő fiatal társadalomtudósok kutatásait és szakmai kiteljesedését.

Jó néven vennénk, ha ezt más is méltányolná.

Tormássy Zsuzsanna, a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány titkára

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."