Azt kapta vissza Orbán Brüsszeltől, amit ő csinál idehaza

Publicisztika

A kormány azt hitte, falábúak ellen kell focizni az uniós pénzekért, aztán elkezdett játszani a brüsszeli tizenegy.

Jól bebőrözte az Európai Bizottság a magyar kormányt – csak hogy focis metaforával kedveskedjünk a labdarúgásért rajongó miniszterelnöknek és csapatának. A NER-zeti tizenegy valószínűleg azt gondolta, könnyű meccs lesz: a tohonya és ritmustalan, a beívelgetésre és pontrúgásra apelláló brüsszeli együttessel sima ügy lejátszani a helyreállítási és egyéb uniós pénzek kiosztását. Hiszen az évek és a rutin a magyarokkal van: ügyes altatás után a nyolcvanhetedik percben hirtelen jön majd tízes mezben Orbán Viktor, és mint Maradona (barátainak csak Dundiego) némi kézimunkával a hálóba segíti a labdát. És gól. És gólöröm.

Sajnálatos módon azonban kiderült, hogy ezek a belgák vagy mizé, brüsszeliek tudnak focizni. És amíg a NER-zeti aranylábúak ki nem dolgozzák a megfelelő stratégiát – Navracsis mint ék bevetése szóba sem jöhet, hiszen eddig sem vált be, új tehetségek pedig egyelőre sehol sincsenek –, addig Gulyás Gergely kénytelen a kormányinfón Neymar fetrengéseire emlékeztető módon időt nyerni.

Amint azt a Népszava észrevette, a novemberi tárgyalások része volt és a decemberben elfogadott határozatba be is került, hogy az alapítványi struktúrában működő egyetemek kikerülnek az Erasmus-programokból, ezzel együtt pedig jelentős támogatástól esnek el. Azt jó ideje tudni: a bizottságnak nem tetszik, hogy politikusok, miniszterek és egyéb fideszes főpotentátok ücsörögnek az egyetemek kuratóriumában – például a balbekké avanzsált Navracsics, a kispályákon nagymester Szijjártó Péter vagy a kemény belemenéseiről ismert Varga Judit.

A kormány – magyar hangja Gulyás Gergely – szerint viszont ezt így nyíltan nem mondták soha, hanem csak sejtetés volt, meg mókolás, aztán tessék, a határozat tizennyolcadik sorában, eldugva a lábjegyzetek mellett, belecsempészték, hogy nuku Erasmus. És még ott is olyan hülyén fogalmaztak! Nem azt írták, hogy Judit, Péter és Tibor mondjon le, hanem csak finomkodtak, hát ember nem tudja kitalálni, mit akarnak ezek. Tessék nyíltan megmondani, lepecsételni, aláírni, lehetőleg valami komoly ember – fakadt ki a minden poszton bizonytalan, ám az edző által mégis mindig kezdőbe rakott Gulyás.

A brüsszeli bürokraták szerint viszont minden el lett mondva. És le lett írva. És ami még fontosabb, ami le lett írva, azt a kormány elfogadta, aláírta és megígérte, hogy teljesíti. Különben is az a les, amit a partjelző leint. Úgyhogy tessenek nekifogni, de kábé most, mert a nyolcvannyolcadik percben már nem nagyon lehet tökörészni.

Hát igen. Kellemetlen ez. Főleg azért, mert ez az eljárás elég ismerős lehet Orbán Viktornak, csak ő eddig a bot másik végén volt. Ott, ahol ezeket a furmányos, utolsó pillanatos, tegnapelőtt hatályba lépős, rendeletmódosítós és Facebookon bejelentős jogszabályokat kitalálták.

