Kádertévé - A tekintélyelvű állam médiája

  • Bajomi-Lázár Péter
  • 2015. április 18.

Publicisztika

Az Orbán–Simicska-viszály elmérgesedése után a „közszolgálati” média viharos gyorsasággal alakult át. Az MTVA „nemzeti hírtele­vízióvá” formálta vezető csatornáját, ám az első adásnapok főként újságírótanoncok által készített műsorát bakik sora tette tönkre.

Az eredmény a várható lett: az M1 ismét elvesztette régi nézőinek egy részét, újakat viszont nemigen nyert. A Népszabadság szerint száz­ezren kapcsoltak át más csatornára. Kövér László a Magyar Hírlapnak az átalakításról a minap azt mondta: a jobboldali szavazóknak szükségük van orientációra – magyarul arra, hogy valaki megmondja nekik, mit gondolnak. Az emlegetett jobboldali szavazók nem tiltakoztak, mert nem észlelték, hogy a házelnök sértést vágott a fejükhöz: képtelennek minősítette őket az önálló ítéletalkotásra.

Orbán közel egy éve hirdette meg az illiberális (magyarul: tekintélyelvű) állam koncepcióját. Siebert, Peterson és Schramm klasszikus könyvében, a Négy sajtóelméletben hosszan ír a tekintélyelvű sajtómodellről, amely a Bourbonok, a Stuartok és a Habsburgok alatt alakult ki, és amelynek lényeges vonása, hogy a polgárt kiskorúnak tekinti: olyasvalakinek, aki képtelen önállóan mérlegelni az információkat és autonóm döntéseket hozni, ezért szüksége van a kiválasztott bölcsek útmutatására. A „nemzeti hírtévé” létrehozását alighanem részint ez motiválta: a politikai döntéshozók bölcsebbnek érzik magukat azoknál, akik megválasztották őket. Lenézik választóikat. Ám segítő kezet nyújtanak nekik, és (azok pénzéből) hírcsatornát építenek, hogy „orientálják” őket. Az, amit az ellenzék propagandának lát, a kormányzat szemében csupán felvilágosítás.

false

A paternalista attitűd azonban nem egyedi a volt kommunista országok kormányai körében, és csak részben indokolja az egykori közszolgálati média közép- és kelet-európai viszonylatban szokatlanul radikális átalakítását. Mi állhat még az állami média teljes megszállása és átszervezése, a „nemzeti hírtévé” megteremtése mögött?

*

Kézenfekvőnek látszik a feltevés, hogy a közvélemény és a választói akarat befolyáso­lásának szándéka. Ezt mégis el kell vetnünk. Általános közép- és kelet-európai tapasztalat, hogy az, aki megszállja a közmédiát, elveszíti a hatalmat; Magyarországon is ezt jelezte az 1994-es, a 1998-as és a 2002-es választás eredménye. Ha a média által közvetített üzenetek nincsenek összhangban a befogadók saját tapasztalataival és személyes közlésekből származó értesüléseivel, azok könnyen manipulációra gyanakodhatnak, mert inkább a saját szemüknek és a környezetükben élő véleményvezéreknek hisznek. Az így disszonánssá váló médiaüzeneteknek bumeránghatásuk lehet, azaz nem azonosulást, hanem elutasítást váltanak ki közönségükben. Egyébként sem volna ésszerű azt gondolni, hogy a mind jobban fragmentálódó médiapiacon egyetlen, csekély közönségrészesedésű csatorna nagy hatást gyakorolna a választók tömegének politikai döntéseire.

