Most, amikor már a gondolkodók szabadsága is elveszett, amikor a művészet és a tudomány a faragatlan vidéki önkényúr szolgálatába van állítva, nem igazán időszerű arról álmodozni, hogy mi lesz azután, amikor a felcsúti fenomén eltűnik Magyarország egéről. Mégis jólesik arra gondolni, hogy minden magyarok jelenlegi hadura valahol a keleti puszták mentén egy kis szoba-konyhás parasztházban poharazza a finom azeri bort, amit régi kebelbarátja, Safarov tábornok hozott neki, még Viktor napra, azzal a titánium baltával együtt, amellyel majd rendet vág, ha visszatér…
Addig is napjaink politikai ellenzéke a képviseleti demokrácia és a jogállamiság helyreállítására készül. Nem kis dolog, annyira nem, hogy a rendelkezésre álló ellenzéki garnitúrától még ez is nehezen elképzelhető. De legyünk jóhiszeműek, gondolatban nyugodtan lehetünk azok:
vegyük úgy, hogy sikerül az új összefogás, és többséget szereznek.
Akkor már csak azt kell elérnie az új államvezetésnek, hogy legalább ismét minta lehessen a krisztusi erkölcs. Ez túl nagy kihívás, sokkal nagyobb, mint a jogállami demokrácia restaurálása. Túl sok időt töltöttünk az illiberális immoralitásban – az antikrisztus birodalmában –, és csak a jóisten tudja, meddig maradunk még, itt, ahol az önzés, a „kaparj kurta” a krédó.
Az állami korrupció fölszámolása vár az országra. Ehhez elkerülhetetlen a köztörvényes bűnösök megbüntetése. Elsősorban a bűnös úton megszerzett megavagyonok állami visszavételéről van szó, mert ha a fideszes hűbéresek kezén jelentős pénzek maradnak, akkor minden hiába, újratermelik az illiberalizmust és a vezért. Nem hiszem, hogy jogállami gátak állnának egy visszamenőleges einstand útjában, ugyanis a hűbérbirtokok kivétel nélkül törvénybe ütköző módon jöttek létre.
Ám a legnagyobb politikai feladat a Fidesznek, mint szervezetnek a föloszlatása lenne. Erről nem esik szó, pedig nélküle olyan lenne az új világ, mintha a nürnbergi perben csak a főkolomposokat ítélték volna el, és az SS-t hagyták volna tovább működni. A Fidesz exkommunikálása sem ütközik a demokratikus joggal, sőt még a fideszes alaptörvény is tiltja az egyeduralomra törekvést.
Ám az ellenzék iránti minden bizalmunk ellenére arra is gondolni kell, hogy az Orbán jelenség ne ismétlődhessen meg. Annál is inkább, mert az ellenzék köreiben is bőven vannak olyanok, akik politizálásból óhajtanak élni, sőt jól élni. Az ifjú ellenzéki generáció (Momentum) ijesztő pragmatizmusa óvatosságra kell, hogy intse a poszt-orbáni alkotmányozást. Azt mindenképpen el kell érni, hogy
mind az országos, mind pedig az önkormányzati politikában limitálva legyen a részvételi idő.
A két ciklus (8 illetve az önkormányzatban 10 év) látszik racionálisnak, de politikából élni ezen idő alatt se lehessen! A népképviseletet valahogy az angolhoz hasonlóan kellene felállítani. Pártlisták nélkül, csak egyéni indulással. Kormánytagság csak képviselői mandátum birtokában lenne lehetséges.
A közigazgatás, a gazdasági élet és a politika összekeveredése – összefonódása maga a korrupció. Ezt a három entitást „földrajzilag” is el kell választani egymástól. A közigazgatás jelenlegi rendszere, amikor a minisztériumokban osztályvezetői szintig a párthűség a kinevezés oka, nem más, mint az intézményes állami korrupció biztosítéka. Csak akkor álmodhatunk állami korrupció nélküli országról, ha a közigazgatásban dolgozóknak nem a kormány a munkáltatója, ha ott vezető pozícióba kerülni csak pártoktól függetlenként, a szamárlétra megmászása után lehetséges. A gazdasági élet főszereplői és a politika informális, illetve perszonális kapcsolata a legveszélyesebb a demokráciára. Magyarországon ez még erős családi és baráti viszonyokkal is be van szennyezve. Amíg ez létezhet, tisztességes politikáról álmodni sem érdemes.
Ezt megszüntetni elég egyszerű volna: C típusú átvilágítás.
A földrajzi elválasztás nálunk azt jelentené, hogy a fővárosból kiköltöztetik az országos politikát és az állami közigazgatást. Ebből további előny származna: a budapestiek, a magyarok és a turisták szabadon látogathatnák a budapesti történelmi emlékhelyeket. És a várbeli barlang-panoptikumba beköltözhetne párducos Árpád mellé, titánium-baltás Orbán vezér.
