Máté András

A semmibe nyíló kapu

Baj-e, hogy alacsonyak lettek az egyetemi ponthatárok, és hogyan lehet orvosolni?  

Publicisztika

Jó tizenegy éven keresztül, 2011-től 2022-ig ment a Parragh-féle duma: nem kell annyi diplomás, inkább szakmát tanuljanak a fiatalok.

A szavakat eredményes tettek is követték: két ízben is (2013-ban és 2020-ban) beszakadt a felsőoktatásba jelentkezők száma. Aztán mire összeállt az ötödik Orbán-kormány, valaki észbe kapott, hogy talán mégse annyira jó az, hogy a diplomások számában egyre jobban lemaradunk a világtól: deregulálták, jórészt az egyetemekre bízták a felvételi szabályozást, mire az egyetemek sorban vitték le a felvételi követelményeket, és most már azon hüledezik mindenki, hogy hányan jutottak be az egyetemekre és milyen pontszámokkal. Ugyanannak a pártnak az emberei, akik több mint tíz éven át, egészen tavalyig abban követték a vezért, hogy lehetőleg senki be ne menjen az egyetemre, most ugyanolyan lelkesen dolgoznak azon, hogy népes legyen az egyetemi világ.

Amióta az Oktatói Hálózat létezik, a legfontosabb ellenvetésünk a Fidesz-kormányok felsőoktatás-politikájával és kapcsolódó propagandájával szemben az, hogy Magyarországon nem túl sok, hanem túl kevés a diplomás, sokkal több fiatalt kellene felsőfokú végzettséghez juttatni. Akkor most már hurrá, a kormányzat épp azt teszi, amit követeltünk tőle, és azok, akik meg vannak hökkenve az idei bejutási adatokon, rosszul látják, mert végre jó irányba mennek a dolgok? És mi is elégedettek lehetünk?

Nem, nem vagyunk azok.

Levették az ajtót

Ahhoz, hogy több felsőfokon képzett fiatal legyen, ezáltal jobban boldoguljanak maguk is, meg az ország is, sok lépés vezet, és ezek közül a legegyszerűbb és legkönnyebb az, hogy nyissuk tágra az egyetemek kapuit – vagy akár azt is lehet, ami most történt, hogy eltávolítjuk a kapukat, ne is legyenek. A többi meg nemcsak, hogy hátra van, hanem komoly jelek utalnak arra, hogy a kormány ezeket nem is akarja megtenni. Ha pedig így van, akkor egész más fog kijönni ebből a dologból, mint amit szeretnénk.

Az első lépés természetesen az lenne, hogy többen érettségizzenek. Akkor lehet több közül válogatni, jobban megtalálni azt, hogy kinek érdemes továbbtanulni, kinek inkább másfelé orientálódni. A nappali tagozaton érettségizők száma 2017 óta lényegében stagnál, és több mint 20 százalékkal alacsonyabb a legmagasabb, 2011-es számnál (ez a ráta körülbelül kétszerese a demográfiai csökkenésnek). Tehát itt máig érvényesül a parraghizmus, és arról semmi hír, hogy a kormányzat itt is változtatást akarna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.