Valószínűbbnek tűnik, hogy a „nemzeti hírcsatorna” elsődleges célközönségét nem a választók sokasága jelenti; csupán a kormányzó pártszövetség elkötelezett híveit veszi célba. Feladata az ő mozgósításuk lehet. A Fidesz–KDNP retorikáját és politikáját az elmúlt években a hideg polgárháborús helyzet megteremtésének szándéka jellemezte. Szemben a 90-es és a 2000-es évek szocialista-liberális kormánykoalícióival, a 2010-ben hatalomra került pártszövetség nem törekedett társadalmi konszenzusra. Kerülte az ellenzékiek kooptációját. Megszállta az állam és a gazdaság jelentős részét, s az így megszerzett forrásokból csak saját kádereinek és klienseinek juttatott. Egyes társadalmi csoportokat – köztük a potenciálisan kritikus diákságot és a felsőoktatásban dolgozó értelmiséget – kifejezetten diszkriminálni igyekezett.

Hogy konfrontatív politikáját igazolja saját választói előtt, ellenzékét démonizálnia kellett; így született meg a saját nemzetére rárontó, idegen hatalmakat és érdekeket szolgáló baloldal toposza. A Fidesz–KDNP politikai világképe a Jó (a kormánypártok) és a Gonosz (az ellenzék) drámai harcának dichotómiájára épül, amely egyszersmind igazolja a kormányzat háborús retorikáját is. Ebbe a fekete-fehér világképbe még az a mérsékelt kormánykritika sem fér bele, amelyet a Simicska-féle sajtó- és médiabirodalom újságírói engednek meg maguknak. A tekintélyelvű állam lényege a zéró kritika.

A „nemzeti hírtévé” létrehozását tehát magyarázhatja az is, hogy a kormányzatnak szüksége van olyan médiumra, amely a Fidesz–KDNP híveiben azt a leegyszerűsített ellenségképet táplálja, amely indokolni látszik az ellenzéki hálózatok teljes felszámolására tett erőfeszítéseit – így egyebek között a kormánykritikus média és a független értelmiség ellehetetlenítését, a civil szervezetekkel szembeni fellépést.

*

A néhai közszolgálati média megszállásának további oka lehet az is, hogy a Fidesz–KDNP-pártszövetség kartellpártként működik: stratégiájának alapja a közforrások megszállása és saját céljaira fordítása. Klientúraépítésben utazik.

A médiában pénz van. Az MTVA és a média­hatóság összesen százmilliárd forint feletti éves állami támogatása számos lehetőséget kínál azon káderek és kliensek támogatására, akik így vagy úgy segítették a Fidesz és a KDNP hatalomra jutását. Az elmúlt években jól fizető állásokat kaphattak a közmédia és a médiahatóság irányító testületeiben; a műsorgyártásra és a hirdetésekre fordított állami alapokból príma megrendelésekben részesülhettek; erőfeszítéseiket rádiókoncessziókkal honorálták.

Az állami média gyarmatosítása és kizsákmányolása formálisan legális, mégis illegitim gyakorlat. Legális, mert a kormánypártok szabad választásokon elnyert mandátum birtokában hozták azt a médiatörvényt, amelynek segítségével saját híveiket ültethették az állami média kulcspozícióiba. A kormányzat így formálisan megőrzi az állami média függetlenségét, ám informálisan az irányítása alá vonja. A politikai hűség elve alapján kinevezett médiakáderek afféle transzmissziós szíjként továbbítják a kormányzat akaratát az állami médiának. Ők nevezik ki azokat a vezető szerkesztőket, akik aztán meghatározzák a politikai műsorok tematikáját és domináns értelmezési keretét.

Ám a média megszállása illegitim gyakorlat, mert a közpénzek partikuláris célokra való fordítása azt jelenti: sérül a politikai pártok esélyegyenlőségének elve. Az állami média kisajátítása hátrányos helyzetbe hozza a rivális pártokat: csökkenti láthatóságukat; az állami média semmibe veheti vagy torzíthatja üzeneteiket. A média gyarmatosítása így végső soron az egyenlő és szabad politikai versenyt ássa alá. Ha pedig a pártok nem indulnak egyenlő eséllyel a választók szavazataiért folytatott versenyben, akkor nem beszélhetünk tisztességes választásokról. A választások elvén alapuló demokrácia pedig csupán üres díszlet: Patyomkin-demokrácia marad.

A szerző médiakutató, politológus.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.