Máté András

A semmibe nyíló kapu

Baj-e, hogy alacsonyak lettek az egyetemi ponthatárok, és hogyan lehet orvosolni?  

Publicisztika

Jó tizenegy éven keresztül, 2011-től 2022-ig ment a Parragh-féle duma: nem kell annyi diplomás, inkább szakmát tanuljanak a fiatalok.

A szavakat eredményes tettek is követték: két ízben is (2013-ban és 2020-ban) beszakadt a felsőoktatásba jelentkezők száma. Aztán mire összeállt az ötödik Orbán-kormány, valaki észbe kapott, hogy talán mégse annyira jó az, hogy a diplomások számában egyre jobban lemaradunk a világtól: deregulálták, jórészt az egyetemekre bízták a felvételi szabályozást, mire az egyetemek sorban vitték le a felvételi követelményeket, és most már azon hüledezik mindenki, hogy hányan jutottak be az egyetemekre és milyen pontszámokkal. Ugyanannak a pártnak az emberei, akik több mint tíz éven át, egészen tavalyig abban követték a vezért, hogy lehetőleg senki be ne menjen az egyetemre, most ugyanolyan lelkesen dolgoznak azon, hogy népes legyen az egyetemi világ.

Amióta az Oktatói Hálózat létezik, a legfontosabb ellenvetésünk a Fidesz-kormányok felsőoktatás-politikájával és kapcsolódó propagandájával szemben az, hogy Magyarországon nem túl sok, hanem túl kevés a diplomás, sokkal több fiatalt kellene felsőfokú végzettséghez juttatni. Akkor most már hurrá, a kormányzat épp azt teszi, amit követeltünk tőle, és azok, akik meg vannak hökkenve az idei bejutási adatokon, rosszul látják, mert végre jó irányba mennek a dolgok? És mi is elégedettek lehetünk?

Nem, nem vagyunk azok.

Levették az ajtót

Ahhoz, hogy több felsőfokon képzett fiatal legyen, ezáltal jobban boldoguljanak maguk is, meg az ország is, sok lépés vezet, és ezek közül a legegyszerűbb és legkönnyebb az, hogy nyissuk tágra az egyetemek kapuit – vagy akár azt is lehet, ami most történt, hogy eltávolítjuk a kapukat, ne is legyenek. A többi meg nemcsak, hogy hátra van, hanem komoly jelek utalnak arra, hogy a kormány ezeket nem is akarja megtenni. Ha pedig így van, akkor egész más fog kijönni ebből a dologból, mint amit szeretnénk.

Az első lépés természetesen az lenne, hogy többen érettségizzenek. Akkor lehet több közül válogatni, jobban megtalálni azt, hogy kinek érdemes továbbtanulni, kinek inkább másfelé orientálódni. A nappali tagozaton érettségizők száma 2017 óta lényegében stagnál, és több mint 20 százalékkal alacsonyabb a legmagasabb, 2011-es számnál (ez a ráta körülbelül kétszerese a demográfiai csökkenésnek). Tehát itt máig érvényesül a parraghizmus, és arról semmi hír, hogy a kormányzat itt is változtatást akarna.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.