"Ráállhatnánk arra is, hogy állandóan sírunk"

  • .
  • 2009. augusztus 27.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. augusztus 20. Sírni csak a győztesnek szabad Elismerés illeti szerzői gárdájukat azért, hogy kitartanak az olvasóik által megkedvelt, a szókimondást és radikalizmust könnyed szabadszájúsággal elegyített stílus mellett.
Ritkán akad olyan kivétel, mint legutóbbi számukban Mészáros Bálint írása, amelynek olvasásakor az a benyomásom támadt, hogy a merész jelszavakat hordozó zászló rúdja helyett mikrofonállvány akadt a keze ügyébe, amikor a rádió nagy hatalmú elnöke sajátságos nézeteit igyekezett szembetűnő tisztelettel az olvasók tudomására hozni. Az interjú formájába bújtatott magabiztos kinyilatkoztatás fő üzenete az üzleti alapú rádiózás védelme volt, a közszolgálatiság megítélését pedig nagy határozottsággal az elnöki munkakörbe sorolta az ellentmondást aligha tűrő médiafőnök.

A vita mostanában az elnöki javadalmazás körül robbant ki - amelynek mértéke még a BKV és más cégekéhez mérten is országos rekordnak számít -, de a közszolgálatiság tekintetében már korábban is határozott kifogásoknak adott hangot társadalmi életünk számos kiválósága. Ezek felidézése, a jelek szerint, meghaladta a riporter merészségét. Sokak szerint az adófizetők pénzén fenntartott médium működtetésében nem elég csupán a jogra hivatkozni, a hallgatók a stílus, a morál terén a jogszabályokon túl is megfogalmazhatnak határozott elvárásokat. A bírósági határozatokon túl erkölcsileg védhetetlen az a kíméletlen elszántság, amivel az adófizetők pénzén teremtett konkurenciát a szép múltú és jobb sorsra érdemes, Petőfi nevét viselő adóban azoknak, akik milliárdokat fizetnek a könnyűzenei műsorszórásért. Az elnök konok meggyőződésével szemben az üzleti világban kialakult normák szerint ez tisztességtelen piaci magatartásnak minősül, különösen annak fényében, hogy dicsekvően említi a reklámpiacon elért nagy eredményeket.

Az arculat kialakítása is sokakban keltett ellenérzést. Milyen jó volt hallani pl. a Süddeutsche Rundfunk és mások mellett a külföldi közvetítésekben a számunkra oly kedves Magyar Rádió megnevezést - ha nem is mindig tökéletes kiejtésben. Fölvetődött, hogy legalább naponta négyszer (műsorkezdéskor, déli harangszókor, esti híradónál és műsorzáráskor) hangozzék el: "Önök a Magyar Rádiót hallgatják." Arról nem is beszélve, hogy világhírű büszkeségeink, a Magyar Rádió énekkara, zenekara, gyermekkórusa valami ismeretlen Mister (MR) tulajdonába kerültek. Megütközést keltettek olyan faragatlanságok, mint pl. a Zeneakadémia közvetítő páholyára aggatott hatalmas 3-as szám, amelynek fojtó szorításában már alig észrevehetővé zsugorodott a szellemiséget mindaddig hordozó Bartók név. Sok pénzbe került ez a nehezen elfogadható arculatváltás is.

Azt sem ártott volna felvetni a riportban, hogy a jelentős kulturális értéket hordozó szellemi műhelyek felszámolása komoly károkat okozott, ráadásul az elnöki beismerés szerint is mérsékelt anyagi haszonnal. Sok más cikkel együtt a múlt heti ÉS szerencsésen egészítheti ki a vérszegényre sikerült interjút, noha a tisztogatást ott is szóvá tevő Báron György bizonyára azok közé tartozik, akiket az elnök egészen beteg lelkületű, sértett embereknek minősít. A bírálók elemi szintű könyvelési ismereteit hiányolja, ugyanakkor könnyen belátható, hogy a digitális multiplex elmaradása éppúgy nem jelentett megtakarítást a folyó költségekben, ahogy a Márványterem felújítását, az új programközpont kialakítását és más fejlesztések megvalósítását sem a folyó költségek megtakarításai tették lehetővé. Én is az 50-60 fölötti korosztályhoz tartozom - sajnos -, de erősen kétlem, hogy olyan sok kulturális "javat" (gondolom: értékhordozó jószágot) élvezhetnék az elnöki újraelosztás jóvoltából.

A Kossuth ünnepi műsorában most éppen Szántai Lajos népszerűsítésének lehetek fültanúja. Az ő tudományos munkásságának, ha nem is a legnagyobb, de mindenképpen rendkívül jellemző egyik eredménye az a felfedezés, hogy "Kerecsen az a név, amit maga Mária adott Jézusnak". Ráadásul a közszolgálatiságba az ünnep méltatására kiszemelt történelem-szakértő és a köztársasági elnök szentistváni értelmezésének alapvető különbségeiről is beleférne némi tájékoztatás.

A bátortalan riport aligha ösztönöz bármiféle javító folyamat megindítására.

Példamutatóan bátor hagyományaik folytatásában bízó, hű olvasójuk

Kard Aladár

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.