Publicisztika

Az Országos Érdekegyeztető Tanács nemrég megkapta a pénzügyminiszter és az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter előterjesztését az "egészségpénztári rendszer továbbfejlesztéséről". A tervezet bevezetője leszögezi: az egészségügyi rendszer forrásai szűkösek; azoknak a szolgáltatásoknak a problémáját, amelyeket a rendszer nem finanszíroz, de az állampolgárok tömegesen igénylik, az egészségpénztárakkal lehetne megoldani. Tekintsünk el attól, hogy ugyan mi lehet az a konkrét orvosi ellátás, amelyre "tömegesen" jelentkeznek a népek, de nem finanszírozza a társadalombiztosítás. A kiindulópont enélkül is félrevezető: a mostani rendszerben deklaráltan lehetősége van mindenkinek a "magas szintű" és "ingyenes" ellátásra. Igaz, ez sohasem volt realitás; de ezek feltételeinek a megteremtésére a mindenkori kormánynak legalábbis törekednie kellene.

A Magyar Demokrata című hetilap hátlapján megjelenő hirdetésekkel szembesülő olvasó valódi mesevilágban találja magát. Nem kevesebbről van szó, mint a Magyar Ház Kiadó által a "polgári értékeket" preferáló olvasóknak kínált, elsősorban "történeti" munkákról.

Amagyar alkotmány kimondja, hogy a köztársaság felelősséget érez a határon túli magyarokért. Ebből az következik, hogy a határon túli magyarok támogatása a köztársaság, a hatóságai és polgárai alkotmányos kötelessége. Ez tehát nem lehet további megfontolások tárgya. Nem rendelkezik viszont az alkotmány arról, hogy a köztársaság ezt milyen formában tegye - ezért erről szabad vitatkozni. Szabad is, kell is.

Milyen Oroszországot szeretnénk magunknak itt, Kőbányán, vagy a Kossuth téren, vagy úgy általában Magyarországon?

Hamuba sült demokráciánk siralmas jelene és sötét jövője, mindez tréfába oltva - nagyjából ennyi a demecseri ügy esszenciája. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság megsemmisítette Kiss Gyula kormánypárti polgármesterjelölt győzelmét, mivel szórólapjain egy nagyságrenddel túlbecsülte ajánlócédulái számát (és ezzel magvalósította a szédelgő feldicsérés tényállását, nyilván), a kisváros iskolájában kampányolt, valamint rokonai és ismerősei autón szállították a választókat a szavazóhelyiségekbe; s csak ráadásként említenénk meg egy helybéli szavazó más helybéli szavazók általi megfenyegetését, merthogy ez már olyan triviális mifelénk. A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, a megismételt polgármester-választást az eredeti október 19-i határidőhöz képest 30 napon belül kell megtartani.

Lassan unalmassá válnak ezek a robbantásos akciók. `96-ban, a nagy autóbuszos terrorhullám idején a tévé műsorváltozásai még napokig azt sugallták, hogy valami rendkívüli történt, szórakoztató műsorok le, helyettük temetések élőben. A két héttel ezelőtti szombati haifai étteremrobbantás után másfél órával már tovább mulathattunk Chico kalandjain. A 90-es években Simon Peresz még belebukott a terrorba, ma meg se kottyan Saronnak.

Háborog a Fidesz B-közép: a párt arcul csapta a jobboldali újságírókat azzal, hogy "közismerten" baloldali szerkesztőket kért föl valami kommunikációs tréning megtartására. (Ámbár azt érdekes volna megtudni, hogy az Orbán-éra alatt főiskolát, rádiót gründoló Heltai Péterből mitől lett hirtelen a másik tábor szekértolója.) A példátlan eset nyomán Várhegyi Attila fejét követelik a polgári körök - neki már többé-kevésbé úgyis mindegy, legyen ő a jó király rossz tanácsadója, tömlöcbe vele! Eközben a közismert pszichopata és hivatásos provokátor a nyílt színen összevész a (régi) Népszabadság pártrovatának egyik utolsó szerkesztőjével, aki szerint nem szabad Orbánt támadni; és látványosan azon igyekszik, hogy egy jobb Orbánt találjon Orbán helyett. Még az is lehet, hogy néhány megbolondított szélsőjobboldali fiatal felül a trükknek. Eközben a Fidesz fősodra felől megint a középre kanyarodásról hallik valami zümmögés, és a söjtöri lincsparti miépes főerőitől egymás sarkára taposva határolódik el Orbán, Boross és Pokorni. A maguk módján, persze.

Tojást dobálni márpedig szabad. Ha valaki politikai véleményének nem talál megfelelőbb kifejező eszközt, ragadjon tojást vagy krumplit, egyikhez sem kell különösebb fantázia. Követ dobálni nem szabad, de tojást még egy miépes is hajigálhat (noha szervezetével együtt már régen kijátszotta magát a demokratikus szabályok keretei közül - akkor is). Ezen akkor sem fogunk összeveszni, ha megvan a véleményünk az aktuális (bármikori) tojásrántókról.

