Mérő László: Az interim menedzser

  • .
  • 2009. szeptember 10.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. augusztus 27. Hüledezve olvasom Mérő László rovatában (Mancs, XXI/35.) ezeket a sorokat: "A profi politikus Orbán Viktor úgy győzte le három év alatt a profi vezérigazgató Gyurcsány Ferencet, hogy ezalatt szemtől szembe egyszer sem csaptak össze.
Ez a politika művészete." Ha az ember ismeri ennek a három évnek a történetét (sajnos ismeri), ebből a két mondatból csak arra lehet következtetni, hogy Mérő szerint a "politika művészetének" legfontosabb ismérve a csillapíthatatlan hatalomvágy (cezarománia), a politikai ellenfél gátlástalan gyalázása (karaktergyilkosság), a populista hecckampányok, a számonkéréssel való fenyegetés, a parlamenti kivonulások, a kacérkodás a szélsőségesekkel. Szabad-e mindezt "politikai művészetnek" elkönyvelni csupán azért, mert ezeknek a fogásoknak a következetes alkalmazása Orbánt (a dolgok jelen állása szerint) a biztos befutó pozíciójába juttatta? Szabad-e a sikerből mércét fabrikálni? Az értékmentes profizmus - a menedzserszemlélet - szerint, úgy látszik, ez megengedett eljárás. Minden porcikám tiltakozik ellene!

Hollós B. Róbert

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.