Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. augusztus 27. Interjút olvashattunk Bodor Pállal, aki talán most, hogy már "öreg" lett, remélhetőleg bölcsebb és megfontoltabb, mint valaha volt.

Magyar Narancs, 2009. augusztus 20. Such György, a Magyar Rádió elnöke saját javadalmazásáról beszélve meglehetősen kompromisszumképesnek mutatkozik, hiszen az interjúban azt állítja, az első év teljesítményének kifizetését szorgalmazta: "Valamilyen módon legyen kifizetve, onnan pedig felejtsük el a szerződés eddigi számítási módját, helyette legyen egy inflációs emelés, és a terv teljesítésétől függően max.

1998 őszén Kenedi János kutató egy készülő tanulmányához betekintést kért bizonyos iratokba, amelyeket akkor a Belügyminisztériumban (BM) tároltak. A tárca elutasította, Kenedi a bírósághoz fordult, ami neki adott igazat. A BM majd egy év múltán azzal a feltétellel járult volna hozzá a kutathatósághoz, ha a történész titoktartási nyilatkozatot ír alá. Kenedi újra bírósághoz fordult, a bíróság újra a javára döntött, a minisztérium meg újra nagy ívben tett minderre. A bírói ítélet negligálása miatt inkább kétszer is fizetett bírságot. 2003-ban végre a kérdéses papírokat az Országos Levéltárba szállították - egy kivételével. Azt nem adták, az istennek sem!

Példátlan bűncselekmény-sorozat történt az elmúlt esztendőben Magyarországon. Egy fegyveresekből álló csoport - cigány emberekre vadászva - hatszor gyilkolt. Járták a vidéket, s hajnalban vagy éjszaka lecsaptak ártatlan áldozataikra, közöttük gyerekekre és asszonyokra is. Orvul, galádul, és az alapos gyanú szerint faji alapon.

Kormányunk adóreformjai közül a legrejtélyesebb talán a szuperbruttósítás. Az erről folyó vita legizgalmasabb fordulata az volt, amikor Szabó Máté, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az állapítsa meg az intézkedés alkotmányellenességét. De mi a szuperbruttó, és miért akarja bevezetni kormányunk? És milyen módon sérti alapvető jogainkat?

Magyar Narancs, 2009. augusztus 20. Sírni csak a győztesnek szabad Elismerés illeti szerzői gárdájukat azért, hogy kitartanak az olvasóik által megkedvelt, a szókimondást és radikalizmust könnyed szabadszájúsággal elegyített stílus mellett.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a debreceni kocsmában lefogott négy gyanúsított bizonyosan részese annak a gyilkosságsorozatnak, amelyet roma polgártársaink terhére követtek el az elmúlt hónapokban. Egyre valószínűbb az is, amit legkésőbb a nagycsécsi gyilkosság után már sokan sejtettünk: hogy a gyilkosságok mögött más indíték, mint a fajgyűlölet, nincs.

Ha létezik világcsúcs csontlerágásban, azt a hétvége óta a Sólyom-Fico magyar-szlovák páros tartja, Szent István szobrának viharos felavatása című burleszkjükkel. De nevezhetjük ezt közönségsikernek is, kedd délutánra már boldog, boldogtalan közzétette állásfoglalását, cáfolatát és fogászati adatlapját a tárgyban. Még a hajdúszoboszlói váltóőr közleményét várja izgatottan a világ, ő sajnos nem ért rá a napokban, kényszervágáson kellett részt vennie. De akár ne is strapálja magát, hisz tudjuk előre, mi áll majd leiratában: két szerencsétlen kis közép-európai állam belügye ez a kétségkívül visszás eset, sok sikert kíván a megoldásukhoz, különben hagyják őt békén, mert kolbászt füstöl. A szoboszlói bakter közleménye voltaképpen megegyezik az Európai Unióéval, még az sem kizárt, hogy egyeztettek. Talán csak annyi, hogy az EU még indoklási szakaszt sem fűzött hozzá.

