A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Emlék-képek - Feledhetetlen XX. századi élettörténetek című kiállítása március 26. után indult Moszkvából világ körüli útjára, Buenos Aires érintésével a bulgáriai Szófiáig.
A hivatalos közlés szerint "Kálmán Imre, a sziporkázó operettek szerzője, Neumann János, a számítógép 'atyja', Peter Lorre (született Löwenstein László) legendás filmszínész és további 20 magyar 'sztár' neve alkotja a Moszkvai Magyar Kulturális Központban rendezett fotókiállítást, amelyet a magyarországi holokauszt-emlékév keretében rendeztek a 70 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve".
A megnyitó alkalmából az Oroszország Hangja nevű magyar nyelvű rádióadó és internetes hírportál interjút készített Balatoni Monikával, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárával. Az Oroszország Hangja honlapján hallható interjúban Balatoni államtitkár a többek között a következőket találta mondani: "Ahogy a [kiállításon látható? - R. I.] film is bemutatta, Magyarországon ez a fajta fasizmus és rasszizmus egyáltalán nem csapódik le a mindennapi életben. Természetesen vannak olyan csoportok, amelyeknek az az érdeke, hogy ezt életben tartsa, és az emberi méltóságot (sic!) és a faji különbözőséget hangsúlyozza.... [A kiállítás látogatói] emocionálisan átélhetik azt, mit jelent, amikor faji megkülönböztetések szerint, az embereket gyakorlatilag állati szintre deklarálják le (sic!).
| ||
Az Oroszország Hangja jellegzetes hangfekvésben tájékoztat a világ dolgairól. A híradásokban kiemelten foglalkoznak azzal a dicséretes törekvéssel, hogy a "Jobbik teljes területi autonómiát követel a kárpátaljai magyar és ruszin kisebbségnek". Egy másik hír címe szerint "A baloldal sokkolva van: a magyarok többsége Oroszországot támogatja". "Pakson rekordmagasságba szöknek az ingatlanárak" - örvendezik a portál, amely beszámol arról is, hogy a Nézőpont Intézet felmérése szerint "orosz lap dicsérte legtöbbet Magyarországot". Az Oroszország Hangjától értesülhetünk arról is, hogy a Krím példáját követve az olasz "Veneto tartomány lakosságának kilencven százaléka a függetlenségre szavazott", s hogy az új független Velencei Köztársaság tiszteletére "Trevisóban, a Piazza dei Signorin a velencei zászló mellett kitűzték az orosz zászlót is".
Az államtitkár, aki - mint az idézett szövegrészek is mutatják - dramaturgi végzettsége ellenére sem a szavak embere, valószínűleg azzal is kvalifikálta magát a holokauszt-emlékkiállítás megnyitására, hogy egyik aláírója volt annak a 2002. december 20-án kelt nyílt levélnek, amely a holokauszttagadó David Irvinggel készített interjú után megszüntetett Éjjeli menedék c. tévéműsor megmentése érdekében született.
A holokausztkiállítást megnyitó államtitkár ekképpen annak a Siklós Beatrixnak érdekében írt nyílt levelet, akinek március 24-én adta át Erdő Péter bíboros Ferenc pápa áldását. Siklós az Echo Tv-nél tett kitérő után ma az MTVA főszerkesztője, akiről épp egy éve írta meg a hvg.hu, hogy Facebook-oldalán mohamedánok, cigányok, pakisztániak, feketék tűzhalálán gúnyolódott nyilvánosan. A botrány kitörése után a Facebookra feltett rasszista és embertelen bejegyzéseinek többségét törölte, ám fontosnak tartotta megtartani azt, amelyet a roma polgárjogi aktivista, Horváth Aladár fiának ausztriai letartóztatása alkalmából osztott meg a nyilvánossággal: "Akkor most mi van? Remélem, az osztrákok is rasszisták lesznek!" A Vatikánnak nincsen érkezése utánanézni minden Siklósi Beatrixnak; a magyar püspöki kar elnöke azonban bizonyára pontosan tudta, kinek járta ki a majdnem legmagasabb helyről jövő áldást. Lelke rajta.
