Ugyanis nemcsak népszerű volt írásaival, melyek természetesen sokaknak nem tetszettek, de valamiféle pletyka mindig is terjengett körülötte, melyek szerintem egyhamar nem fognak úgysem egyértelműen tisztázódni. Sokan, itthon és Erdélyben egyaránt, "árulónak" tartották, és hogy besúgó volt a Ceausüescu-rendszerben. Ezek olyan dolgok, melyek mindig megmaradnak már, hiszen nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél... Nekem Bodor Pállal csak annyi bajom volt, hogy amikor a MÚOSZ elnöke volt, akkor nem tette meg azokat a dolgokat, amiket meg kellett volna tennie, hiszen adott helyzetben, adott körülmények közt lehetősége lett volna arra, hogy konkrét változásokat csikarjon ki a MÚOSZ-ban, de nem tette. Sokan neheztelnek ezért is rá, és amikor már nem volt elnök, akkor nagy kirohanást intézettutódja ellen, ami bizony elég pofátlanság volt részéről. Akkoriban, az 1994. november 28-i Magyar Sajtóban - ez a MÚOSZ lapja volt - megjelent egy írásom, "Bodor-talanság a javából" címmel, amiben igencsak élesen visszatámadtam neki, direkt letegezve, hiszen olyan sértőn és bántón támadta az akkori elnököt, hogy az erősen kifogásolható volt, csak senki nem merte nyíltan megmondani neki. Olyanokat írt az elnökről, hogy "szervezőként csapnivaló", "maga az intézményesült és rendetlen tehetetlenség" és a többi.
Az a cikkem akkoriban "merésznek" számított, sokan megdicsértek érte, és mondták, hogy végre valaki meg merte mondani neki az "igazat", de ezt ugye csak egy szabadfoglalkozású tehette, akinek nem volt mit veszítenie egzisztenciálisan. Mindezt csak azért írom, hogy tisztábban lássanak: egy ember életét nem könnyű megítélni, de bizonyos történéseket is figyelembe kell venni, hogy tisztább képet alkothassunk.
Makovics János
