Orbán és Anti-Orbán

Publicisztika

Azt mondotta nemrég a Grossglockner hőse, hogy most tíz vagy húsz évig Magyarországon is a jobboldal jön, ez az európai trend. Orbán ugyan a világpolitikai csillagállásból jósolt, de lehet egy olyan olvasata is közlésének, hogy tíz, húsz évig én jövök. És tegyük a szívünkre a kezünket: Orbán próféciájának így is van értelme. Hiszen népünk hajlamos a választási kampányt két főillető küzdelmeként látni, a nemzetközi bal- vagy a jobboldal aktuális intellektuális állapota legfeljebb mandinerből hat. És azért jön most Orbán sok időre, mert nincs ellenfél a pályán, mert a legnagyobb lehetséges ellenerő nem találja meg azt a palit, akit kiállíthat ellene a táblára, sőt lassan nem is lesz olyan szervezet, amely egy ilyen személyiséget nemhogy megtalálni, de keresni bírna. Orbán tehát nem azért jönne sok időre, mert a baloldal nem tanulmányozza kellő elmélyültséggel a szociáldemokrácia nagy megújítóinak életművét Kautskytól Anthony Giddens-ig, és mert ennélfogva szellemi vértezete rozsdás, töke fa, hanem mert itthon nincs egy Anti-Orbán.

Azt mondotta nemrég a Grossglockner hőse, hogy most tíz vagy húsz évig Magyarországon is a jobboldal jön, ez az európai trend. Orbán ugyan a világpolitikai csillagállásból jósolt, de lehet egy olyan olvasata is közlésének, hogy tíz, húsz évig én jövök. És tegyük a szívünkre a kezünket: Orbán próféciájának így is van értelme. Hiszen népünk hajlamos a választási kampányt két főillető küzdelmeként látni, a nemzetközi bal- vagy a jobboldal aktuális intellektuális állapota legfeljebb mandinerből hat. És azért jön most Orbán sok időre, mert nincs ellenfél a pályán, mert a legnagyobb lehetséges ellenerő nem találja meg azt a palit, akit kiállíthat ellene a táblára, sőt lassan nem is lesz olyan szervezet, amely egy ilyen személyiséget nemhogy megtalálni, de keresni bírna. Orbán tehát nem azért jönne sok időre, mert a baloldal nem tanulmányozza kellő elmélyültséggel a szociáldemokrácia nagy megújítóinak életművét Kautskytól Anthony Giddens-ig, és mert ennélfogva szellemi vértezete rozsdás, töke fa, hanem mert itthon nincs egy Anti-Orbán.

És persze, jelen állás szerint ez a peckeskedés is indokolt lenne. Indokolt - de azért nem annyira. A demokráciában ilyesfajta űr nem szokott betöltetlenül maradni, és az nagy szégyen lenne hazánkra, ha Orbánon és csapatán kívül évtizedekig egyetlen tehetséges személy sem jelentkezne az állásra. A mind sűrűbben érkező jelek szerint sok szocpárti politikusnak már meg is van a kiszemeltje, a neve Bajnai Gordon. Az elgondolás logikusan hangzik. Ha az MSZP avval akar kampányolni, hogy jó, három évig sok kúrt tettünk, de a végén csak elhárítottuk a válságot és megmentettük a hazát, és látjátok, értünk hozzá, mint ahogy mi mással akarnának, akkor e kampány kabalafigurája leginkább a miniszterelnök lehet. Kétszer, Medgyessyvel és Gyurcsánnyal már bejött az outsourcing, miért ne lehetne harmadszor is így rámenni - legalább az ikszre? (Jönnek más jelek is, Szili Katalin a minap azt nyilatkozta, hogy az MSZP a helyzet reménytelenségére tekintettel ne is állítson miniszterelnök-jelöltet, vagy a listavezetőt ne így próbálják eladni: ennél önsorsrontóbb ötletet még nem hallottunk.)

Bajnai ugyan változatlanul hárít, de hogy valami mégis megmoccanhatott, arra a káderek mozgása lehet jó indikáció. Szigetvári Viktor, a 2006-os kampány agya, Ficsor Ádám és Molnár Csaba a párt felé vették az irányt (az előbbi a magánszférából, utóbbiak a kormányból) - és nem csak a szóbeszéd, de a logika is azt sugallja, hogy a Gyurcsány-árvák a helyet csinálják. Valakinek, valamikorra. Hogy ez a valaki Bajnai lehessen, és a valamikor már 2010, ahhoz nem csak azt kéne megmakkolni, hogy a kormányfő miért döntött mégis amellett, hogy megpróbálja a folytatást (ez talán még menne). De mit keresne Bajnai ennek a szocialista pártnak a választási főalakjaként, és miért vállalná el? Gyurcsány érdemi kormányzásának három éve alatt mindennapos konfliktusban állt saját pártjával, hogy aztán csúnya vereséget szenvedjen tőle; Bajnai csak azért lehetett sikeresebb, mert a párt és a frakció elhitte, hogy őutána csak Orbán jöhet. És még egy apróság. Ha például lapunkat kérné fel az MSZP elnöksége a kormányfőjelöltségre, azelőtt, hogy egyáltalán konsziderálnánk az ajánlatot, ragaszkodnánk egy erőteljes purgáláshoz is, ahhoz, hogy a párt környékén sertepertélő, ne adj' isten magában a pártban szorgoskodó tolvajokat és egyéb gazfickókat érkezésünk előtt a lehető legmesszebb zavarják feltételezett tartózkodási helyünktől. És ki tudná azt szavatolni, hogy ez épp novemberig, a jelölt megnevezésének lehetséges legkésőbbi időpontjáig fog megtörténni? Akkor már inkább 2014 tűnik a legközelebbi csatlakozás kedvező időpontjának: Bajnai azt például sose mondta, hogy sose akar többé kormányfő lenni.

Miközben az is igaz lehet, hogy épkézláb Anti-Orbán híján az MSZP 2010-ben bukhat akkorát, ami után soha többé nem bír feltápászkodni. És az is abszurd lenne, ha az MSZP 2010-ben a B-szereposztással vágna neki a kampánynak. Majdnem olyan abszurd, mint Szili ötlete.

Hogy lehet ebből kijönni? Megjátszani azt a kis esélyt most Bajnaival, és vállalni, hogy ha nem jön be, neki végleg annyi - vagy a 2014-es kambekk reményében elengedni ezt a hajót?

Amikor Tony Blair 1997-ben először nyert választást az Új Munkáspárttal, harmadik éve volt a párt vezetője; és azelőtt, hogy 1994-ben elnökké választották volna, 11 évet húzott le képviselőként, illetve szorgoskodott - agyalt, érvelt, intrikált - az Old Labour korszerűsítésén. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy a hosszú távú, szívós pártmunka, ha az ember miniszterelnökként óhajt érvényesülni, nem megspórolható. Gyurcsány 2004-ben, amikor először lett miniszterelnök, épp ezt akarta tenni: az eredmény ismert. És nem, a szocpárt a következő három hónapban nem fogja kivakarni magát a koszból. Ezt a munkát - ahogy Szigetvári Viktor a minap a Népszabadságban plasztikusan megfogalmazta: a politikai hullák eltakarítását - valakiknek a következő években el kell végeznie.

Bajnai Gordon ostoba lenne, ha most elvállalná a jelöltséget. Komolytalan, ha 2014-ről is letenne.

Figyelmébe ajánljuk

„Amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk”

Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza, ahogyan az öngyilkossági kísérletek is egyre gyakoribbak a gyerekek körében. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.