László Géza

A kairói kapcsolat

Hogyan romlott el Egyiptom gazdasága, és miért érdekel ez minket?

Publicisztika

Magyarországon a sajtóban, baráti társaságokban, üzleti körökben is sokat beszélünk a korrupcióról, de a vita meglehetősen parttalan. A rendszer kritikusai a naponta napvilágra kerülő eseteket, a közpénzek szétszórásának egyre hajmeresztőbb fejleményeit sorolják, vagy éppen az olyan jó példákra hivatkoznak, mint Észtországé. 

A rezsim apologétái általában a múlt bűneit, a „kulturális” adottságokat emelgetik; mostanában gyakran azt is, hogy lám, az Orbán-kormány keményen fellép az olyan hétköznapi korrupciós jelenségek ellen, mint a kenőpénz, a hálapénz az egészségügyben. Vagy – meglehetősen cinikusan – a nemzeti tőke építésének imperatívuszát hangsúlyozzák. Vajon nem édes mindegy-e, ki a tulajdonos – mondják a rendszer csendestársai –, ha az illető helytáll a piacon, ha versenyez, és végre még magyar is?

De valóban a piacon állnak-e helyt, és valóban versenyezni akarnak-e ezek a cégek – és nem valami mást? És hogyan hat egy konkrét ágazatra, vagy akár a nemzetgazdaság növekedésére ezen vállalatok működése?

A válasznak egy kicsit messziről fogunk nekifutni: a Földközi-tenger túlpartjáról.

A család, a barátság és a kormányzat

Az „arab tavasz” 2010 decemberében Tunéziában kezdődött, és hamar átterjedt a térség más országaira is. Olyan vezetőknek kellett a családjukkal menekülőre fogni, akikről alig pár héttel korábban senki sem gondolta, hogy repülni fognak. Ők maguk a legkevésbé. De a felkeléssorozat annak a néhány közgazdásznak az életében is fordulatot hozott, akik már régóta szerettek volna adatokhoz jutni ezekben az országokban. A 2010 után indult kutatások érdekes, nem csupán a vizsgált országokban érvényes összefüggéseket tártak fel; ezek egyik összefoglaló eredménye az Ishac Diwan, Adeel Malik és Izak Atiyas szerkesztette Haveri kapitalizmus a Közel-Keleten. Üzlet és politika a liberalizációtól az arab tavaszig (Crony Capitalism in the Middle East, Oxford, 2019) című kötet. Ezen kutatásokból kiindulva Tóth István János, a Korrupciókutató Központ vezetője a G7.hu-n hívta fel néhány feltűnő hasonlóságra a figyelmet az elmúlt évek magyar viszonyai és a 2011 előtti tunéziai állapotok között. Én a kötet egyiptomi kutatásokat bemutató fejezetének eredményeit foglalom össze.

Egyiptomot 1956-tól 1970-ig az egykori forradalmár, szabadságharcos, majd államelnök és diktátor Gamal Abden-Nasszer vezette. Irányítása alatt a szocializmus sajátos változata valósult meg az országban; hogy aztán a 70-es évektől, Anvar Szadat elnöksége alatt lassú liberalizáció induljon el. Az ország a nemzetközi gazdasági hálózatokba – jóllehet nem olajnagyhatalom – alapvetően nyersanyagexportőrként csatlakozott be. Hoszni Mubarak az 1981-ben meggyilkolt Szadat utódjaként a 80-as években eleinte az állam és a politikai stabilitás megerősítésére fókuszált, majd egyre erőteljesebben a gazdasági fejlesztésekre. A hatalom már akkor is többet engedhetett meg magának a kelleténél, ám a közhiedelem szerint ezt egy – ma már nekünk sem ismeretlen – hallgatólagos társadalmi szerződés tette lehetővé: annak fejében, hogy az alapvető élelmiszerekhez és a lakossági fogyasztás néhány eleméhez kedvező áron jutott hozzá, a nép elnézte a hatalom kisebb-nagyobb stiklijeit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Vegetál, bezárt, költözik

Az elmúlt másfél évtizedben szétfeslett a magyar múzeumi rendszer szövete. Bizonyára vannak olyan intézmények, amelyek érintetlenek maradtak a 2010 óta zajló átalakulásoktól: vidéken egy-egy helytörténeti gyűjtemény, vagy Budapesten a Bélyegmúzeum – de a rendszer a politikai, s ezzel összefüggő gazdasági szándékokból, érdekekből kifolyólag jelentősen átrajzolódott.