ATocsik-ügy kirobbanásának hetedik évfordulóját a Legfelsőbb Bíróságnak (LB) az ügy polgári jogi vonatkozásait lezáró ítéletével ünnepelhettük. Az LB a Legfőbb Ügyészség keresetének elbírálása során kimondta: az ÁPV Rt. és Tocsik Márta közötti megbízási szerződés bár jogszabállyal nem ellentétes, nyilvánvalóan a jó erkölcsbe ütközik. A rózsaszín véleményformálók, bár nem túl nagy hanggal, de elég nyilvánvalóan támadták a döntést, aminek a legszebb példája Mészáros Tamásnak a Népszava szeptember 27-i számában megjelent, A jog erkölcse című publicisztikája volt. A szerző a jó erkölcsbe ütközés esetét "a polgári jog ötvenes évekből ittmaradt klauzulájának" titulálja, majd megkongatja a vészharangot: "Magyarországon addig nem lesz jogbiztonság, amíg a magánjogi szerződés biztonságát éppen a bírói fórumok nem garantálják."

Október 16-án lesz 25 éve II. János Pál pápává választásának. Abban az évben - a II. Vatikáni Zsinat reformjait a gyakorlatba átültető VI. Pál, majd a csak 33 napig pontifikáló I. János Pál halála után - immáron másodszor szállt fel a fehér füst a bíborosok pápaválasztó gyűlése, a konklávé végét jelezve, s az ősi szertartásrendnek megfelelően a Szent Péter-bazilika főerkélyéről elhangzott a bejelentés: Habemus papam! Van pápánk! Az összegyűlt rómaiak és a világ legnagyobb meglepetésére a kardinálisok 455 év után ismét Itálián kívüli főpapot választottak Róma püspökének és Szent Péter utódának: Krakkó 58 éves érsekét, Karol Wojtylát.

Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke elég nagy csendben van úgy két hete ahhoz, hogy a gyanú mind alaposabbá váljon. Hétfőn megnézte az iratokat, és lapzártánkig, kedd délig nem szólt egy kukkot sem. Előbb-utóbb biztos mond valamit: nem tudott semmiről, arról meg, hogy kartont készítettek róla, még annyit sem, vagy tudott, de nem jelentett, vagy jelentett, de a hazát védte, miért, ha a miniszterelnöknek szabad, akkor neki is, és még mindig jobb, hogy ő csinálta, mintha valaki más, etcetera, etcetera, ez tényleg tök mindegy. Ha titkos megbízott volt, kis lépéshátrányban van a miniszterelnökkel szemben, aki azonnal beismerte a kémelhárítást, de ennek sincs nagy jelentősége, nem vagyunk egyformák. Ennél valamivel érdekesebb, hogy megmarad-e a rádió elnökének, vagy lemond, netán lemondatják-e hívei és politikai gazdái. Erre nem vennénk mérget, sőt, még arra sem, hogy a D-209-ezés alábbhagy: a komcsizás irracionális tevékenység, a komcsizó nem tesz különbséget, nem von párhuzamot és nem következtet, a komcsizás tulajdonképpen nem más, mint mindennek a hiánya. Ha Kondor lebuktatói arra számítottak, hogy a komcsizók abbahagyják a komcsizást, vagy legalább kicsit kushadni fognak, tévedtek. Némi zavar persze biztos lesz odaát - a D-209-es ügy sem múlt el nyom nélkül, hogy mást ne mondjunk, élőhalottat csinált a kisebbik koalíciós pártból.

Demonstrációt szervezett a múlt héten a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és a Cser Ágnes vezette egészségügyi szakszervezet (EDDSZ). A tüntetés - önbevallása szerint - azt akarta kikényszeríteni, hogy a kormány tárgyaljon a MOK-kal és az EDDSZ-szel - miközben pár nappal azelőtt épp Cser Ágnes vonult ki sértődötten a minisztériumi tárgyalóteremből. A tüntetés továbbá tiltakozott a kórház-privatizáció ellen, és közalkalmazotti státust meg uniós fizetést követelt az orvosoknak, ki más, mint a betegek érdekében. Sőt. Cser Ágnes még azt is kiabálta, hogy "le a hálapénzzel!", ami kétségkívül nagyszerű követelés. Már csak az nem világos, hogy a befolyásos orvoslobbik miért tiltakoznak kézzel-lábbal a kórház-privatizáció ellen, ami jó esetben tiszta helyzetet teremthetne a beteg-orvos viszonyban - mindennek szabott ára lenne. Mint az állatorvosnál.

Azt tudjuk, mit esznek a bajnokok (Túró Rudit), de azt bezzeg nem, miként készülnek. Az állampolgárt persze nemigen érdekli, hogy egy arany (ezüst, bronz, tizenharmadik hely) mögött mi van, de azért hadd legyen ideírva.

Hétfőn a parlamentben Szili Katalin megmentette Gyurcsány Ferencet. Persze ha a parlament nem fogadja el Gyurcsány válaszát a fideszes Szijjártó Péter interpellációjára, nem történik semmi; Szili úgy mentette meg Gyurcsányt, hogy nemigen volt mitől. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak ő mentett, hanem majdnem mindenki az MSZP-frakcióból, konkrétan 181 képviselő. Van, aki nem olyan vehemensen mentett, például Kovács pártelnök, akinek épp telefonálni kellett mennie, kérdés, ki hívta, és miről beszélgettek.