Ilyen volt a nemrégiben bevezetett, pontosabban újra bevezetett gyógyszergyártók különadója. December 23-án, amikor épp álltunk sorba halért vagy valami egyébért, megjelent a Magyar Közlöny, benne az extraprofitadóról szóló törvény rendeleti módosítása – ez már alapból olyan eljárás, amire még II. József is elismerően csettintett volna. Hát mi módosulhat ilyenkor? Nyilván nem fontos. Nem hát. Csak, kedves gyógyszergyár, a bevételed 150 milliárd forint feletti részének nyolc százalékát tedd le, kérlek, az asztal szélére, köszi, igen, most.

Hasonló módon járt el a kormány a kata kiherélésével is: év közben, harminc nap volt az átállásra. Na és? Mire nem elég harminc nap? Az Isten el tudott intézni mindent egy hét alatt, még pihent is, na ugye. Különben is, a katás, az voltaképp adócsaló, örüljenek az ingyenélők, hogy felszállhatnak a villamosra és elviszik a szemetüket. A sort még lehet folytatni. Külön fejezetet érdemelne a költségvetés, amelyet rendeleti úton módosított a kormány december 30-án. Több ezer milliárd forint értékben írtak át számokat, ami azt jelenti, hogy valójában pótköltségvetést kellett volna benyújtani. Ehelyett jött egy százakárhány oldalas rendelet, majd kibogozza, akit érdekel. Kibogozni persze nem lehet, mert az új szövegben már semmi sem ott van, ahol a korábbi szövegben, így lehetetlen kitalálni, honnan lett hirtelen plusz 2000 milliárd forint és hogy tényleg van-e. Az pedig merő ábránd, hogy bármilyen költségvetési sorhoz hatástanulmány kapcsolódna – minek, elvégre majd meglátjuk a hatásokat, nem?

Lehetne mondani, hogy válság, szankció, háború, és ezért kell így eljárni;

valójában azonban a kormány 2011 óta alkalmazza ezt a fajta jogalkotást, amelynek a lényege, hogy legyen minden totál átláthatatlan, lehetőség szerint ne lehessen összehasonlítani semmit semmivel és ne kelljen semmit se kielemezni, megmagyarázni, viszont holnaptól életbe lép.

Az első igazán nagy tanítás az étkezési utalványok megadóztatása volt 2012 januárjától. Ez csak sunnyogva, egy módosító javaslat révén került a törvénybe. Ekkor jelent meg a színen az Erzsébet-utalvány adómentesen, a korábbi utalványok meg fű alatt kaptak 51 százalék adót – a közelmúltban bukta be az állam a pert a korábbi utalványos cégekkel szemben.

Szóval ezt az eljárásrendet kapta most vissza Orbán Viktor a lesajnált brüsszeli bürokratáktól. Több száz oldalnyi apróbetű, benne olyan mellékes dolgokkal, mint az Erasmus-történet – Gulyás Gergely szerint nyolc-tíz ennél fajsúlyosabb cucc is volt az első tizenhét sorban. A kormány vagy tudta, hogy van ez a passzus, vagy nem tudta, voltaképp teljesen mindegy. Mert hogy aláírta, elfogadta. És most a Bizottság bármikor a magyar delegáció elé tolhat az aláírt paksamétából egy-egy oldalt, ahol elég a sorkiemelővel kirózsaszínezett sorokat megmutatni. Csak hogy haladjunk.

Amennyire Gulyás Gergely ideges, abból az látszik, hogy nagyjából tudja a kormány, mi szerepel azokban a kiemelésekben. Lehet, hogy december elején még nemigen tudta, de az biztos, hogy most már tudja. Ami sokkal kellemetlenebb, mintha nem tudná. Azt hitte Orbán, hogy döntetlennel kihúzza a rendes játékidőt, és csak a hosszabbítást kell valahogy túlélni a falábú hülyékkel szemben, a tizenegyespárbaj pedig már ki-ki alapon dől el. Erre a másik oldalon a kilencvenkettedik percben be lett cserélve C. Ronaldo, Messi és Mbappé. Hosszú lesz ez a harminc perc a lefújásig.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk