Mikor akkor álmodhatunk állami korrupció nélküli országról?

  • Haskó László
  • 2020. szeptember 19.

Publicisztika

Ha lesz aztán, akkor mi lesz?

Most, amikor már a gondolkodók szabadsága is elveszett, amikor a művészet és a tudomány a faragatlan vidéki önkényúr szolgálatába van állítva, nem igazán időszerű arról álmodozni, hogy mi lesz azután, amikor a felcsúti fenomén eltűnik Magyarország egéről. Mégis jólesik arra gondolni, hogy minden magyarok jelenlegi hadura valahol a keleti puszták mentén egy kis szoba-konyhás parasztházban poharazza a finom azeri bort, amit régi kebelbarátja, Safarov tábornok hozott neki, még Viktor napra, azzal a titánium baltával együtt, amellyel majd rendet vág, ha visszatér…

Addig is napjaink politikai ellenzéke a képviseleti demokrácia és a jogállamiság helyreállítására készül. Nem kis dolog, annyira nem, hogy a rendelkezésre álló ellenzéki garnitúrától még ez is nehezen elképzelhető. De legyünk jóhiszeműek, gondolatban nyugodtan lehetünk azok:

vegyük úgy, hogy sikerül az új összefogás, és többséget szereznek.

Akkor már csak azt kell elérnie az új államvezetésnek, hogy legalább ismét minta lehessen a krisztusi erkölcs.  Ez túl nagy kihívás, sokkal nagyobb, mint a jogállami demokrácia restaurálása. Túl sok időt töltöttünk az illiberális immoralitásban – az antikrisztus birodalmában –, és csak a jóisten tudja, meddig maradunk még, itt, ahol az önzés, a „kaparj kurta” a krédó.

Az állami korrupció fölszámolása vár az országra. Ehhez elkerülhetetlen a köztörvényes bűnösök megbüntetése. Elsősorban a bűnös úton megszerzett megavagyonok állami visszavételéről van szó, mert ha a fideszes hűbéresek kezén jelentős pénzek maradnak, akkor minden hiába, újratermelik az illiberalizmust és a vezért. Nem hiszem, hogy jogállami gátak állnának egy visszamenőleges einstand útjában, ugyanis a hűbérbirtokok kivétel nélkül törvénybe ütköző módon jöttek létre.

Ám a legnagyobb politikai feladat a Fidesznek, mint szervezetnek a föloszlatása lenne. Erről nem esik szó, pedig nélküle olyan lenne az új világ, mintha a nürnbergi perben csak a főkolomposokat ítélték volna el, és az SS-t hagyták volna tovább működni. A Fidesz exkommunikálása sem ütközik a demokratikus joggal, sőt még a fideszes alaptörvény is tiltja az egyeduralomra törekvést.

Ám az ellenzék iránti minden bizalmunk ellenére arra is gondolni kell, hogy az Orbán jelenség ne ismétlődhessen meg. Annál is inkább, mert az ellenzék köreiben is bőven vannak olyanok, akik politizálásból óhajtanak élni, sőt jól élni. Az ifjú ellenzéki generáció (Momentum) ijesztő pragmatizmusa óvatosságra kell, hogy intse a poszt-orbáni alkotmányozást. Azt mindenképpen el kell érni, hogy

mind az országos, mind pedig az önkormányzati politikában limitálva legyen a részvételi idő.

A két ciklus (8 illetve az önkormányzatban 10 év) látszik racionálisnak, de politikából élni ezen idő alatt se lehessen!  A népképviseletet valahogy az angolhoz hasonlóan kellene felállítani. Pártlisták nélkül, csak egyéni indulással. Kormánytagság csak képviselői mandátum birtokában lenne lehetséges.

A közigazgatás, a gazdasági élet és a politika összekeveredése – összefonódása maga a korrupció. Ezt a három entitást „földrajzilag” is el kell választani egymástól. A közigazgatás jelenlegi rendszere, amikor a minisztériumokban osztályvezetői szintig a párthűség a kinevezés oka, nem más, mint az intézményes állami korrupció biztosítéka. Csak akkor álmodhatunk állami korrupció nélküli országról, ha a közigazgatásban dolgozóknak nem a kormány a munkáltatója, ha ott vezető pozícióba kerülni csak pártoktól függetlenként, a szamárlétra megmászása után lehetséges. A gazdasági élet főszereplői és a politika informális, illetve perszonális kapcsolata a legveszélyesebb a demokráciára. Magyarországon ez még erős családi és baráti viszonyokkal is be van szennyezve. Amíg ez létezhet, tisztességes politikáról álmodni sem érdemes.

Ezt megszüntetni elég egyszerű volna: C típusú átvilágítás.

A földrajzi elválasztás nálunk azt jelentené, hogy a fővárosból kiköltöztetik az országos politikát és az állami közigazgatást. Ebből további előny származna: a budapestiek, a magyarok és a turisták szabadon látogathatnák a budapesti történelmi emlékhelyeket. És a várbeli barlang-panoptikumba beköltözhetne párducos Árpád mellé, titánium-baltás Orbán vezér.

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.