Mikor akkor álmodhatunk állami korrupció nélküli országról?

  • Haskó László
  • 2020. szeptember 19.

Publicisztika

Ha lesz aztán, akkor mi lesz?

Most, amikor már a gondolkodók szabadsága is elveszett, amikor a művészet és a tudomány a faragatlan vidéki önkényúr szolgálatába van állítva, nem igazán időszerű arról álmodozni, hogy mi lesz azután, amikor a felcsúti fenomén eltűnik Magyarország egéről. Mégis jólesik arra gondolni, hogy minden magyarok jelenlegi hadura valahol a keleti puszták mentén egy kis szoba-konyhás parasztházban poharazza a finom azeri bort, amit régi kebelbarátja, Safarov tábornok hozott neki, még Viktor napra, azzal a titánium baltával együtt, amellyel majd rendet vág, ha visszatér…

Addig is napjaink politikai ellenzéke a képviseleti demokrácia és a jogállamiság helyreállítására készül. Nem kis dolog, annyira nem, hogy a rendelkezésre álló ellenzéki garnitúrától még ez is nehezen elképzelhető. De legyünk jóhiszeműek, gondolatban nyugodtan lehetünk azok:

vegyük úgy, hogy sikerül az új összefogás, és többséget szereznek.

Akkor már csak azt kell elérnie az új államvezetésnek, hogy legalább ismét minta lehessen a krisztusi erkölcs.  Ez túl nagy kihívás, sokkal nagyobb, mint a jogállami demokrácia restaurálása. Túl sok időt töltöttünk az illiberális immoralitásban – az antikrisztus birodalmában –, és csak a jóisten tudja, meddig maradunk még, itt, ahol az önzés, a „kaparj kurta” a krédó.

Az állami korrupció fölszámolása vár az országra. Ehhez elkerülhetetlen a köztörvényes bűnösök megbüntetése. Elsősorban a bűnös úton megszerzett megavagyonok állami visszavételéről van szó, mert ha a fideszes hűbéresek kezén jelentős pénzek maradnak, akkor minden hiába, újratermelik az illiberalizmust és a vezért. Nem hiszem, hogy jogállami gátak állnának egy visszamenőleges einstand útjában, ugyanis a hűbérbirtokok kivétel nélkül törvénybe ütköző módon jöttek létre.

Ám a legnagyobb politikai feladat a Fidesznek, mint szervezetnek a föloszlatása lenne. Erről nem esik szó, pedig nélküle olyan lenne az új világ, mintha a nürnbergi perben csak a főkolomposokat ítélték volna el, és az SS-t hagyták volna tovább működni. A Fidesz exkommunikálása sem ütközik a demokratikus joggal, sőt még a fideszes alaptörvény is tiltja az egyeduralomra törekvést.

Ám az ellenzék iránti minden bizalmunk ellenére arra is gondolni kell, hogy az Orbán jelenség ne ismétlődhessen meg. Annál is inkább, mert az ellenzék köreiben is bőven vannak olyanok, akik politizálásból óhajtanak élni, sőt jól élni. Az ifjú ellenzéki generáció (Momentum) ijesztő pragmatizmusa óvatosságra kell, hogy intse a poszt-orbáni alkotmányozást. Azt mindenképpen el kell érni, hogy

mind az országos, mind pedig az önkormányzati politikában limitálva legyen a részvételi idő.

A két ciklus (8 illetve az önkormányzatban 10 év) látszik racionálisnak, de politikából élni ezen idő alatt se lehessen!  A népképviseletet valahogy az angolhoz hasonlóan kellene felállítani. Pártlisták nélkül, csak egyéni indulással. Kormánytagság csak képviselői mandátum birtokában lenne lehetséges.

A közigazgatás, a gazdasági élet és a politika összekeveredése – összefonódása maga a korrupció. Ezt a három entitást „földrajzilag” is el kell választani egymástól. A közigazgatás jelenlegi rendszere, amikor a minisztériumokban osztályvezetői szintig a párthűség a kinevezés oka, nem más, mint az intézményes állami korrupció biztosítéka. Csak akkor álmodhatunk állami korrupció nélküli országról, ha a közigazgatásban dolgozóknak nem a kormány a munkáltatója, ha ott vezető pozícióba kerülni csak pártoktól függetlenként, a szamárlétra megmászása után lehetséges. A gazdasági élet főszereplői és a politika informális, illetve perszonális kapcsolata a legveszélyesebb a demokráciára. Magyarországon ez még erős családi és baráti viszonyokkal is be van szennyezve. Amíg ez létezhet, tisztességes politikáról álmodni sem érdemes.

Ezt megszüntetni elég egyszerű volna: C típusú átvilágítás.

A földrajzi elválasztás nálunk azt jelentené, hogy a fővárosból kiköltöztetik az országos politikát és az állami közigazgatást. Ebből további előny származna: a budapestiek, a magyarok és a turisták szabadon látogathatnák a budapesti történelmi emlékhelyeket. És a várbeli barlang-panoptikumba beköltözhetne párducos Árpád mellé, titánium-baltás Orbán vezér.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.