Ez a politika művészete." Ha az ember ismeri ennek a három évnek a történetét (sajnos ismeri), ebből a két mondatból csak arra lehet következtetni, hogy Mérő szerint a "politika művészetének" legfontosabb ismérve a csillapíthatatlan hatalomvágy (cezarománia), a politikai ellenfél gátlástalan gyalázása (karaktergyilkosság), a populista hecckampányok, a számonkéréssel való fenyegetés, a parlamenti kivonulások, a kacérkodás a szélsőségesekkel. Szabad-e mindezt "politikai művészetnek" elkönyvelni csupán azért, mert ezeknek a fogásoknak a következetes alkalmazása Orbánt (a dolgok jelen állása szerint) a biztos befutó pozíciójába juttatta? Szabad-e a sikerből mércét fabrikálni? Az értékmentes profizmus - a menedzserszemlélet - szerint, úgy látszik, ez megengedett eljárás. Minden porcikám tiltakozik ellene!
Hollós B. Róbert
