Kölcsönös félelem

Publicisztika

Te betörsz a házamba, és rám lősz, én meg leállítok az úton kapával, kaszával minden nagyobb fekete autót...

Te betörsz a házamba, és rám lősz, én meg leállítok az úton kapával, kaszával minden nagyobb fekete autót...

Az nem elég, hogy még nincsenek meg a tettesek, de e pillanatban a romagyilkosságok körül nagyobb a homály, mint valaha. Minderről kábé egyformán tehetnek a teljesen tanácstalannak tűnő nyomozószervek, valamint a szélesen vett nyilvánosság hivatásos és amatőr játékosai. A fő "érdem" persze az illetékes állami szerveké - a rendőrség kezdetben vonakodott összefüggést keresni a gyilkosságok között, majd a vérdíjban bízott. Bencze József országos főkapitány csak úgy a harmadik gyilkos akció után kezdett egy és ugyanazon elkövetői csoportról beszélni. S innen már csak egy lépés volt a sorozatgyilkosság gumifogalmának (alighanem jogos) bevetése; FBI-os kölcsönprofilerről szólt a félhivatalos szóbeszéd, majd jött a jutalom belengetése. A késlekedés és a már önmagában is felkavaró összegű (momentán 100 milliónál tartó) vérdíj a legvadabb találgatásokra sarkallta a nyilvánosság öszszeesküvés-elméletekre fogékonyabb részét is. A kivétel nélkül pártálláshoz köthető magyarázatok szerint a sorozatmerénylők szélsőjobbosok, szélsőbalosok, hazai és külföldi titkosszolgák, tisztogató vagy simán csak gyakorlatozó rendőri-katonai halálbrigádok, cigány és nem cigány bűnözők, magányos és csoportos elmebetegek, vagy egy magyar Manson család (itt már tényleg megáll az ember esze). Ráadásul a konspirációs teóriák már a "megoldást" is tartalmazzák, tehát akit majd koncként a nyilvánosság elé löknek, az csak egy szerencsétlen balek lesz, egy Oswald, egy Kaiser (s ilyenkor nem kis joggal mutatnak rá az ún. móri ügy abszurd fejleményeire).

De legyen bárki is az elkövető, derüljön ki bármi is, annyi már most is adódik tanulságnak: nem lehet elég óvatosan bánni a szavakkal - a gyilkosságok miatti hisztéria (s ne tagadjuk: a busás jutalom reménye) végletes tettekre sarkallhatja a frissen szerveződő önvédelmi, vigiláns csoportok tagjait. A hírek szerint a vadászok, a mező- és halőrök, de már a nagyméretű terepjárók civil tulajdonosai is fehérre festetik járművüket, mert némely helyen a romák kapával-ásóval tartóztatják fel a sötét gépkocsikat. Ha a rendőrség nem produkál sürgősen eredményt, amire e homályban kevés az esélye, felemészt mindent a kölcsönös félelem.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.