Publicisztika

Ne gondoljuk, hogy ez sajátosan magyar jelenség.

Berlinből a periféria lázadásának hatnak a fejlemények.

Ahogy a hórában, összekapaszkodós nemzeti táncukban, a románok úgy toporogják körbe az orbáni utat, de elindulniuk rajta nem sikerülhet.

Megalapozottnak tartjuk az ellátásra szorulók azon kívánságát, hogy akkor forduljanak hozzánk, amikor szükségesnek tartják.

Elvárják a kormánytól, amit maguktól nem.

Talán a rutinos újságolvasót is meglepheti az alcímbe foglalt párosítás, pedig tagadhatatlan, hogy az elmúlt mintegy tizenöt évben a különböző szintű magyar bíróságok fontos szerepet játszottak a romák magyarországi integrációjában, emancipációjában és a progresszív közpolitikai intézkedések legitimálásában.

Az MSZP–Párbeszéd funkcionárius bázisát alkotók züllöttsége (melyet zuglói képviselőik leleplező nyíltsággal képviseltek) meghozta a gyümölcsét. A párt vezetése képtelen megszabadulni a működését fenntartó pártállami mocsártól.

A mai magyarországi rezsimnek eszében sincs a fenntartható energiapolitikát folytatni. Élet a szénfüggöny mögött.

Így nem lesz belőle más, csak egy félnomád autokrácia székesfővárosa.

Az európai parlamenti választásokat mindeddig másodrendű nemzeti választások halmazaként kezeltük, melyen a választópolgárok hazai politikai preferenciáik szerint szavaznak, és olykor megbüntetik a saját kormánypártjaikat.

Idén nagypénteken ütlegek közepette ortodox zsidót ábrázoló Júdás-bábut vonszoltak végig a lengyelországi Pruchnik városkán, majd elégették. A Zsidó Világkongresszus tiltakozott, a katolikus egyház elítélte a barbár szokást. Az ügyben rendőrségi vizsgálat indult.

Az állatvédelem civilizációs kérdés: ha nekik jobb, mindenkinek jobb.

Zászlóin Trianon és a Don-kanyar.

A Brexit tragikomédia és paradoxon: eredetileg senki se támogatta, de végül mindenki melléállt, hogy aztán senki ne merje végrehajtani. Az elmúlt három évben az Egyesült Királyság csendes, belső agóniája lett belőle, furcsa, a kívül­állók számára érthetetlen belső monológokkal.