Publicisztika

A parlamentben valódi politizálásra esély sincs. De akkor mit tehet az ellenzék? Megoldási javaslatok.

A filmrendező szerint elértünk a populizmusnak arra a szintjére, amikor az értelmiség már képtelen forradalmat csinálni, de még senki nem tudja, milyen hosszú az az út, amely végül elvezeti az alávetetteket a felismerésig.

Orbán Viktor levelét megírta, Dávid Katalin művészettörténésznek próbálja elmagyarázni a német megszállás áldozatainak felállítani kívánt emlékmű értelmét, jelképhasználatának helyességét, felállításának okait. Több rész is érdekesre, sőt tanulságosra sikeredett.

Tóth Krisztina drámai beszédet mondott a könyvfesztiválon, ami önmagában is éppen elég meggyőző volt. Azóta az egész magyar sajtó igyekszik bizonyítani az igazát. Sajnos nem szándékosan.

Már rég összenőtt, ami összetartozik. 2009 novemberében „Méhében él a nemzet” címmel tartott szakmai konferenciát a Jobbik. A Dúró Dóra felszólalásában elhangzottak jó része az elmúlt négy évben már megvalósult. Most csak a folytatás következik.

"A termelés mítosza ma Magyarországon egy kis ideológiai fejezet a függetlenségi harc nagy eposzában. A szolgáltatások verbális leértékelése mellett az újraiparosítás víziója távlatokat akar nyitni a magyar vállalkozások előtt, és ezzel a gazdasági függetlenség alapjait véli megteremteni."

Senki nem gondolta, hogy az Alkotmánybíróság devizahitelekkel kapcsolatos legutóbbi döntése közvetlen hatással lesz az eladósodott családok problémájának megoldására. Finomabban fogalmazva: remélni lehetett, hogy az AB nem fog olyan döntést hozni, amely új helyzetet teremtene. Az AB e várakozásnak megfelelt, és ezzel a jogbiztonság szempontjából oly fontos stabilitást és kiszámíthatóságot szolgálta. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy jogi szempontból ne lenne érdekes a döntés.

A magyarországi választások tisztességes lebonyolításában okkal kétkedőkben megállt az ütő, amikor az EBESZ "leányvállalata", az ODIHR nyilvánosságra hozta, hogy korlátozott választási megfigyelőcsoportot küld Magyarországra az április 6-i választásra. Amióta Orbán Viktor megbuherálta az alkotmányos rendszert és a választásra vonatkozó törvényeket, visszatérő sóhaj volt, hogy "hívjunk" Magyarországra választást felügyelő külföldi szervezeteket. Csakhogy a választási felügyelők meghívására vonatkozó igény értelmetlen volt, a "korlátozott" misszió miatti pánik fölösleges.

Karol Wojtyla gondolkozásában egész sor fontos etikai, politikai, történelmi vita sűrűsödött össze. Mostantól főként a nemzeti-vallásos giccs fog benne összesűrűsödni. Ma avatják szentté II. János Pált. Korábbi cikkünket ajánljuk az esemény elé.

Orbán Viktor 2014. március 19-én, a Magyar Gazdasági Kamara Évnyitó c. rendezvényén hirdette meg az új szerkezetű gazdaság kialakításának tíz pontban összefoglalt programját. Elsőként az új szerkezetű gazdaság eléréséhez az államadósság minél nagyobb arányú hazai finanszírozását tűzte ki célul: "A magyar államadósság finanszírozása üzleti kérdés. Ha megéri a Templetonnak, hogy magyar állampapírokat tartson, akkor Kovács Józsefnek miért ne érné meg, ha van pénze?

"Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról." Így lazázott Orbán Viktor miniszterelnök múlt szerdán a Parlamentben, miután bejelentette, hogy 15 millió euróért Magyarország megvásárolta a kalandos történetű Seuso-kincs nyolc darabját. Egyrészt - és elsősorban - őszintén örülök a páratlan értékű leletek hazakerülésének, másrészt alig várom, hogy a kincs még Angliában lévő hét darabjának hazahozataláról is döntés szülessen. Bárcsak így menne...

Ma a magyar politikában alig van előretekintés. A szocialistáknak, a balos ellenzéknek sincs markáns jövőképe. A Jobbiknak van, de az is retrográd.

Az Alkotmánybíróság minapi határozata az új polgári törvénykönyvnek (Ptk.) azt az ombudsman (még Szabó Máté) által vitatott rendelkezését semmisítette meg, amely a közéleti szereplők személyiségi jogait "méltányolható közérdekből" is védhetőnek mondta ki.

A hivatalos holokauszt-emlékévből nem a zsidók jelentkeztek ki; kihagyták őket belőle.