Orbán Viktor figyelemre méltó szónok. A magyar belpolitika diszkurzív keretei között értelmezhető, konfliktuskerülőnek és diplomatikusnak semmiképp nem nevezhető beszédei előtt rendre értetlenül és döbbenten álltak az Európai Unió és az Egyesült Államok politikusai.
A milliárdos személyiségét, életét és küldetését már eddig is számos könyv és még több publikáció taglalta, így Anna Porternek nem lehetett könnyű dolga – a figyelmes olvasó mégis e munka révén döbben rá, mennyi mindent nem tudott korábban Soros Györgyről.
Emlékszünk-e még Bokros Lajosra, a régire, a húsz év előttire, aki bajszára tűzte a békétlen egyetemistákat, maga írta meg programját, és aztán inkább vette kalapját, de meg nem alkudott?
Janisch Attila rendező meghallgatta Puzsér Róbert, Andy Vajna és Vajna Tímea filmesztétikai értekezését az Argo 2-ről, erről írta ünnepi publicisztikáját.
"A Bibliára és minden további szent forrásra igaz, hogy benne mindenki igazságot keres, és meg is találja benne a maga igazát." Teológus szerzőnk elemzi a nagy világvallások, mindenek előtt a kereszténység viszonyát a halálbüntetéshez.
A miniszterelnök kommunikációját akár öntestével is megvédő sajtótitkár nyilván szólt a megfelelő sajtómunkásnak, hogy ugyan tegye már fel azt a kérdést a halálbüntetésről.
G. Fodor Gábor politikai coming outja („A rendszer igazságait védem”, Magyar Narancs, 2015. február 18.) hívta föl a figyelmet Tilo Schabertre és az Orbán-rendszer machiavellizmusára. Kár. Machiavelli többet érdemel.
Nacionalista kormánya lesz Izraelnek, Netanjahu és a jobboldal, farvizén a radikális jobboldallal (a Naftali Bennett-féle Bajit Hajehudival és Lieberman Jiszrael Bejtenujával), a szociális reformokkal kecsegtető, jobboldali Kulanuval, valamint az ultraortodox pártokkal alakít minden bizonnyal koalíciót.
A Germanwings-gép utasait a halálba vezető Andreas Lubitzról nem találni olyan híradást a vezető európai lapokban, amelyben gyilkos cselekedetét ne kötnék a betegségéhez, rögtön a címadással. De miért is?
A magyar–amerikai kapcsolatok ma nem ott tartanak, mint a Vida Ildikó-féle kitiltások pillanatában. A helyzet sokkal rosszabb. Ennek a magyar külügyes tiltakozó jegyzék csak tünete, nem pedig oka.
A március 15-én bejelentett népszavazási kérdések mindegyike Orbán Viktor és társai fojtogató, debil rezsimjének épületéből szándékozik kiverni egy-egy téglát abból a célból, hogy mihamarabb összedőljön. A kérdések egyike egy önmagában nem sorsfordító, de szimbolikus erejénél fogva fontos témát kíván döntés tárgyává tenni.
Az Orbán–Simicska-viszály elmérgesedése után a „közszolgálati” média viharos gyorsasággal alakult át. Az MTVA „nemzeti hírtelevízióvá” formálta vezető csatornáját, ám az első adásnapok főként újságírótanoncok által készített műsorát bakik sora tette tönkre.