László Géza

A kairói kapcsolat

Hogyan romlott el Egyiptom gazdasága, és miért érdekel ez minket?

Publicisztika

Magyarországon a sajtóban, baráti társaságokban, üzleti körökben is sokat beszélünk a korrupcióról, de a vita meglehetősen parttalan. A rendszer kritikusai a naponta napvilágra kerülő eseteket, a közpénzek szétszórásának egyre hajmeresztőbb fejleményeit sorolják, vagy éppen az olyan jó példákra hivatkoznak, mint Észtországé. 

A rezsim apologétái általában a múlt bűneit, a „kulturális” adottságokat emelgetik; mostanában gyakran azt is, hogy lám, az Orbán-kormány keményen fellép az olyan hétköznapi korrupciós jelenségek ellen, mint a kenőpénz, a hálapénz az egészségügyben. Vagy – meglehetősen cinikusan – a nemzeti tőke építésének imperatívuszát hangsúlyozzák. Vajon nem édes mindegy-e, ki a tulajdonos – mondják a rendszer csendestársai –, ha az illető helytáll a piacon, ha versenyez, és végre még magyar is?

De valóban a piacon állnak-e helyt, és valóban versenyezni akarnak-e ezek a cégek – és nem valami mást? És hogyan hat egy konkrét ágazatra, vagy akár a nemzetgazdaság növekedésére ezen vállalatok működése?

A válasznak egy kicsit messziről fogunk nekifutni: a Földközi-tenger túlpartjáról.

A család, a barátság és a kormányzat

Az „arab tavasz” 2010 decemberében Tunéziában kezdődött, és hamar átterjedt a térség más országaira is. Olyan vezetőknek kellett a családjukkal menekülőre fogni, akikről alig pár héttel korábban senki sem gondolta, hogy repülni fognak. Ők maguk a legkevésbé. De a felkeléssorozat annak a néhány közgazdásznak az életében is fordulatot hozott, akik már régóta szerettek volna adatokhoz jutni ezekben az országokban. A 2010 után indult kutatások érdekes, nem csupán a vizsgált országokban érvényes összefüggéseket tártak fel; ezek egyik összefoglaló eredménye az Ishac Diwan, Adeel Malik és Izak Atiyas szerkesztette Haveri kapitalizmus a Közel-Keleten. Üzlet és politika a liberalizációtól az arab tavaszig (Crony Capitalism in the Middle East, Oxford, 2019) című kötet. Ezen kutatásokból kiindulva Tóth István János, a Korrupciókutató Központ vezetője a G7.hu-n hívta fel néhány feltűnő hasonlóságra a figyelmet az elmúlt évek magyar viszonyai és a 2011 előtti tunéziai állapotok között. Én a kötet egyiptomi kutatásokat bemutató fejezetének eredményeit foglalom össze.

Egyiptomot 1956-tól 1970-ig az egykori forradalmár, szabadságharcos, majd államelnök és diktátor Gamal Abden-Nasszer vezette. Irányítása alatt a szocializmus sajátos változata valósult meg az országban; hogy aztán a 70-es évektől, Anvar Szadat elnöksége alatt lassú liberalizáció induljon el. Az ország a nemzetközi gazdasági hálózatokba – jóllehet nem olajnagyhatalom – alapvetően nyersanyagexportőrként csatlakozott be. Hoszni Mubarak az 1981-ben meggyilkolt Szadat utódjaként a 80-as években eleinte az állam és a politikai stabilitás megerősítésére fókuszált, majd egyre erőteljesebben a gazdasági fejlesztésekre. A hatalom már akkor is többet engedhetett meg magának a kelleténél, ám a közhiedelem szerint ezt egy – ma már nekünk sem ismeretlen – hallgatólagos társadalmi szerződés tette lehetővé: annak fejében, hogy az alapvető élelmiszerekhez és a lakossági fogyasztás néhány eleméhez kedvező áron jutott hozzá, a nép elnézte a hatalom kisebb-nagyobb stiklijeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.