A vándorkiállítás, amely a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium legfontosabb hozzájárulása a holokauszt-emlékév eseményeihez, egyetlen női személlyel sem foglalkozik. A már felsoroltak mellett Rózsa Miklós és Seress Rezső zeneszerzőknek, Szőke Szakállnak, azaz S. Z. Cuddlesnek, vagyis Gerő Jenőnek, született Grünwald Jakabnak és a színész Huszár [Hochstein] (Pufi) Károlynak - az előttem lévő angol nyelvű rövid katalógus szerint (Charles [Huszár] Puffynak) -, a golyóstollat feltaláló Bíró László Józsefnek (alias Ladislao José Birónak) kívánna emléket állítani. A borzalmas angolsággal írt, elemi helyesírási hibáktól hemzsegő, megszerkesztetlen, szerkesztő vagy kurátor nevét nem említő, kolofon nélküli szöveg hátlapján kiadóként a Hungarian Government szerepel.
Rendszert azonban nem lehet benne találni. A kiállítás talán túlélőket kívánna bemutatni: ám a szerencsétlen Huszár Pufi (vagy Puffy?), aki a húszas években New Yorkban és Hollywoodban élt, pechére hazatért. Amikor 1941-ben a Metro-Goldwyn-Mayer szerződést kínált neki Hollywoodban, botor módon a Szovjetunión és Japánon keresztül igyekezett vonattal Amerikába, ám a szovjetek leszállították a vonatról, és így egy karagandai fogolytáborban, vérhasban lelte halálát 1941 júliusában. Bródy Imre, a kripton lámpaizzó feltalálója megtudván, hogy feleségét és kislányát deportálták, önként szállt a mühldorfi koncentrációs táborba induló vonatra; 1944 decemberében, a lágerben halt meg. Azt gondolhatnánk, hogy a válogatás emigráns zsidóknak szándékozik emléket állítani - ennek viszont ellentmond, hogy többségükről nem derül ki, miért kellett elhagyniuk hazájukat, és nem is mindegyikük hagyta el. Seress Rezső (született Spitzer Rudolf) élete során önszántából Budára is csak alig néhányszor ment át, napjait nagyrészt a VIII. kerület néhány háztömbnyi részében töltötte. Kivéve a munkaszolgálat éveit, amikor viszont egy keretlegény kirúgta a fél veséjét. Seress a katalógus szerint azzal kvalifikálta magát az utókor emlékezetére, hogy Szomorú vasárnap című - a katalógus szerint halhatatlannak semmiképpen nem nevezhető - szerzeménye "olyan mágikus hatást gyakorolt, hogy aki meghallotta, olyan mély depresszióba esett, hogy azonnal öngyilkosságot követett el".
Egyesek jobboldaliak voltak, antikommunisták. Mások baloldaliak, öten köztük Nobel-díjasok, akik aktív szerepet játszottak a Károlyi-kormány vagy a Tanácsköztársaság idején - igaz, a katalógus erről hallgat. Amiképpen a bevezető szöveg arról, hogy a kiállításon szereplő minden személy, akire a kormány büszkén emlékezik a magyarországi holokauszt 70. évfordulóján, zsidó származása miatt nem élhetett vagy dolgozhatott Magyarországon már azelőtt sem, hogy sárga csillagot kellett (volna) hordania a kabátján.
A katalógus címlapján a holokauszt-emlékév hivatalos logója látható. A logó egy (a hozzáértők szerint súlyosan szívbeteg) ember piros színű elektrokardiográf-, azaz EKG-görbéje, ami egy fekete szögesdrótba egyenesedik ki. Nem a sárga csillag, a zsidónak nyilvánított magyar állampolgárok stigmája lett az emlékév vizuális azonosítója, hanem egy olyan jel, jelkép, amely az Ismerős Arcok nevű "nemzeti" rockzenekar védjegye hosszú évek óta.
A hivatalos holokauszt-emlékévből nem a zsidók jelentkeztek ki; kihagyták őket belőle.
