Lefogás és felfogás

Publicisztika

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a debreceni kocsmában lefogott négy gyanúsított bizonyosan részese annak a gyilkosságsorozatnak, amelyet roma polgártársaink terhére követtek el az elmúlt hónapokban. Egyre valószínűbb az is, amit legkésőbb a nagycsécsi gyilkosság után már sokan sejtettünk: hogy a gyilkosságok mögött más indíték, mint a fajgyűlölet, nincs.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a debreceni kocsmában lefogott négy gyanúsított bizonyosan részese annak a gyilkosságsorozatnak, amelyet roma polgártársaink terhére követtek el az elmúlt hónapokban. Egyre valószínűbb az is, amit legkésőbb a nagycsécsi gyilkosság után már sokan sejtettünk: hogy a gyilkosságok mögött más indíték, mint a fajgyűlölet, nincs.

A négy férfi elfogásánál szerencsésebb dolog aligha történhetett volna most Magyarországgal: az utolsó gyilkosság, a kislétai eset óta az ország számos falvában kezdtek romák "járőrözni", és csak idő kérdése lett volna, hogy mikor esik ennek ártatlan ember áldozatul. A rendőrségnek most arról kell meggyőződnie, hogy valóban csak ez a négy elkövető és nem valamely kiterjedtebb szervezet áll a gyilkosságok hátterében - "a magányos gyilkosok" teória e pillanatban épp annyira elképzelhető, mint a tágabb támogatói kör. A nyomozásnak, majd a vádemelésnek pontosan meg kell állapítania azt is, hogy az elfogottak közül melyiknek milyen szerepe volt a gyilkosságokban. Nem csak az ítélkezés követeli ezt meg. Hisz a feltételezett elkövetők letartóztatásával, bírósági tárgyalásával, elítélésével távolról sem zárult még le teendőink köre. Pontos tudásra kell szert tennünk arról, ami történt, hogy ne történhessen meg még egyszer.

Legelőször is avval a gondolattal kell megbékélnünk, hogy ilyen bűncselekmény-sorozatot egyáltalán el bír követni magyar ember, hogy a faji gyűlölködés képes valakit vagy valakiket honfitársaink közül gyerekgyilkosságra hajtani. Ez az elmegyakorlat a legutóbbi időkig feltűnően sok - akár magas társadalmi állású, hovatovább írástudó - honfitársunknak nem akart sikerülni. Köztársasági elnökünk például egyik korai nyilatkozatában azokat rótta meg, akik úgymond bizonyítékok nélkül etnikai indíttatásról beszélnek a gyilkosságok örvén. A Heti Válasz májusi címlapsztorijának amúgy jóravaló szerzője "Vérvád Magyarország ellen" című közleményében úgyszintén azokat kárhoztatta, akik Magyarországot a külföldi sajtóban beárulják (ugyancsak mert faji motivációról fantáziálnak). Micsoda abszurd torzulása ez a nemzeti büszkeségnek - mintha legalábbis e pár hidegvérű gyilkos képes lenne az egész országot inkriminálni a "külföld" előtt: mintha az a feltételezés, hogy magyar ember effajta gaztettre képes lehet, felérne a hazaárulással! S mintha tényleg a Magyarország jó hírén esett csorba lenne a legnagyobb bajunk - nem pedig az, hogy a mi hazánkban azért ölnek meg embereket álmukban, mert azok, akik.

És miután beláttuk, hogy a náci gyilkosok miatt még nem vagyunk koszos nácifészek, célszerű azt is felfognunk - mindannyiunknak, akik rendes embernek tartják magukat -, hogy a gyilkosok, bármennyire elvetemültek legyenek is, nem függetleníthetők mindattól, ami ebben az országban körülvesz minket. Ezek bonyolult összefüggések persze: és ha az ügyészségnek (jelen tudásunk szerint) nem is lesz túl nehéz munkája az etnikai motivációt ráverni a gyanúsítottakra, ebben, a környezet bűnrészességében már nem foglalhat állást. És nem is lesz dolga - hisz az ő dolga annak a kieszközlése, hogy ezek az emberek, ha a bűnösségük és a súlyosító körülmények most nyilvánvalónak látszó tömege bizonyítást nyer, a legsúlyosabb kiszabható büntetést kapják. De nem tehetünk úgy, hogy a hat, senkinek sem vétő roma polgártársunk erőszakos halála semmilyen összefüggésben nem áll általános állapotainkkal. Avval jelesül, hogy a fajgyűlölet megannyi durva kifejeződése ma Magyarországon teljességgel bevetté vált, miközben az effajta beszéd és politikai viselkedés áldozatai védelemben, együttérzésben, részvétben alig részesülnek. Sose fogjuk biztosan megtudni, hogy a gyilkosok vajon akkor is öltek volna-e, ha Magyarország az elfogadás, az etnikumok közti béke jámbor mintaországa lenne, ha az internetes fórumok nem habzanának a vad cigánygyűlölettől, ha egy politikai párt nem legitimálná-e ezt a beszédet, ha ezt a pártot közmegvetés sújtaná, ha az ország nagy egyházai minden alkalmat megragadnának, hogy az elesettek és fenyegetettek mellé álljanak, vagy ha az ország törvényei és törvénykezése nem engednének szabad utat az uszításnak.

Lehet, hogy mindenképpen öltek volna, akár kapnak megerősítést a környezettől, akár nem. De lehet, hogy nem. Ki kéne próbálni egy ilyen országot is.

A fajgyűlölet ugyanis gyilkossághoz vezet. És minden etnikai gyilkosság a fajgyűlölő beszéddel kezdődik. Ennyit kéne megérteni csak. A többi menne magától.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.