Augusztus elején jelent meg a sajtóban a hír: az Országos Onkológiai Intézetből havonta betegek százait tanácsolják el. Az értesülések szerint először a tavalyi forgalom harminc százalékában határozták meg a felvehető betegek kvótáját, majd területi korlátozást, végül totális tiltást léptettek életbe a vidéki betegek rovására. A korábbi töredékére csökkentették a műtétek engedélyezett számát. A helyzet vállalhatatlansága miatt több nagynevű szakember távozott a nőgyógyászatról, akikkel (vagy egy részükkel) viszont később állítólag mégis köttetett valamilyen szerződés, melynek keretében tovább operálhatnak. Az intézmény vezetői szerint minden szabályszerűen történik: vállalják a szükséges ellátást, bárhonnan érkezzen is a beteg, de mivel a forráshiány éppen csak lehetővé teszi a működést, ha a betegek feltorlódása a várakozási idő olyan mértékű megnyúlását okozza, hogy az már a terápia sikerét veszélyezteti, akkor a területileg nem hozzájuk tartozókat visszairányítják az illetékes kórházakba. A miniszter szerint az országos intézetnek el kell látnia a területen kívülről érkező betegeket, amennyiben máshol nem kaphatnak megfelelő ellátást, továbbá eltúlzottnak ítéli az intézményben a finanszírozási helyzetre hivatkozva bevezetett korlátozásokat; lehetségesnek tartja ugyanakkor a finanszírozás felülvizsgálatát. A kialakult helyzetet vizsgálja a minisztérium és az Egészségbiztosítási Felügyelet is.

Te betörsz a házamba, és rám lősz, én meg leállítok az úton kapával, kaszával minden nagyobb fekete autót...

Azt mondotta nemrég a Grossglockner hőse, hogy most tíz vagy húsz évig Magyarországon is a jobboldal jön, ez az európai trend. Orbán ugyan a világpolitikai csillagállásból jósolt, de lehet egy olyan olvasata is közlésének, hogy tíz, húsz évig én jövök. És tegyük a szívünkre a kezünket: Orbán próféciájának így is van értelme. Hiszen népünk hajlamos a választási kampányt két főillető küzdelmeként látni, a nemzetközi bal- vagy a jobboldal aktuális intellektuális állapota legfeljebb mandinerből hat. És azért jön most Orbán sok időre, mert nincs ellenfél a pályán, mert a legnagyobb lehetséges ellenerő nem találja meg azt a palit, akit kiállíthat ellene a táblára, sőt lassan nem is lesz olyan szervezet, amely egy ilyen személyiséget nemhogy megtalálni, de keresni bírna. Orbán tehát nem azért jönne sok időre, mert a baloldal nem tanulmányozza kellő elmélyültséggel a szociáldemokrácia nagy megújítóinak életművét Kautskytól Anthony Giddens-ig, és mert ennélfogva szellemi vértezete rozsdás, töke fa, hanem mert itthon nincs egy Anti-Orbán.

Noha eddigi köztársasági elnökeink maguk is rendre elismerték, hogy valós hatalmuk a csekélynél is kevesebb, az elmúlt években jócskán kaphattunk ízelítőt abból, valójában mennyire fontos szerepe is lehet az elnöknek. Sokak számára ő lehet a végső szót kimondó vagy éppen elhallgató személy egy közéleti vitában; a napi politikai érdekektől független viszonyítási pont. Az elnök megítélése tehát azon is múlik, hogy tud-e súlyozni, érzékelhető-e politikai következetessége és bölcsessége; hogy képes-e a méltányosság művészetét gyakorolni (amint azt az elnöki hivatal főosztályvezetője, Kumin Ferenc a parlamenten a főbíróválasztás egy sikertelen kísérlete után számon kérte).

Magyar Narancs, 2009. augusztus 6. Tetszett, amilyen részletesen foglalkoztak a Fidesz kormányzati előkészületeivel, a programalkotás menetével.