Orbán és a halál – Finkelstein nyaral

  • Keszthelyi András
  • 2015. április 29.

Publicisztika

A miniszterelnök kommunikációját akár öntestével is megvédő sajtótitkár nyilván szólt a megfelelő sajtómunkásnak, hogy ugyan tegye már fel azt a kérdést a halálbüntetésről.

„Napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését”, mondta a magyar miniszterelnök. Ezzel az erővel akár azt is mondhatta volna, hogy a sikeres tesztek után a kormánynak feltétlenül támogatnia kell Széles Gábor energiacella-kutatásait. Közjogi értelemben a halálbüntetés kérdése pontosan annyira képezheti vita tárgyát, amennyire a termodinamika alaptörvényei támogatják az örökmozgó létezését. Vagyis semennyire.

Lehet és kell arról beszélni, mennyire végtelenül cinikus, közmorált romboló, a politikai felelőtlenség fogalmát teljes mértékben kimerítő kijelentés az, amit Orbán Viktor Pécsett tett a halálbüntetésről. Az alábbiakban mégis inkább azt próbálom megfejteni, hogy miért tette.

false

 

Fotó: MTI

Ahhoz, hogy a halálbüntetés ügye napirendre kerüljön, azaz nyílt végű vitát lehessen folytatni róla, Magyarországnak először is ki kellene lépnie az Európai Unióból. Ennek valószínűsége azonban csekély, és ezzel Orbán is tisztában van. Miért mond akkor mégis ilyet a miniszterelnök, azon túl, hogy előszeretettel hergeli a demokratikus reflexeit őrző közvéleményt?

Ki a jobb?

Vizsgáljuk meg előbb a „bejelentés” kontextusát. Orbán pécsi látogatása után tartott sajtótájékoztatót, melyen a kormány és a város együttműködését ecsetelte, időnként a valóságot is megidézve. Az első újságírói kérdés azonban nem az M6-os meghosszabbításának menetrendjéről, de még csak nem is a bodai atomtemetőről szólt, hanem a kaposvári trafik-gyilkosságot feszegette. Aki már látott miniszterelnöki sajtótájékoztatót, az tudja, hogy ez nem véletlen. A miniszterelnök kommunikációját akár öntestével is megvédő sajtótitkár nyilván szólt a megfelelő sajtómunkásnak, hogy ugyan tegye már fel ezt a kérdést. Az MTI pedig sietett rövidhírben kiemelni az elhangzottakat, nehogy véletlenül elkerülje a hírszerkesztők figyelmét.

Valószínűleg két oka is van rá, egy stratégiai meg egy taktikai. A stratégiai okot ismerjük, ha úgy tetszik, elszenvedjük azóta, amióta Orbán a Jobbikban ismerte fel legnagyobb politikai ellenfelét, azaz nagyjából 2009, a baloldal összeomlása óta. A Fidesz stratégiája a Jobbikkal szemben a „jobbról előzés” egyszerű gondolatán alapul. Arról, hogy hogyan kannibalizálja a Fidesz a Jobbik programját, már három éve komoly elemzést olvashattunk a Mancs hasábjain.

A tapolcai választás fényesen bizonyította, hogy ha két, lényegében azonos program közül kell választani egy erősen jobbos választókerületben, akkor bizony könnyű az átjárás: hiába a rovásírás a táblán a város bejáratánál, hiába a Wass Albertre átkeresztelt városi könyvtár, jobbról a Jobbikra adott szavazat az, amelyikkel a kormányváltó hangulat manifesztálódhat (mert az erre hajlamos publikum ugyanazt kapja, csak „urizálás” és korrupció nélkül.)

Tudja a halál

Lehetne másként is. Orbán éppenséggel elindulhatna a szavazói közép felé, de ez az út hosszabb és nehézkesebb. És legfőképpen áldozatokkal jár(na). Ehhez Arthur Finkelstein (portréját lásd itt) kifinomult alávalósága volna szükséges: a keményen dolgozó (Finkelsteinnél a tisztességes) emberek nézőpontjának megértése a folyamatos mantrázás mellett. A szavazói közép felé való elindulás tehát főként a korrupcióval való szembenézést és néhány rituális áldozatot jelentene első lépésben.

De nem ez történik. Marad a már kipróbált, és jó néhány választáson bizonyított megoldás, vagyis a Jobbik jobbról előzése, témáinak lenyúlása. A halálbüntetés ügye pedig különösen hálás kérdés ebből a szempontból.

Elegendő felütni a Jobbik háttérintézménye, az Iránytű Intézet másfél éve készült kutatását. A 2013 decemberében publikált anyag egyebek mellett a halálbüntetés kérdését is érinti. Az összkép alapján nincs érdemi változás a Tárki 12 évvel korábbi kutatásához képest. Akkor és 2013-ban is a magyarok 66 százaléka támogatta a halálbüntetés valamilyen formáját. Az Iránytű anyagban feltűnik azonban az is, hogy ugyanez az arány a Jobbik szavazói körében szignifikánsan magasabb: 87 százalék. A kutatási jelentés leszögezi, hogy „legmagasabb arányban az 1000 fő alatti lélekszámú településeken támogatnák a halálbüntetést, e kistelepüléseken a halálbüntetés-pártiak aránya (a fenntartásokkal támogatókat is beleszámítva) megközelíti a 4/5-öt”. Vagyis éppen abban a településszegmensben, ahol a Fidesz súlyos veszteséget szenvedett pár héttel ezelőtt.

A taktikai ok még ennél is egyszerűbb. A kormányzati kommunikációs tankönyvek szerint, ha egy kérdésre nem tudunk válaszolni, akkor célszerű egy másik kérdést előtérbe helyezni. Márpedig a Fidesznek nincsenek válaszai a Quaestor kapcsán. Ezért is jön kapóra a bevándorlási konzultáció, ezért is érdemes a miniszterelnöknek a halálbüntetésről merengeni, noha ezzel az erővel megbízást adhatna akár az energiacella megvalósíthatósági tanulmányaira is.

Neked ajánljuk